A fülemről jutott eszembe

Negyven évvel ezelőtt történt, hogy betértem a Karinthy Frigyes utca fodrász üzletébe. Hosszú volt már a hajam, és a következő szóbeli vizsgára rendbe kellett tennem egy kicsit magam. Akkor még hosszú és sűrű hajam volt. Nem nagyon szerettem, mert kicsi korban csúfoltak a szeplőim és a vörös hajam miatt is. No, de most nem is azért kezdtem el mesélni, hanem mert amikor a velem egykorú fodrász kislány végzett a hajvágásommal, és mindent jónak ítélt mögém állt. Megkért, hogy nézzem meg a végeredményt. Én csak néztem, és megszólni nem tudtam. Aztán a kislány a következőket mondta: „Nekem tetszik. Ezekről meg nem én tehetek.” – és rámutatott a nagy elálló füleimre.

Én meg elpirultam. Aztán, valamit mondtam, és fizettem.

Most meg eszembe jutott ez a kis történet, amikor a bevásárlásra felkészülve felvettem a lányomtól Húsvétra kapott szájmaszkot.

Milyen praktikus, hogy füleim azóta se lettek kisebbek. A visszaérkezésig jól megtartotta a szájmaszkot.