A fafaragó fiú, búcsús késsel

Már több éve írtam a Sinkó féle fafaragó fiúról. Azóta is hűségesen őrzi a fafaragással kapcsolatos szakirodalmam a könyvespolcon. A múlt hónapban aztán új komment érkezett a bejegyzéshez. Ennek nagyon megörültem, mert ebből kiderült, hogy ki volt a modellje a szobrásznak. Úgy gondoltam egy külön posztban most közzéteszem kettőnk párbeszédét.

K. Imre: Ennél a szobornál, és még néhány ugyanilyen kalapos alkotásánál modellt ültem, álltam, mint kishúgom is (pelenkás kendőben), valamint a házban lakó Angyal gyerekek, gyerekkoromban, ugyanis nagymamámnál laktak albérletben, Sinkó házaspár....Pécs Endre utca

MúltMentő: Micsoda véletlenek. Köszönöm, hogy megírta, így már azt is tudom, hogy kit ábrázol. A korsós fiú is megvan, és nem tartom kizártnak, hogy a kecskést is egyszer megveszem, mert nagyon tetszik ez a sorozat. A kedvencem.

K. Imre: Kölcsön kértek a nagymamámtól, Sinkó néni a macskával szórakoztatott, beöltöztettek, vörös csizma (mondtam tiltakozva,hogy nagy,lányos, -húzd csak fel), kalap , -fogd meg a kést(búcsús,pléh pengéjű,festett nyelű,- fogd meg ezt a botot és faragj rá valamit!-Ezzel nem lehet!!!???....Állj fel,fogd meg azt a botot,tartsd,rakd rá,vigyázz le ne essen,Sinkó néni is segített a kompozícióhoz,melyek le lettek skiccelve,Sinkó bácsi elméjébe beágyazva,ülj vissza a székre,ülj rá keresztbe,skiccek,elmélyült figyelés,így ment végig mozgalmasan! Sinkó bácsi beállt különböző helyekre és távolságokra, skiccelt, mintázott, fogalmam sincs meddig tartott, de elfelejthetetlen lett ez az egész.

Tisztelettel, ha valamit segíthettem.....

MúltMentő: Köszönöm szépen ezt az élménydús leírást. Nagyon élveztem. Jó tudni, hogy búcsús kés volt. A gyűjteményemben van búcsús bugylibicska is, majd ha fafaragó táborban a gyerekeknek mesélek a szobor keletkezéséről. Biztos élvezni fogják, és kipróbálják majd a búcsús bugylival való botfaragást.

Megint gazdagabb lettem egy múltbéli történettel. Ettől még inkább magaménak érzem ezt, kis szobrocskát. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy annak idején a fafaragást én is egy piros nyelű kis búcsús késsel kezdtem. Mondhatnám, hogy a most tulajdonomban levő lefényképezett bugylibicska az. Nem mondom, mert nem igaz. Ezt a bugylibicska egy éve van meg, akkor kaptam a bolhapiacon az egyik kedvenc eladómtól. Éppen névnapot kívántunk egymásnak, mert mindketten ezt a szép József nevet viseljük. Aztán mondtam, hogy hasonló késem volt az első faragó késem. Erre azt mondta legyen ez az én névnapi ajándékom. Így lett most nekem ez a késem. Látszik is a szobron, hogy Imre kezében pont olyan kis kés van, mint az enyém volt régen és most.