A bolhapiacon
járva, vettem észre, hogy az egyik asztalon kettő darab kicsinyke holkervéső,
és egy karcoló kés van. Mint fafaragónak pont ezekre volt szükségem, Az
asztalról felemeletem a három darab szerszámot, és elkezdtem alkudni rá.
Eladom, külön, is, de ezek egy bőrös hagyaték részei. Itt van még két ár, meg valami. –Mondta az eladó.
Én meg aztán –
az eladó ajánlatának nem tudván ellenállni -, megvettem a két árat, és azt a
valamit is. A valami nem hagyott nyugodni, hogy mi lehet. Meg is találtam a megfejtést:
A tárgy nem más mind a bogozó azaz csomó
bontó, a bog lazítója. Népvándorlás kora óta ismert tárgy mi a honfoglaló eleink pásztor
kultúrájának mindennapi kelléke volt és megőrződött a nép kezén a népi pásztor
és népi ,,paraszti" kultúrában a 20. századig a pásztorok erszényén, de a
paraszti életben is. A kocsizás fogat hajtás téren is ismert s használatos
darab volt változatlan formában funkcióban mind istráng lazító, de a halászok
és tengerészek és hadi tengerészetnél is nélkülözhetetlen rendszeresített
eszköz volt a megszorult kötelek csomók lazításra gubancok kibogozására.
Most így utólag
rájöttem, hogy erre nekem hamarosan nélkülözhetetlen eszközöm lesz, Biztosan
lesznek olyan csomók, melyeket jobb ennek segítségével kibogozni, mint egy
szikével elvágni.