Mecseknádasd tanösvény átadás

Augusztus 18-án Mecseknádasdra voltunk hivatalosak az ottani német nemzetiségi tanösvény átadására. Az eseményről bemutató képeimhez a Magyarországi Német Kulturális és Információs Központjának cikkét idéztem ebbe a bejegyzésbe.

Erőteljesen bővül a magyarországi német tanösvények hálózata: augusztus 18-án adták át a legújabb – immár ötödik – tematikus útvonalat. Az interaktív elemekkel, különféle installációkkal és vezetőfüzettel tarkított mecseknádasdi ösvény a településen élőkre jellemző „néplelket” mutatja be: a közös érzéseket, hangulatokat, rokon- és ellenszenveket, szokásokat.

Ugrás volt az ismeretlenbe, amikor a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata 2015-ben felkért két települési német önkormányzatot – a somberekit és a pilisszentivánit –, hogy azok egy próbaprojekt keretében készítsék el a maguk német nemzetiségi tanösvényét. A két létesítmény felülmúlta az előzetes elképzeléseket: helyi intézmények és civil szervezetek társadalmi munkájának eredményeképp különleges, a község németségére jellemző értékeket sikerült felkutatni. A kezdeményezés működőképességét igazolta az idő, hiszen a mindössze néhány száz méteres ösvények látogatottsága az elejétől fogva folyamatosan növekszik. Az országos német önkormányzat így továbbvitte a projektet: ez év tavaszán elkészült a tarjáni tanösvény, röviddel azután a fekedi is. Augusztus 18-án pedig sor került az első vezetésre a mecseknádasdi útvonalon; az alkalom egy háromnapos jubileumi ünnepségsorozat része volt, ugyanis pontosan 300 éve annak, hogy a helyieknek a németországi Frammersbach községből származó ősei e baranyai faluban leltek új hazára.

A tanösvény megalkotásból sokan kivették a részüket: helyben élő nyugdíjasok, táncosok, borászok, zenészek, önkéntes tűzoltók, iskolások, óvodások, vállalkozók, magánemberek, valamint Frey Mária szakértő; a munkálatokat a német önkormányzat vezette. A költségek jelentős részét az a 6000 eurós támogatás fedezte, amelyet a Német Szövetségi Belügyminisztérium az országos német önkormányzaton keresztül különített el e célra. Az összeget a mecseknádasdiak jelentős önrésszel egészítették ki.

– Településünk vezetésének egyik legfontosabb célja az, hogy a helyben élő németség beolvadását többféle eszköz segítségével lassítsa – hangsúlyozta az ünnepségen dr. Wekler Ferenc polgármester.

A köszöntőt követően hétállomásos időutazásra invitálták a vendégeket. Három nemzedék tagjai voltak a tanösvény alkalmi idegenvezetői. Útközben Christian Holzemer, a németországi testvértelepülés, Frammersbach elöljárója szólt az egybegyűltekhez: – Ma a közös gyökereinkre is emlékezünk. Helyesnek tartom, hogy felmerül a mecseknádasdiakban a kérdés, honnan érkeztek, és az is jó, hogy beszélgetünk arról, hogy a múltban mi minden kötött össze bennünket. Hoztunk egy meglepetést: egy tölgyfacsemetét, amelyet együtt ültetünk el. Emlékeztessen bennünket arra, hogy bár mindig új gyökereket kell eresztenünk, de sosem szabad elfelejtenünk a régieket.

– A tanösvény kifejezést két perspektívából is megközelíthetjük: egyrészt a tanítás, másrészt a tanulás oldaláról – fejtette ki Englenderné Hock Ibolya, az MNOÖ oktatásügyekért felelős tanácsnoka. – Mindkét nézőpont érdekes az esetünkben, hiszen miközben mi információkat közlünk magunkról, addig a látogatók tanulnak, tapasztalnak rólunk. És hogy mitől magyarországi németek a tanösvényeink? A válasz az országos német önkormányzat oktatási stratégiájában foglalt projekt célkitűzésében rejlik: nevezetesen az, hogy erősítsük a német közösségeink identitását. Azt szeretnénk, hogy a tanösvényeink az adott települések büszkeségeivé váljanak, hiszen közösségi összefogással jöttek létre. Reméljük, hogy a előkészületi kutatások során minden résztvevő sok újdonsággal, értékes információval szembesül a saját szülőfalujával, -városával kapcsolatban. Azt hiszem, e célok itt, Mecseknádasdon maradéktalanuk teljesültek.

– Sosem gondoltam volna, hogy ennyi energiába kerül egy tanösvény megalkotása, de most már tudom, hogy megérte – mondta Kraszné Auth Szilvia. A helyi német önkormányzat elnöke hangsúlyozta, az attrakció csakis a falubeliek komoly összefogásának eredményeképp készülhetett el. Öröm volt átélni – mondta –, ahogy mindenki hozzátette a magáét, amiért köszönet illeti őket.

Áldás, avagy az isteni gondviselés ajándéka; alázat, avagy az Istenbe vetett hit és vallásosság; tehetség, amit a születésünk óta magunkban hordozunk; kitartás, amire a család nevelt bennünket; hozzáállás, ahogyan a dolgunkat végezzük; érték, amit az életben fontosnak tartunk; és hála, az, hogy semmit nem veszünk természetesnek: az ösvényt végigjárva a nádasdi néplélek e hét kulcsfogalmával ismerkedhetünk meg, mégpedig a legkülönbözőbb témákkal kapcsolatban. Megtudhatjuk többek között, hogy voltak idők, amikor a faluban egyszerre 41 kőfaragó dolgozott; vagy hogy az egykori javasasszony mely gyógymódokkal küzdött bizonyos súlyos gyermekbetegségek ellen. „Ma már hálát adtál?” – az egyik állomáson például ezt a kérdést szegezik a látogatónak, gondolkodásra késztetve őt arról, hogy a nádasdiak hálával teli, istenfélő beállítottsága vajon milyen hatással lehetett az egyénre és a közösségre. Aki bejárja a tanösvényt, az bizonyára nem csak információkkal, de lelkiekben is gazdagodik.

Forrás: http://www.zentrum.hu/hu/2018/08/bizalmas-reszletek-a-mecseknadasdi-nemetek-lelkerol/

Geresdlaki képek

Nemrég panaszkodtam, hogy Geresdlakon nem maradt időm a sétára és a fényképezésre. Azóta voltunk már többször is a faluban, és sétáltam, kerestem, fényképeztem. Most már csak publikálni kell itt blogomon. Mára Geresdlak híres szülöttének emléktábláját hoztam, és néhány képet a Geresdlakon található kiállításokból.

Szkalnitzky Antal (Lak, 1836. május 6. – Lipótmező, 1878. június 9.) magyar építész. A kiegyezés és a városegyesítés nyomán kialakuló Budapest arculatának meghatározó építésze.

A Baranya megyei Lakon született [A Pécs közelében található település neve később Herceglak, majd Püspöklak lett, jelenleg – szomszéd településekkel való összevonás után – Geresdlak a neve] Nevének több írásmódja ismert, így gyakran Skalnitzky, néha Szkalniczky. A róla szóló monográfia szerint ő maga a Szkalnitzky írásmódot használta. Édesapja jószágigazgató volt Albrecht főherceg birtokán. 1846-tól 1854-ig a pesti ciszterci gimnáziumban tanult. 1851–1854 között a prágai főreáltanodában, 1854–1857 között a bécsi Polytechnikumban, végül 1857–1859 között a berlini Építészeti Akadémián végezte tanulmányait. 1858 folyamán számos tanulmányutat tett; járt Münchenben, Kelet-Poroszoroszágban, Szászországban, Bécsben, Erdélyben, Dalmáciában, Horvátországban és Észak-Itáliában. 1858 decemberétől 1859-ig Friedrich August Stüler műhelyében dolgozott. 1859. július 22-én megkapta a berlini építészeti Akadémia ezüstérmét. Édesapja 1861-ben halt meg. Ebben az évben Szkalnitzkyt az újonnan alakult Országos Magyar Képzőművészeti Társulat igazgatóválasztmányának tagjává választották. 1862-ben kötött házasságot Koch Antóniával; fia, Henrik 1863-ban, lánya, Zsófia 1868-ban született. 1864-től 1870-ig a budai politechnikumban tanított. 1865. december 10-én az Akadémia levelező tagjává választották. Ezután viszontagságos évek következtek: cége ellen 1870–1874 között csődeljárás folyt. Utolsó nagy sikere 1873-ban a bécsi Világkiállításon kapott művészeti érem az Oktogonon létesült épületeiért. A Felvidéken került gyógykezelésre 1873-ban. Az agysorvadás egyre jobban elhatalmasodott szervezetén: hosszas szenvedés után a lipótmezei tébolydában érte a halál.

A művelt építész a historizmus kiemelkedő alakja; az épületkülsőkön általában olasz reneszánsz, a belsőkön gyakran francia reneszánsz elemeket alkalmazott. 1868 – 1874 Szkalnitzky és Koch építészek – társulás ifj. Koch Henrikkel

·         Magyar Tudományos Akadémia (a kivitelezést vezette Ybl Miklóssal együtt)

·         Debreceni színház (1861 – 1865)

·         Fővárosi Állat- és Növénykert épületei (1865–1866), Kochhal közösen. Ma már csak a Bagolyvár látható, de az sem eredeti helyén, és kétszeri átalakítás után

·         Csáky-kastély, Szendrő

·         Hungária Nagyszálló (1868 – 1871)

·         Jankovich-kastély, Öreglak

·         Egyetemi Könyvtár (Budapest)

·         Nemzeti Színház

·         Református templom, Hajdúhadház (1868 – 1872)

·         Színház Aradon

·         Színház Székesfehérváron

·         Szegedi főreáliskola

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szkalnitzky_Antal

Golyóstoll az unalmas órákra

Miklós barátom már megint iskoláskori emlékeket ébresztett fel bennem, amikor posztolta  az úszós tollakról készített videóját a Facebookra. Nekem is volt hasonló tollam. Az országház volt rajta vörös csillaggal a tetején, és egy sétahajó úszott el előtte a Dunán. Akarom mondani csak akkor úszott, ha éppen nem írtam vele, és unalmamban úsztattam.

Emlékeim szerint a '70-es évek vége felé jelentek meg és sok évig gyártották őket. Szerintem több kisiparos, talán még állami cég is készítette. Ki másolta kiről, honnan volt az eredeti ötlet, azt nem tudom. Divat volt ez is és mostanában is, mint retro. Egyszerű színes nyomatok voltak bennük és pár változat, hogy mi az ami "úszik" előttük. Hívták folyadékos, vagy úszós tollnak. A folyadékot nem tudom, biztos, hogy nem víz.

Bolhapiacon láttam egy kosárral és az árus látva érdeklődésemet, kirakott még egy szatyornyit. Dohos szaguk volt, valami pincében lehettek évtizedekig. Gondolom egy trafik, papírbolt megmaradt készlete, ami egy lomtalanításkor kerülhetett elő. Úgy, mint eredetileg voltak külföldi és magyar városok és régi mesefigurák. Hiánytalan, működő csak elvétve akadt köztük.

Megkérdeztem, megengedték a guberálást, több darabból összerakást. Ezt a hatot legalább negyed óra alatt szedtem össze. Mesefigura kevés volt és azok sem "úsztak". Valószínűleg azokat válogatták ki először. Kis szerencsével találok hozzájuk új tollbetétet is. A maradékból még vagy 50-100 darab hiánytalan összeszedhető. Volt még pár nyugati nagyváros és további 5-6 féle magyar is.

A kiválasztott hatból hármat megversenyeztettem. Több nem fért el a kezemben úgy, hogy látni is lehessen.

1. A debreceni lovaskocsi.
2. Az esztergomi busz.
3. A hortobágyi csikós, meg elakadt.

A végére egy jó hír azoknak, akik most akarnak ismerkedni vele. Ismét kapható, különféle változatokban. Forrás: http://www.promoajandekexpressz.hu/page/Uszos__vetkozos__toll__egyeb_uszos_termek

Családi ezüst óratokot örököltünk

Csak ezüst óratoknak nevezték otthon az üres, szerkezetmentes óratokot. Tetszett a feleségemnek ez a nagyapai örökség, ezért velünk jött Budapestre, és a nagymamától örökölt – könyvespolcnak felújított -, stelázsin pihent. Mindig érdekelt, hogy miből van, és mennyit is ér. Elvittem óráshoz, aki közölte, hogy ez az úgynevezett tulaezüst óratok.  

Főnév: tulaezüst, újezüst ötvözet Etimológia: Tula + ezüst (első előállítási helyéről, Tula orosz városról) [ Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára, Akadémiai Könyvkiadó, 2006. ISBN 963 05 7875 1] Forrás: https://hu.wiktionary.org/wiki/tulaez%C3%BCst

Tula város ismertetője:

A 16. században összeállított ún. Nyikon-féle évkönyv szerint a település 1146-ban már létezett. Egy 1382-ben készült szerződésből tudjuk, hogy a 14. század első felében a települést az Arany Horda Dzsanibég nevű kánjának felesége, Tajdulla birtokolta. Később Tula a rjazanyi fejedelemé lett és 1503-ban került a moszkvai államhoz. Ez után kőből építették fel erődjét, a kremlt (1507–1520), mely az állam déli határán kialakított védővonal egyik megerősített pontja volt. 1552-ben sikeresen kiállta I. Devlet Giráj krími kán seregének ostromát.

Tulai kézművesek helyben bányászott vasércből a 16. század végétől készítettek fegyvereket a kincstár számára. Az első vasgyártó manufaktúrát Tula mellett, a Tulica folyó partján egy holland kereskedő létesítette 1632-ben. Később több hasonló épült, ahol szintén készítettek fegyvereket. I. Péter orosz cár rendeletére 1712-ben megalapították Tulában az első állami fegyvergyártó üzemet. A 18. században a város már híres vasgyártó központ volt, ahol fegyvereken kívül sokféle vasárut, használati eszközt, mérőműszereket is készítettek. 1778-ban kezdődött a később híressé vált tulai szamovárok gyártása, az 1830-as években készítették el az első itteni tangóharmonikákat.

1796-ban a város a Tulai kormányzóság székhelye lett. Fejlődését elősegítette a Tulán át vezetett első, Moszkva–Kurszk vasútvonal megépülése (1868). A 19. század végén 117 kisebb-nagyobb üzem, gyár működött; továbbra is vezető helyet foglalt el a vadász- és katonai fegyverek és lőszerek gyártása. Erőteljesen fellendült a fegyvergyártás és új ipari vállalatok is létesültek az 1904–1905-ös orosz–japán háború, illetve az első világháború éveiben, ezalatt a város lélekszáma is gyorsan növekedett.

Miután a kormányzóságokat megszüntették, 1929-től 1937-ig Tula a Moszkvai területhez tartozott, 1937-ben az akkor megalakított Tulai terület központja lett. A második világháború idején, 1941. októbertől decemberig a város déli határán volt a frontvonal, de a védőknek sikerült visszaverniük a német támadásokat. A front eltávolodása után megkezdődött a korábban evakuált termelővállalatok és kulturális intézmények visszaköltöztetése. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Tula_(Tulai_ter%C3%BClet)

Úgy gondoltam, hogy ennek az óratoknak jól esne, ha ismét lakót kapna. Így aztán egy évtizede, hogy órás barátomnak elküldtem Celldömölkre, hogy építsen bele egy hozzá illő szerkezetet. Mint elmondta, nem volt könnyű dolga, mert nagyon vékony szerkezet kellett bele, és az óraüvege is hiányzott. Nemrég aztán felhívott, hogy talált bele szerkezetet, de ez sem belevaló, mert az óraüveg már nem fér bele. Mindennapi használatra már úgy sem fogom befogni, ezért úgy döntöttem, hogy inkább legyen működőképes óraüveg nélkül. Gyönyörködni így is lehet benne.

A kihagyhatatlan búcsús ajándék.

Az én gyerekkoromban ajándékot csak az ünnepekkor (Karácsony, Húsvét, Születésnap) kaptam. Kivételt képezett a falusi Búcsú, ahol a nagynénéim, nagybácsim, nagyszüleim nekünk, gyerekeknek búcsús ajándékot vettek. Az akkori szocialista kisipar ontotta a fröccsöntött játékok százait. A lányoknak műanyag baba, a fiúknak műanyag fegyverek jártak. Egy ilyen búcsús kardot talált Miki barátom a piacon. 

A Tenkes kapitánya c. tv filmsorozat 1963-ban készült, később lett belőle mozi film és ifjúsági regény is. Nagy siker volt, rengetegszer ismételték.

Ezt a játék kardot bolhapiacon találtam. Már a műanyag játékoknak is van értékük, ha legalább 25-30 évesek. Sokan gyűjtik, sokszor olyan érzésem van, hogy már irreálisan magasra tartják az értéküket. Engem inkább a jóval öregebb mechanikus bádog játékok érdekelnek. Ez sem hozott igazán tűzbe, de kiszúrtam, hogy van rajta felirat. Közelebbről elolvasva már érdekelt, így megvettem.

Feltételezem, hogy a nagysikerű filmsorozat bemutatása után jutott eszébe a gyártónak ez a kard. A mintákat nézegetve nem vagyok biztos abban, hogy korhű, de mindegy! Koromnál fogva, akár nekem is lehetett volna ilyenem. Nem volt, most van. Úgy gondolom, az Egészségügyi Minisztériumnak egy sokkal korábbi rendeletére hivatkozva feltüntették a gyártó nevét, címét és a játék anyagát. Lehet nyomozni, ha valakinek van kedve hozzá! :-)

A Fekedi templom körül.

Már legutóbb csak úgy mutattak be bennünket Fekeden, hogy leendő Fekediek. Még azért messze vagyunk attól, hogy ott házat vegyünk és mi is gyarapítsuk az állandó lakosok számát. Ha Fekedre megyünk – ezt mostanában elég gyakran tesszük meg -, az egykori paplakban szállunk meg. A szállásunk ablakából jól látható a mindig pontosan működő toronyóra, és a központi park fái. Tökéletes kikapcsolódás a Karasica patak kis hídjain keresztül sétálni, és meditálni. A templom mellett van Mott János apát mellszobra. A plébános Feked szülötte, és nem véletlenül állítottak szobrot tiszteletére. Alakját felidézni az 1994. június 4. én, az Új Dunántúli naplóban Gállos Orsolya vele készült interjújával fogom.

A pécsváradi apát aranymiséje

Ötven éve szentelték pappá Mott János plébánost, címzetes pécsváradi apátot, aki Június 5-én, vasárnap 16 órakor tartja aranymiséjét Pécsváradon, s ez alkalomból kértük, idézze fel pályája főbb állomásait:

A magvető

- A hagyományos népi vallásosságban nevelkedtem Fékeden, a szülőfalumban, amely hat papot adott a katolikus egyháznak. Galambos Kálmán plébános volt a magvető, aki 1924-től három évig szolgált Fekeden. Olvasókört alakított, megnyitotta a világot az addig teljes elzártságban élő kis falu előtt, ahonnan addig senki sem került felsőbb iskolákba. Az első értelmiségiek papok voltak: Fodor (Fischer) Jánost, Arató (Auth) Józsefe*. 1934-ben Scheich Jánost 1937-ben szentelték. Aztán 1939-ben Albert János, 1944-ben jómagam és 1954-ben Barát (Bareith) József indult el Fékedről a papi pályán.

-Feked német község - ez mit jelentett apát úr idejében ?

- 1736-tól Himesházán majd 1855-től helyben van a Fekediek anyakönyve, mely szerint elődeink Stift Fulda, azaz a fuldai apátság környékéről jöttek, s ezért is hívnak bennünket "stifulder"-nek. A családom neve ma is él azon a vidéken, Motten helynév őrzi a Mottok emlékét, akiknek az 1500-as években címerük is volt.

- Gyermekkoromban persze mindenki németül beszélt, és tanítóink, Bóna Ernő, aki 40 évet szolgált a faluban, valamint Hesz Mária tanítottak először a magyar nyelvre.

-Melyek a legmaradandóbb ifjúkori élményei?

- Otthon tanultam meg, hogy a munka, a kötelesség mindennél előrébb való. Öten voltunk testvérek, édesanyám egyedül küszködte végig a gyerekekkel az első világháborút, s később is be kellett segíteni a gazdaságba. Megtanultuk észrevenni a munkát, és derűsen, örömmel elvégezni azt. Mélyen vallásos családban nőttem fel. Az ünnepnapokon, vasárnap reggelre minden kitakarítva állt, s a ház népe ünneplőben indult a szentmisére. Mély benyomást tett rám a kék reverendás fiatal teológusok, a Fekedi fiúk példája, akiknek a csoportja fogalom volt, mikor én a jezsuiták Pius Gimnáziumába kerültem 1932-ben, ahol összesen 10 Fekedi fiatalember végzett.

-A papi hivatást 1935-ben választottam. Nagyon boldogok voltak a kisszemináriumban és a teológián töltött évek. A Székesegyház altemplomában szenteltek hetünket, mert félő volt, hogy légiriadó zavarhatja meg a szertartást — hiszen 1944 június 3-át írtunk akkor.

Újmise Fekeden

- Milyen volt az az ötven évvel ezelőtti nagy nap?

- Szentelésem másnapján, június 4-én volt Fekeden az újmisém. A szülői házban öltöttem fel a papi ruhát, Dubniczky László plébános búcsúztatott a szüleimtől, és a család valamint a falu népe körmenetben, énekelve kísért a templomba. Scheich János prédikált, akit előttem szenteltek pappá. Szentháromság vasárnapja volt, Feked búcsúja. Utána következett az újmisés áldás a papok, szülők, tanítók számára, majd odahaza az ünnepi ebéd az udvaron felállított sátorban.

-A háború miként befolyásolta pályakezdését?

- Mecseknádasdon szolgáltam 44 nyarán, és mivel a férfiak mind a fronton voltak, felszentelt papként is segítettem otthon a betakarításban. Püspöklakon voltam az oroszok bejövetelekor. A németek agitáltak, hagyjuk itt a falut, mivel az oroszok a papok életére törnek. Mi azonban maradtunk a híveink mellett. Marázán éltem végig a németek kitelepítését - közben odahaza a szüleimet is kidobták a házukból. Noha magyar nemzetiségűnek vallották magukat, mindenüket elvesztették.

- 1945 márciusában egy évre Pécsváradra kerültem, majd tíz és fél éven át Tolna, kilenc évig Szigetvár következett, és mikor 1966 májusában megürült a pécsváradi plébános helye, visszatértem.

- Gyermekkoromban nekünk Pécsvárad jelentette a várost, a járási székhelyet, ahol ügyes-bajos dolgainkat intézhettük. Rokonok és sok ismerős várt itt, nagy szeretettel fogadtak. Úgy éreztem hazatértem.

- 1984-ben a pécsi püspök a pécsváradi apáti címet adományozta Önnek. Hogyan fogadta ezt az eseményt?

- Elismerését jelentette munkámnak. Tizennyolcadik éve voltam plébános, és miután e cím addigi viselője, Pintz Bálint sombereki apát elhalálozott, a püspök úr engem részesített e megtiszteltetésben.

Tizenkét helység

- Melyek ma a pécsváradi apát mindennapi tennivalói?

- Nagypall és Zengővárkony ősi filiálék mellett a lelkipásztorok elhalálozása után Pécsvárad- hoz került Erzsébet, Feked, Erdősmecske, Kékesd, Szellő , Apátvarasd, Pusztakisfalu, Lovászhetény: 12 helység, 8 templom hívei, és öt plébánia anyakönyvei. Vasárnap reggel nyolckor és 11-kor van Pécsváradon a szentmise, közben Nagypall, Erdősmecske és Feked templomában misézek. Minden vasárnap fél 3-kor várnak az erzsébeti hívek, bejönnek Kékesd, Szellői lakói is. Straub Mihály kántor van a segítségemre nemcsak a szertartásokon, hanem azzal is, hogy ilyenkor ő vezeti az autót. Az utóbbi években a Kanadából hazatért jezsuita atya, Molnár Miklós is tart nálunk szentmiséket, ezzel is könnyítve a szolgálatomon. Az istentisztelek, az erre való felkészülés az első feladatom, a szentségek kiszolgáltatása, a jegyesek oktatása, a beteglátogatás, és mire a végére érek, lejárt a nap 24 órája.

-Hálát adok Istennek, hogy megérhettem az aranymisémet. Kitűnő helyeim voltak, és mindig szerettem a híveimet. Szívesen vagyok közöttük ünnepeiken, hétköznapjaikban. Tudom, hogy nem volt hibátlan a munkám, de mindig jó lélekkel tettem, amit tettem. Az arany középúton, az emberek iránti szeretetben.

A nagymama fogasa

A budapesti szomszédom jött segítséget kérni fogas felújítás ügyben. 

A nagymamámtól örököltem. – Mesélte a szomszédom.

Sokat megélt darab, már volt két élete. – mondtam én.

Miért gondolod? – kérdezte a szomszédom.

Látszik, hogy eredetileg ennek feketére festettek voltak az akasztói. Ezek már elrozsdásodtak. Aztán egy vagy két fog el is tört. Látod, itt látszik, hogy meg lett hegesztve az eltört fog. – meséltem annak alapján, amit láttam.

Lehet, hogy forrasztották. – mondta szomszédom.

Szerintem hegesztették, mert látszik, hogy a hegesztés lángja meggyújtotta a fogas fa részét. Jól lehet látni az égésnyomokat. – mondtam tovább, azt, amit a fogas magáról elárult.

Végezetül, aztán a fogast restaurálásra átvettem. Az alábbi képek bemutatják, mit is csináltam vele.

Először is a rozsdás fém fogakat kezeltem le. A hagyományos RO55-el szeretem kezelni, mert így nem vékonyodik tovább a fog anyaga. Miután a rozsdátlanítás és passziválás megvolt, jöhetett a fogak festése. A faanyagot festés előtt becsomagoltam csomagolópapírral és egy kis maszkozó szalaggal rögzítettem. 

A festés után letisztítottam a fogast fa részeit denaturált szesszel. Jól látszik, hogy a fehér tisztítókendő milyen sok koszt leszedett a fogasról.

Már használható, de néhány apró festési hiányt találtam a fogakon. Ezeket a hiányokat egy régi piaci öntöttvas mérleg felújítótól tanult módszer szerint pótoltam. 

Egy kis műanyag edénykébe fújtam a festékből és egy fültisztító tampon segítségével a le nem fújt részeket is lefestettem. Így már mehet is szomszédom Somló hegyi házacskájába, hogy a fogas megkezdje harmadik életét.