2022. december 29., csütörtök

Első Karácsonyunk külföldön I.

Ilyen se volt még, hogy nem Magyarországon ünnepeljük a Karácsonyt. Idén úgy hozta az Élet, hogy kisebbik lányunk és vőlegénye Kirchain városába hívott bennünket, hogy ott együtt ünnepeljünk. Mi jól kiterveztük az oda-vissza utazást, de aztán a kifizetett, és lefoglalt repülőgépjáratunkat törölték. Lett aztán másik járat, mely után csatlakozó vonatunkat törölték. A következő vonatunk túlzsúfolt volt, és ráadásul, még át is kellett róla szállnunk, hogy elérjük a végcélunkat. Röviden az oda utunk nem nevezhető életünk legjobb utazásának.  Kirchaim látnivalókban kellemes volt. Itt az első sorozatom a városkában tett első sétámból.






















2022. december 19., hétfő

Kalamárist vettem.

Aranyvasárnap a szokott bolhapiacomon jártam. Valójában csak nézelődni akartam, aztán mégis vásároltam. Valódi régiséget feltehetően a XIX. századból. Ezt a fiatal eladó egy régi fűszertartónak azonosította. Én láttam, hogy ez valójában egy régi kalamáris. A jobb oldalon egy tintatartó, a ball oldalon az itatóspapír elődje a kőporszóró edényke. Mindez egy delfti kék színnel festett porcelán korpuszon. Egy igazi csoda. El is képzeltem dísznek a feleségem dolgozószobájában az íróasztalon. A kecses alakjával és kagyló formájú tálcájával egy női íróasztalra való.Felvettem az eladó asztaláról, és elmagyaráztam, hogy ez egy régi kalamáris. Elmeséltem, hogyan használták elődeink. Ennek az eladó annyira megörült, hogy felajánlotta, hogy vegyem meg. Én mondtam, hogy nem kérem, mert nincs hova tennem, és különben is egy ilyen régiség nekem a megfizethetetlen kategória. Láttam a Bares für Rares műsorban hasonlót, melyet több száz Eurórért adtak el. Az eladó aztán mondott egy árat. Én ettől az ártól nem futottam el, hanem alku nélkül elfogadtam.

Így lettem ennek az antik kalamárisnak boldog tulajdonosa.




2022. december 14., szerda

Év végére!

Végre két napja szabadságon. Itt az ideje, hogy írjak erről a lassan véget érő nehéz, és eredményes évről. Volt ebben minden, sok utazás, kirándulás munkával a végén szinte kipihenhetetlen fáradtsággal, és kimerültséggel. Itt az év vége, és a megmaradt szabadsággal, és idei évben még végrehajtandó feladatokkal. Ez már azért jó, hogy jut idő a blogra. ott hagytam abba, hogy sikeresen eladtam a három évtizedig használt hétvégi házam. Most már ott nem tudok pihenni, és élvezni sem tudom annak gyümölcseit.

Vettem új házat. Meg kell vallanom, hogy ez most álmaim háza. Amikor kívülről mutatom, mindenki el van ájulva, hogy milyen szép. Ha belülről is látják, akkor sajnálnak, hogy mennyi mindent kell még megcsináltatni ahhoz, hogy élni is lehessen benne. A vásárlás folyamata is elhúzódott. Valójában csak novemberben kerültünk birtokon belülre. Most reményeim szerint -, ha minden terv szerint alakul -, 2023 júliusától élvezhetem új birtokom gyümölcseit.


Addig, most az új házam tavaszig téli álmot alszik. Én igyekszem tervezni, szervezni, spórolni, hogy álmaim háza – most éppen 97 éves -, még egyszer ennyi ideig szolgáljon nekem és családomnak menedékül.

Addig is Kellemes Ünnepeket és Boldog Új Évet minden olvasómnak.