A Karácsonyt várva

Januárban, amikor nekikezdtünk az álomházunk felújításába azt reméltem, hogy a Karácsonyt már az új házunkban ünnepeljük. Nem így lett. November végére ide jutottunk:

Itt kellene lenni a házunk agyközpontjának. Itt jön majd be a víz a villany, a gáz, és az internet. Ide terveztem a házunk vezérlő központját, és itt kell lenni majd családunk adatközpontjának. Mint látható, ettől az álomtól még messze vagyunk.

Itt van a zuhanyzónk. Egy laza kis kertészkedés után itt kellene lefürödnöm. A koszos víz már távozni tudna a csatornába azon a hosszúkás lefolyón.

Itt a hálószobánkban a franciaágy helye. Már csak a padlóburkolat, és a falfestés hiányzik. Ugye milyen kellemes kis alvó sarkunk van?

Íme, a konyhánk. Nagyon ügyesen megoldottuk, hogy ne kelljen szagelszívót venni. Csak kinyitjuk az ablakot, és a rossz ételszag máris elszáll, mint a gondolat, hogy itt idén főzni fogunk.

Itt meg van a nappalink, hogy téli estéken a kandalló üvegablakán betekintve láthassuk a tűzmanók táncát. Nem látjátok a liliomos cserépkandallónkat? Nem csodálkozom, mert a kályhacsempék még Baranya nyugati részén várják, hogy majd ide kerüljenek.

 

Ezek után fogtam magam, és gondolatban a jövőbe utaztam, és elhoztam feleségemnek álmaink házának a képét. Itt van elölnézetben. Új ablakokkal, és ajtókkal, melyek a régiek mintájára készültek, de visszakapták a majdnem száz évvel ezelőtti eredeti színüket.

 

A kép hátoldala egy adventi kalendárium. Minden napra egy-egy kis ajándék, aminek a feleségem az új házban majd hasznát veszi.

 Kedves Olvasóim! Ennyi volt a mese mára. Álmodjatok Ti is szépeket!

Van új a nap alatt

Lókúton jártunk emlékműveket fotózni. A buszmegállónál álltunk meg, és rögtön láttuk, hogy itt egy különleges buszmegálló van. A buszmegálló visszaidéz egy múltbeli konyhai idillt, de egy újonnan készült falvédővel. Régóta gyűjtöm és keresem a régi falvédőket, de ilyet még nem láttam. Amikor rákerestem a következőt találtam róla: „Emese most már indul a buszod/Menj haza szépen, látszik, hogy tudod/Hogy meg vagy bolondulva/S holnap ne gyere újra, ne gyere újra” – olvasható a Lókúti buszmegállóban lévő falvédőn. Azt nem tudjuk, kiért bolondul ez az Emese, de bőszoknyás, csizmás, hosszú copfos alakja mellé hímezték a bajszos kalauzét. Raktak ide még csipkedíszes polcokat, szárított levendulacsokrokat. Forrás: https://www.veol.hu/helyi-kozelet/2023/10/a-bakonyi-buszmegallok-csodajara-jarhat-a-vilag-fotok

Jól hangzó újságcikk, még fotók is vannak hozzá, mégis több dologban téved a szerző. A hímzett falvédő nem bajszos kalauzt ábrázol, az, hanem egy patikus, hisz a patikus felett a „vény nélkül” felirat látható. És különben is az egész falvédő a Kispál és a Borz: Emese című számát idézi. Aki meg akarja hallgatni itt meg is teheti.

Amikor a poszt címét adtam azt gondoltam, hogy ez a falvédő egy valódi újdonság, hogy egy népszerű slágerhez készítenek egy falvédőt. Nekem van egy régi falvédőm, amelyen Katika van Patika mellett, ez:

Ennek a falvédőnek a készítőjét Eisemann Mihály Paplak mellett lakik a Katika slágere ihlette, ez:

Így aztán rövid kutatás után be kell látnom. 

NINCS ÚJ A NAP ALATT!

Jobban is állhatnánk!

Bizonyosan, ha minden a tervezett ütemterv szerint halad, és … Kereken egy éve, hogy megvettük álmaink házát. Múlt évben azt terveztük, hogy az idei év Karácsonyát már itt ünnepeljük. Most éppen úgy állunk, hogy az épületgépészeti szerelést befejezték, és már jöhet a padló betonja. Amikor mentünk átvenni a munkát, megjegyeztük, hogy ez a lerakott kanyargó cső nekünk tetszik. Az épületgépész barátunk szerint is remek munka, és majd jól fel fogja fűteni a kis házunkat. Reméljük is!

Ha már egyszer ott voltunk dolgoztunk és körbe néztünk a birtokon. Régóta nem ástam már. Most a virágoskert őszi gondozását végeztem el. Aztán körülnéztem a telken. Bizony lesz még itt munka jövőre is.

Októberi helyzetkép szeptemberi előzményekkel

Év elejei terveim szerint ezt a posztot már a vidéki otthonomban kellene írnom. A felújítási projektem késedelemben van, de ez nem tántorított el attól, hogy feleségemmel kiránduljunk, és közben a házfelújítást is végezzük, haladjunk.

Voltunk a háznál is, mert feleségem hivatalos útra ment a környékre. Én addig kitakarítottam a pincét, hátha még szükség lesz rá a télálló gyümölcsök és zöldségek tárolásában.

 Szeptember közepén Magyarországi Német betelepítési és kitelepítési emlékmű átadást mentünk fényképezni Felsőgallára. Közben útba ejtettük Szomort is, mert az ottani Nepomuki Szent Jánosról és a kitelepítési emlékművükről nem volt még fotónk.

Szeptember végén van a feleségem születésnapja. Ő akkor érzi jól magát, ha egy kis munka is van az ünnepnapokban. El is mentünk Kál-Kápolnára Málenkij robot emlékművet fotózni, majd jött egy kis Tisza tavi vízitúra. Aztán Rétest is ettünk Poroszlón. Megismertük a Balmazújvárosi Német Házat és részt vettünk a német kórusuk főpróbáján. A végén aztán a Balmazújvárosi gyógyfürdőben fürdőztünk, hogy aztán megfiatalodva érjünk haza.

Hazatérésünk után kaptuk a hírt, és képeket, hogy Októberre a házfelújításunk épületgépészeti alapszerelése befejeződött. Még sok munka van, de talán elérjük, hogy lesz majd temperáló fűtés akkor, amikor fagy.

Nyomaink a térben és időben

Még itt vagyunk a földi-, és a blog-térben egyaránt. Aztán eljön az idő, amikor mi már a Világegyetem részei leszünk, és csak nyomokat hagyunk magunk után. Mostanában nagyon kell figyelni ezekre. Ha a Karbon lábnyomomat számolom, és nézem, akkor átlag alatt vagyok. Ha a tárgyi és szellemi termékeket, akkor úgy gondolom, átlag fölött teljesítek. Természetesen a blogtérben vannak nálamnál is jelentősebb teljesítményt nyújtók, Aranyosfodorka is ilyen. Múltkoriban nagyon megijedtem, hogy abba akarta hagyni. Csodálkozni nem csodálkoztam, mert engem is nagyon zavarnak blogszerkesztésben történt változások, és a Googletől kapott figyelmezetések: „Elfogy a tárhelye, vegyen vagy töröljön!”. Bosszankodom, amikor nem tudom a szokott módon karbantartani a posztjaimat, vagy új posztokat írni. Fodorka Kálvária gyűjteménye hatalmas kincs. Ennek a kincsnek a jövőnek történő megőrzését és gondozását már korábban elvállaltam. Az nem elég, hogy rendszeresen mentéseket végzek a blogjainkról. Mi fog történni, ha a blogspot azt mondja, hogy már nem működteti tovább, vagy megszünteti az ingyenességet? Idén Augusztusban aztán elhatároztam, hogy lépek.

Két hónap alatt eljutottam odáig, hogy megvásároltam a multmento.hu és csendhegyek.hu domain neveket. Ezeken a helyeken fognak majd hamarosan tükörképként működni a megőrzendő blogjaink.

 

Gyógynövény szentelés

Egy kis lazítás volt nálunk a hétvégén. Most máshogy dolgoztunk, és nem a házunk munkálataival foglalkoztunk. Részt vettünk a Budapesti Német Önkormányzat Kórustalálkozóján és gyógynövényszentelésén, Nagyboldogasszony ünnepén.  A hagyományról beszéljen az alábbi idézet, az eseményről meg a képek.

A tradíció valószínűleg egy legendából eredeztethető, amikor is a tanítványok Mária sírját felnyitották, holtteste helyén azonban csak virágokat és gyógynövényeket találtak. A katolikus egyházban ebből alakult ki a gyógynövénycsokrok Nagyboldogasszonykor történő megszentelésének évszázadok óta ápolt szokása. Ez a hagyomány főleg Németország déli részén ismert még ma is széles körben, és korunkban is ápolják. Ilyenkor különböző gyógynövényekből kötnek csokrokat, az összetételük faluról falura változhat. A csokrokat a házak padlásán akasztják fel, hogy az épületet magát és az ott lakókat óvják az olyan bajoktól, mint például a villámcsapás vagy a betegségek. A magyarországi németek gyógyhatásuk miatt mindig is gyűjtötték a különböző erdei és mezei virágokat, amiknek a régmúltban csodatévő erőt is tulajdonítottak, hiszen mindegyik növénynek megvan a maga funkciója a népi gyógyításban. Bár a gyógynövénycsokrok kötésének hagyománya már sok magyarországi német településen feledésbe merült, de az elmúlt években néhány német nemzetiségi önkormányzat igyekszik újra feléleszteni a hagyományát. Forrás: https://www.zentrum.hu/hu/2021/08/gyogynovenycsokor-szenteles-maria-mennybevetelenek-unnepen/