Újra itt van az év vége, és még mindig Budapesten. Szívem szerint már Baranyában lennék, de be kell vallanom, hogy most jobb itt, ahol, be tudok fűteni, amikor éppen fázok. Azért szurkoljatok Velem, hogy jövő ilyenkor már a vidéki birtokon tudjam köszönteni az 2026-ot. Addig is minden kedves olvasómnak és ide tévedőnek szeretettel teljes karácsonyi ünnepeket és boldog újévet kívánok!
A héten, szabadságon vagyok. Gondoltam, hogy majd pihenek, szórakozom, és azt csinálok, amit szeretek. Aztán jött az SMA, hogy menjek be az OTP-be adategyeztetésre, mert ha ezt nem teszem, meg akkor korlátozni fogják a saját pénzemhez való hozzáférésüket. Azt kell, mondjam, hogy végül is egész gyorsan sikerült lebonyolítani. Ez annak köszönhető volt, hogy nálam volt a lakcímkártyám, és személyi igazolványom is. Az OTP-ből hazafele a szokott kirakat-galériában éppen az „Igazolványkép” című fotókiállítás volt látható. Íme, az én fotósorozatom a kiállításról.
Amikor ezt a posztot írtam, és szerkesztettem a neten „Bródy János - Személyi igazolvány” dalát hallgattam.
Olvastam, hogy ajándékozónak sokszor nagyobb örömöt okoz az ajándékadás, mint az ajándékozottnak az ajándék megkapása. Ezt saját tapasztalatból is megerősíthetem. Már hónapok óta készülök, hogy minden napra legyen egy horgászható ajándékocska. Már évek óta gyűjtögetek apró kis ajándékokat, hátha egyszer hasznát veszem. Most bemutatok néhányat az idei huszonhatból.
Itt egy művészi rajz a szerencsét hozó angyalokról. Száz forintért megkaptam, és még feladva sem volt. Az első levél mellékletét képezte, amelyikben az angyalok megírták, hogy az adventi zsákból hogyan is lehet horgászni.
Egy holland lányokat ábrázoló képeslap 1916-ból. Egy Úrleány és egy Úrfi levelezésének egy kis privát részlete került most nyilvánosságra.
Máriagyűdről küldött képeslap. A képeslap nyomdásza szedési hibát követett el. Így árusították, nem hívták vissza a tévnyomatos sorozatot.
Klumpás Mikulás fehér galambbal. Amikor megláttam, tudtam, hogy nekem ez kell, hisz pont olyan fémpántos klumpája van, mint amilyet Fekeden, és Véménden is viseltek.
Sok idő telt el az utolsó posztom óta. A kimaradásnak oka volt. Mint a közmondásban most is cipész cipője lett lyukas. Azaz Múltmentő informatikusnak az Digitálisan őrzött fotótára vált elérhetetlenné. A hiba olyan súlyosnak tűnt, hogy egy hónapnyi képanyagom lett volna megismételhetetlen. A héten aztán kiderült, hogy a galibát a számítógépemben egyetlen csavar kilazulása okozta. Most végre adathiány nélkül folytathatom a blogot, Egy nagy kő esett le most a szívemről. A blogon ugyan nem tudtam írni, de sok múltmentésem történt az elmúlt időszakban. A nyáron álmaim házának melléképületében találtam meg az egykori építtetőjének gabonás zsákját. Az idei adventi időszakot nem tudtam még álmaim házában eltölteni, de azért a talált zsákból most egy adventi naptárat készítettem a feleségemnek. Feleségem most 24 napig lehet a „Nagy Horgász”, aki a zsákból minden nap reggelén kifoghat egy múltidéző és a jövőben is használható ajándéktárgyat.
