Boldog Új Évet!

Még december 28-án történt, hogy az egyik kínai vendéglő kirakatában ezt olvastam: Boldog kínai Új Évet! Ezen elgondolkodtam egy kicsit, mert úgy emlékeztem, hogy a Kínában az Új évet nem most ünneplik. Utánanéztem. Valóban a kínaiak, majd 2019 február 5-én fogják az Új évüket ünnepelni. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Hold%C3%BAj%C3%A9v

Miután megvilágosodott a kínai Újév fogalma ma délután elmentem a városunkba még egy utolsó bevásárló körútra. Minden boltban már Szilveszteri dekoráció. Kapni most a malacos papucstól a rondábbnál rondább műhajig mindent. Már délelőtt is vásároltak, még szerencsére trombitálni nem trombitáltak. Így aztán szerencsésen hazaértem, és egy kis szilveszteri dekorációt készítettem. Az egyik szobában kis négylevelűt ültettem az üveggömbbe, és egy kéményseprőt is tűztem a kompozícióhoz, hátha nagyobb szerencsénk lesz. Az étkező kis kávézó asztalkájához a magyarországi német feliratos textíliáink közül találtam egy idevalót:

Glück sei im ganzen Leben

Stets reichlich Dir gegeben

Boldogságot és bőséget az egész életünkben!

Kétnyelvű emléktábla a kapu alatt

A Ráday utcában egy szecessziós ház bejáratánál találtam rá Istók János szobrász lengyel és magyar nyelvű emléktáblájára. Be kell vallanom. Nem értettem, egy ilyen magyaros nevű szobrásznak miért állítnak két nyelvű emléktáblát. Aztán az internet segítségével sikerült megtudnom, hogy semmi sincs véletlenül, és Istók János szobrával is találkoztam én már sokfelé.  

Istók János (Bácsfalu, 1873. június 15. – Budapest, 1972. február 22.) magyar szobrász.

A két világháború közti időszak egyik legtöbbet foglalkoztatott köztéri szobrásza volt Magyarországon. Műveiben realisztikus, naturalista elemek keveredtek az akadémikus megoldással. A hosszúfalusi fafaragó iskolában kezdett formázással foglalkozni, majd 1892-ben a müncheni Állami Kőfaragási Intézetben folytatta. Budapesten Strobl Alajos szobrászati mesteriskolájának növendékeként fejezte be tanulmányait.

1902-ben, fiatalon megbízást kapott a Magyar Nemzeti Múzeumot alapító Széchényi Ferenc szobrának elkészítésére, a százéves alapítási évfordulón avatták fel szobrát. 1905-ben a Ramassetter Vince szoborpályázat első díját nyerte, a szobrot 1908-ban állították fel Sümegen. 1911-ben részt vett a Bartha Miklós-szoborpályázaton, amelyet megnyert. (Zala György ellenezte ezt a döntést). 1913-ban felavatták a Bartha Miklós szobrot, s ekkor kezdett Gábor Áron szobrának formálásába. A Zalaegerszeg által rendelt Csány László szobor kőből faragott, 1912-ben már kész mellékalakjai közül a Munkát szimbolizáló szobrot 1919. május 1-jén a Parlament előtt állították fel. Az I. világháború után számos hadiemlékműre kapott megrendelést, így Budapesten a Martinelli téri dombormű, a szervita templom homlokzatán az ő műve. A legismertebb, hatásos, nagyméretű szobrát, a Bem József szobrot 1934-ben állították fel Budapesten. Ebben az időben tagja volt a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak.

Számos épületplasztikát és többnyire márványba faragott síremléket készített. Kitűnő portrékat készített többek között családtagjairól is. Jelentősek kisméretű mellszobrai, Móra Ferenc mellszobrát 1959-ben Kiskunfélegyházán állították fel. Domborművek (Petőfi Sándor, Nagyszeben), plakettek, érmék sokasága egészíti ki munkásságát.

A Budapest, IX. kerület Ráday u. 22. alatt emléktáblája található, ami a magyarországi lengyelek fontos emléke, illetve emlékhelye. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Ist%C3%B3k_J%C3%A1nos

Karácsonyi és Újévi hangulatra készülve

A tegnapi nap volt az idei évben az utolsó munkanapom. Évek óta az első évvége, hogy a két ünnep között nem kell dolgoznom. Ennek örömére ma sétáltam egy nagyot a városunkban. Most délután, amikor e posztot írom, a hó nagy része elolvadt. Délelőtt, amikor a képeket készítettem szerencsére még tartott a hó, és egy kicsit szebbé tette a sétámat. A sétám alatt láttam, a Kaláka együttes alapításának emléktábláját, le is fényképeztem.  

  

Az ötlet, hogy legyen egy zenekar, amelyik énekelt verseket ad elő, Mikó Istvántól származik, ők ketten alapították meg a Kalákát 1969 novemberében a fővárosban. A csapathoz az első próbán csatlakozott Gryllus Vilmos; Mikó István 1973-ig volt az együttes tagja, akkor vették fel a Színművészeti Főiskolára.

"1969 decemberében már előadtunk öt dalt a Tolcsvay-klubban, néhány hónappal később lépett be Radványi Balázs, aki Vilit pótolta, akit behívták katonának. A zenekarral azóta is jóban vagyok, a jubileumi év során magam is fellépek velük néhányszor" - jegyezte meg Mikó István.

Huzella Péter húsz éven át, 1975-től 1995-ig játszott a zenekarban, a mai felállás 1996-ra alakult ki, Gryllus Dániel (fúvós hangszerek, citera) és Vilmos (cselló, gitár), valamint Radványi Balázs (mandolin, gitár, ukulele, cuatro, brácsa) mellett csaknem négy évtizede Becze Gábor a bőgős. 1996-tól állandó közreműködő a Kaláka Szabad-e bejönni ide betlehemmel? című műsorában Major Gábor gitáros, aki ha kell, helyettesít is."A betlehemes műsorral újra elmegyünk Erdélybe, és december 2-án a Nemzeti Színházban is előadjuk a programot" - mondta Gryllus Dániel.

A jubileumi évad különlegessége a Kaláka 50 hét határon át című turné, amelynek során a szomszédos országok egy-egy határ menti városába látogatnak el, ami után a magyar területen fekvő szomszédos településen is koncerteznek. A párok a következőek: Sopron-Felsőőr; Miskolc-Kassa; Mátészalka-Beregszász; Debrecen- Nagyvárad; Szeged-Szabadka; Pécs-Drávaszög valamelyik települése; Zalaegerszeg-Lendva.

Mint elhangzott, január 28-án a Vigadóban ünnepli Kiss Anna költőnő 80. születésnapját a Kaláka - az együttes a kezdetektől fogva zenésíti meg és énekli Kiss Anna költeményeit. Az ünnepi koncerten ott lesz Novák Péter és az Etnofon Társulás, Bognár Szilvia, Paár Julcsi, Ferenczi György és csapata, valamint az Eszterlánc is. A Kaláka története során Kányádi Sándor is kiemelten fontos szereplő volt: az együttes jövő májusban a Vigadóban és Kolozsváron Bogdán Zsolt kolozsvári színésszel közösen tart emlékestet az idén júniusban elhunyt Kányádi Sándor 90. születésnapja alkalmából.

"1981-ben jártunk először turnén Erdélyben, ami csodálatos emlék" - tette hozzá Gryllus Dániel. Jövő júniusban rendezik a 40. Kaláka Fesztivált Egerben, júliusban a magyarföldi Fatemplom Fesztiválon és Kapolcson a Művészetek Völgyében, a Kaláka Versudvarban játszik a zenekar. "2019 őszén immár negyedik alkalommal megyünk Dél-Amerikába az ottani magyar diaszpórához, a tervek szerint Argentínában, Brazíliában, Chilében, Uruguayban és Peruban lesznek fellépések".

Az évad záróeseménye 2019. november 30-án egy dupla koncert a Müpában. Délelőtt a Miskolci Szimfonikusokkal közösen játszanak, ahol bemutatják a Hangol már a zenekar című műsorukat. Az esti gálán a Kaláka nagykoncertet ad vendégművészek közreműködésével – írja az MTI.

A 2000-ban Kossuth-díjjal elismert Kaláka a már említettek mellett például Ady Endre, József Attila, Kosztolányi Dezső, Weöres Sándor, Lackfi János verseinek megzenésítéseivel lett népszerű. Eddig mintegy harminc lemezt készítettek, a következő jövőre jelenik meg Őszi rigódal címmel. Ezen új és eddig hanghordozón nem kiadott Kaláka-dalok szerepelnek: a címadó Áprily Lajos-vers mellett többek között Oláh János, Ady Endre, Szabó T. Anna, Lackfi János megzenésített művei mellett a már régóta énekelt Örkény-egyperces, a Rossz álom is. Forrás: https://acnews.hu/ac-news/50-eves-a-kalaka-egyuettes-igy-uennepel-a-legendas-egyuettes/2018-11-20/12894

Én, még nem tudom mit fogok csinálni, a sok szabadidőmmel. Lehet, hogy írok még az idén posztokat, és lehet az is, hogy nem.

A biztonság kedvéért. Boldog Karácsonyi Ünnepeket, minden Olvasómnak és erre tévedő látogatómnak a Kaláka együttes egy rövid kis dalával.

Boldog Új Évet Kívánok a Kaláka együttes egy kis szösszenetével.

Kékfestős este Budapesten

Hónapos lemaradásban vagyok. Novemberben történt, hogy Budapesten elmentünk egy kékfestős estre. Itt beszélgetést hallgattunk, és divatbemutatót nézhettünk meg. fényképezni is lehetett, az esemény hivatalos ismertetőjét a rendezőktől, a fotók tőlem. Minőségben biztos nem túl jók, de talán visszaadják az est hangulatát.

Mesterek és Alkotók

Kékfestő generációk-örökség és újítások

Beszélgetés Sárdi János kékfestővel, és divatbemutató Berzeviczy- Fehér Jánosné viseletkészítő munkáiból

2018. november 10., szombat, 15.30-18.00

A kékfestés hagyománya 2015-ben került be a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékébe. 2018 novemberében pedig 5 ország terjeszti fel közösen az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség listájára. Ennek a régi technikának ma élő mestere, Sárdi János kékfestő és Berzeviczy-Fehér Jánosné a Népművészet Mestere, Csokonai-díjas népi iparművész, viseletkészítő lesznek vendégeink. A hagyományos technikák, anyagok bemutatása mellett egy beszélgetés és divatbemutató kapcsán keressük a népművészet mai helyét a XXI. században és népszerűsítjük azt minél szélesebb körben. Forrás: http://www.hagyomanyokhaza.hu/page/13466/

Advent első vasárnapján

Már hiányzott, hogy nem írtam a blogra. Témám az mindig lenne, de szabadidőm egyre kevesebb. Tegnap még munkanap volt, így csak ma tudtam kószálni a városban, hogy anyagot gyűjtsek a bejegyzéshez.

Bár kép mindig adódik, mint például tegnap este, amikor túrós pogácsát készítettem. Miután kimentem a konyhába, akkor láttam, hogy a család leosztályozta a pogácsám.

Bár, amikor megköszöntöm az 5-ös osztályzatot, akkor azt mondták, nem ők rakták ki a pogácsából az ötös. Ezek szerint engem csak a véletlen adott egy jó jegyet.

A mai sétán gondoltam adventi díszekbe öltöztetett város fogok fényképezni. Ez nem nagyon sikerült, mert még a közterületeken épp, hogy csak elkezdődött a díszítés.

Helyette megtaláltam a Beliczay mézeskalácsos család emléktábláját. Olvassatok egy kicsit róla.  

VII. kerület, Csányi utca 3.

A Beliczay-bérház

A korábban itt állt épület főfalait felhasználva nemes jeskófalvi és beliczi Beliczay Béla (1837-1920) mézeskalács és viaszöntő mester megrendelésének köszönhetően 1885-ben adták át ezt a mai napig látható kétemeletes, koraeklektikus stílusú bérházat, amelynek az udvarán alakították ki a mézeskalács előállítását elősegítő műhelyt. Az épület tervezőjéről nem maradt fent adat.

Az Európa-hírű, az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb forgalmát lebonyolító mézeskalács és viaszgyertya-öntő céget még 1832-ben alapította a ház építtetőjének apja, nemes jeskófalvi és beliczi Beliczay Imre (1806-1872) nagyvállalkozó, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Pest város önkormányzati képviselője. Érdekesség, hogy az üzletember a magyar méz és ipar védelme miatt már 1843-ban beadványt adott be a Magyar Országgyűlésnek. Hazafias magatartása és ipari teljesítménye Kossuth Lajos elismerését is kivívta.

A Beliczay családon kívül a házban élt még Blazicek Bódog vas- és kályhagyáros, valamint a szintén mézeskalács készítő ősökkel rendelkező dr. Zechmeister Jenő (1869-1942) gépészmérnök, akinek nevéhez fűződik a vasúti kocsigyártás korszerű technológiájának, a sajtolásnak magyarországi meghonosítása. Találmányai közül ismert volt még az általa tervezett csapágy, melyet évtizedeken át használt a MÁV; a vasúti forgóváz, melyet később felhasználták az ún. görlitzi rendszerű forgóváznál is; valamint a szögemeltyűs ütközőrendszer. Forrás: http://urbface.com/budapest/a-beliczay-berhaz

Egy iskola múltja

Budapesten kalandozva a VII. kerület Nyár utcában tetszett meg az Arany János Szakközépiskola klinkertéglás homlokzata. Nálam volt a fényképezőgép így készítettem is képet homlokzatának és nyílászáróinak díszeiről. Itthon aztán utánanéztem az iskolaépület múltjának. Nem egy hétköznapi történet.

Az iskola helyén korábban Daubeck Jakab kerepesi földbirtokos földszintes háza állt, amelyhez 1861-ben építtettek egy istállót Hild Károly építész terve szerint. Az épületet 1871-ben alakítatta át Daubeck Mária magánzó Pán József elképzelése szerint. Ebben a kocsiszínnel is rendelkező földszintes házban működött a híres „Kék bak” nevű kocsma-vendéglő, ahol 1888-től a munkásoknak volapük nyelvtanfolyamot is tartottak!

Budapest Székesfőváros vezetése 1884-ben vásárolta meg a házat, hogy a helyére 1886-ban felépíthesse a háromemeletes VII. kerületi Nyár utcai Községi Elemi Népiskoláját. A Sántha Lajos igazgató vezette alma máterben 1903-tól ékszerész és ötvös, 1906-tól aranyműves és siketnéma, 1911-től ékszerész és ötvös, 1933-tól autóbútor és kocsifényező, díszítő, ékszerész, fényképész, kárpitos, szobrász, sokszorosító és nyomdász iparostanonc képzés folyt, amelyet később kibővítettek könyvkötő, vésnök, üvegfestő, üveges, keramikus, cserépkályhakészitő és szobafestő szakmákkal is.

Az iskola tornaterme 1922-től adott rendszeresen otthont a Kovács-testvérek (Tibor, Kornél és Sándor) és Illy László nevével fémjelzett Kettős Kereszt Vérszövetségnek és a Nemzeti Múltunk Társaságának-, akik politikai okokból nemcsak Reismann budai zongora-gyárost ölték meg, hanem előkészületeket tettek Vázsonyi (Weiszfeld) Vilmos (1868-1926), Rubert József, Zigány Sándor és Sándor Pál politikusok kivégzésére is. A csoport 1924-ben felrobbantotta volna a Dohány utcai zsinagógát is, amelyet a templom alatt húzódó csatornarendszerben elhelyezett több kiló ekrazit segítségével akartak lebonyolítani. A csoportot számtalan alkalommal letartóztatta a rendőrség, ám bizonyítékok hiánya miatt és Andrejka Károly (1874-1937) rendőr főkapitányhelyettes mentő tanúvallomásai miatt a csoportot mindig elengedték.

A VII. kerületi Nyár utcai Községi Elemi Népiskola 1924-ben kapott iskolai fogorvosi rendelőt. Az iskola 1949-ben vette fel a 31. számú Szakmunkásképző Intézet nevet, amelyet 1956. március 2-án bővítettek ki Arany János előnevével. Szintén ekkor helyezték az iskola falára a költőt ábrázoló emléktáblát és fejdomborművét, amelyet Homokay József szobrász készített. A Fővárosi Tanács megrendelésének köszönhetően az iskolára az 1960-as években építettek egy újabb emeletet. Dőlt betűs részek forrása: http://www.urbface.com/budapest/az-arany-janos-szakkozepiskola

Őszi fáradtság

Már október végére elfáradtam. Ennek a jelét nálam a lábam jelezte. Valójában nem történt semmi különös aznap, amikor a „lábam megrándult”.  Hajnalban keltem. Összepakolás a hétvégi ház téliesítéséhez. Leautóztam a telekre, közben megálltam sót venni, hogy a téli párát a házban lekössem. A telken alma körte szüretelés, dió összeszedés, közben víztelenítés, és telek bokrainak metszése, levélsöprés. Mikor elkészültem áthajtottam a szomszéd faluba, hogy az autószerelőm az ajtó zárját megjavítsa. Aztán irány Tarján, hogy az ottani Lehpfadról őszi képeket készítsek. Fotózás után, még megálltam Zsámbékon, hogy a felújítás alatt levő kálváriáról képeket készítsek.  Még mielőtt hazamentem volna, az Ikeába mentem Budaörsön. Szükség volt rá, hogy a fekedi Biblia vitrinjének a világítását megvegyem. Ezt kellett volna kihagyni. Amint az Ikea lépcsőin mentem felfelé, egy következő lépcsőfokot vártam. Nem az jött, hanem egy vízszintes szakasz. Én meg jól odacsaptam a lábam, amitől egy szúró fájdalmat éreztem. Aztán megráztam magam, és folytattam a napom a vásárlással, és hazamenéssel. Másnap reggel aztán mentem dolgozni, mintha mi sem történt volna előző nap. Ekkor mondta az a bal lábam, hogy elég volt.

A bal lábam kikényszerítette, hogy legyen egy pihenős hetem. Ma pihenésképpen nézzetek meg néhány képet, melyet azon a napon készítettem, amikor a bal lábammal félreléptem.