Az előző posztban szenzációt emlegettem. Most megmutatom, hogyan és miként készültek a Zsolnaynak látszó porcelánedények.
Úgy kezdődött, hogy június elején feladatul kaptam a feleségemtől, hogy a hónap végére írassak ki szabadságot. Azt nem árulta el, hogy miért, hova megyünk, és mit csinálunk. Aztán a hónap utolsó csütörtökén elárult annyit, hogy készüljek arra, hogy porcelánt fessek neki, mert ő már előkészült egy nekem által készítendő edény tervével.
Egy estém volt, hogy szokásos kis vázlatfüzetembe rajzolgattam motívumokat, amit a felségem nagy teásbögréjére szántam.
Aztán eljött a péntek, amikor is mentünk a porcelánfestő műhelybe, hogy elkészíthessük egymásnak a saját kútfőből tervezett, de a másikra jellemző motívumokkal ellátott porcelán tárgyakat. A bőség zavarában voltunk, mert már 35 éve vagyunk házasok, és ezalatt kiismertük egymás mániáit. Kaptam is a müzlis tálamra vízimalom kereket, sofőr sapkát, fényképezőgépet, Zsolnay pecsétet, … A kész művet hazahozva még feleségem eszébe jutott, hogy volt olyan, amit kifelejtett. Én is festettem feleségem kedvenc virágait, és szorgalmas méhecskéket, mert feleségemre ez a szorgalom jellemző. Így utólag visszanézve, ha több időm lett volna biztos még eszembe jutott volna egyéb virág és tárgy. Most már késő ezeken az elfelejtett dolgokon búsulni. Majd 10 év múlva biztosan jobban fog már sikerülni egy hasonló porcelánfestő projekt. A fotósorozattal igyekszem bemutatni az alkotás folyamatát, és a végeredményeket.
