Már több éve
írtam a Sinkó féle fafaragó fiúról. Azóta is
hűségesen őrzi a fafaragással kapcsolatos szakirodalmam a könyvespolcon. A múlt
hónapban aztán új komment érkezett a bejegyzéshez. Ennek nagyon megörültem,
mert ebből kiderült, hogy ki volt a modellje a szobrásznak. Úgy gondoltam egy
külön posztban most közzéteszem kettőnk párbeszédét.
K. Imre: Ennél a szobornál, és még néhány ugyanilyen kalapos alkotásánál modellt
ültem, álltam, mint kishúgom is (pelenkás kendőben), valamint a házban lakó
Angyal gyerekek, gyerekkoromban, ugyanis nagymamámnál laktak albérletben, Sinkó
házaspár....Pécs Endre utca
MúltMentő: Micsoda véletlenek. Köszönöm, hogy megírta, így már azt is tudom, hogy
kit ábrázol. A korsós fiú is megvan, és nem tartom kizártnak, hogy a kecskést
is egyszer megveszem, mert nagyon tetszik ez a sorozat. A kedvencem.
K. Imre: Kölcsön kértek a nagymamámtól, Sinkó néni a macskával szórakoztatott, beöltöztettek, vörös csizma (mondtam tiltakozva,hogy
nagy,lányos, -húzd csak fel), kalap , -fogd meg a kést(búcsús,pléh
pengéjű,festett nyelű,- fogd meg ezt a botot és faragj rá valamit!-Ezzel nem
lehet!!!???....Állj fel,fogd meg azt a botot,tartsd,rakd rá,vigyázz le ne
essen,Sinkó néni is segített a kompozícióhoz,melyek le lettek skiccelve,Sinkó
bácsi elméjébe beágyazva,ülj vissza a székre,ülj rá keresztbe,skiccek,elmélyült
figyelés,így ment végig mozgalmasan! Sinkó bácsi beállt különböző helyekre és távolságokra,
skiccelt, mintázott, fogalmam sincs meddig tartott, de elfelejthetetlen lett ez
az egész.
Tisztelettel, ha valamit segíthettem.....
MúltMentő: Köszönöm szépen ezt az élménydús leírást. Nagyon élveztem. Jó tudni,
hogy búcsús kés volt. A gyűjteményemben van búcsús bugylibicska is, majd ha
fafaragó táborban a gyerekeknek mesélek a szobor keletkezéséről. Biztos élvezni
fogják, és kipróbálják majd a búcsús bugylival való botfaragást.
Megint gazdagabb
lettem egy múltbéli történettel. Ettől még inkább magaménak érzem ezt, kis
szobrocskát. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy annak idején a fafaragást én is
egy piros nyelű kis búcsús késsel kezdtem. Mondhatnám, hogy a most
tulajdonomban levő lefényképezett bugylibicska az. Nem mondom, mert nem igaz.
Ezt a bugylibicska egy éve van meg, akkor kaptam a bolhapiacon az egyik kedvenc
eladómtól. Éppen névnapot kívántunk egymásnak, mert mindketten ezt a szép
József nevet viseljük. Aztán mondtam, hogy hasonló késem volt az első faragó
késem. Erre azt mondta legyen ez az én névnapi ajándékom. Így lett most nekem
ez a késem. Látszik is a szobron, hogy Imre kezében pont olyan kis kés van,
mint az enyém volt régen és most.
Micsoda jó kis történet. Szeretek ilyesmit olvasni !
VálaszTörlésÉn is szeretem az ilyen történeteket. Nálad olvastam a szalonnázó porcelánformázó mester keletkezéstörténetét. Az jutott eszembe, amikor olvastam a fafaragó fiú szobor születéséről.
TörlésÉrdekes a modellt álló fiú története, ezzel büszke lehetsz most már magadra, mennyire feltártad ennek a kis szobornak a múltját.
VálaszTörlésBoldog névnapot József! :)
Nekem régóta kedvencem József, az ács, de volt valaki, aki "több mint ács". Ismered őket? :)
Köszönöm szépen. Idén szerencsésnek is volt mondható a névnapunk, mert meghoztuk a jó időt.
TörlésA kérdésedre, hogy ki is volt az a valaki, aki "több mint ács" nem tudok egyértelmű választ adni. Ismerem is, meg nem is.