Máragyűdi emlékképek

A Bolhapiacon többször találok kis apró szakrális tárgyakat, melyeket nem tudok otthagyni. Egy darabig őrzöm őket, aztán egyszer csak, előveszem és kirakom egy-egy eldugott kis sarokba. Ezt a kis Máriagyűdi porcelán szobrocskát, most az ónémet stelázsiból lett könyvespolc sarkába tettem. Jól megfér itt a Kánból származó Mária szobor, és Édesanyám Édesapjától kapott kis Lurdi Barlang mellett. Egy mécsest is gyújtottam előtte, hogy emlékeztessen Édesanyám nyolcvanegyedik születésnapjára.

Ezt a szintén Máragyűdről származó kis szentképecskét azért vettem meg, mert a hátoldalán levő német ima alatt olvastam, „Nagymamától”. A Nagymamám minden évben elzarándokolt Gyűdbe, mindig hozott is ajándékot. Mézeskalács rózsafüzért kaptam. Ugyanilyent, mint a legutolsó képen fényképeztem. Ezek a rózsafüzérek sokszor a következő búcsúig sem bírták, mert előbb tette tönkre a molylepke. Most van egy szentképecském a Gyűdi búcsúból. Akár Nagymamám is írhatta volna, hasonló betűkkel írt.

Az Opera Loft Irodaház története

Ha 1945 előtti könyvek között keresgélek, ezek legtöbbjén a kiadó a „Singer és Wolfner”. Évekig munkába menet az Andrássy út 16 előtt kellett elmennem. A kiadó emléktáblája itt a járdán van, így mindig észre kellett vennem. Az évek alatt a blogon nagyon sok emléktáblát dolgoztam fel, ez eddig kimaradt. Az ünnepekre készülődve az egykori kiadó irodaházában működő on-line aukciós házból is vásároltam, így belülről is tudtam fényképeket készíteni. Volt már, hogy jobban is sikerültek a felvételeim, azért fogadjátok szeretettel az irodaház regénybe illő történetének bemutatását.

A háromemeletes, neoreneszánsz bérpalota kulcsait 1881-ben vehette át dr. Loisch Ede (18?-1906) ügyvéd, bankár, Kassa-Oderbergi vasúttársaság alelnöke, az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár képviselője, vállalkozó és felesége Melczer Ottília. Az ingatlant Bukovich Gyula tervezte.

Az épület jelentőségét azonban nem az építtetőnek, hanem 1912-ben a következő tulajdonosainak köszönhette. Báró újpesti Wolfner József (1856-1932) és Singer Sándor Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. nevű könyvkereskedő vállalatuk, ugyanis a századforduló egyik legjelentősebb ilyen típusú cége volt. A vállalat olcsó és jó minőségű sorozatai a századelőn minden középosztálybeli család polcain megtalálhatók voltak. A német Engelhorn mintájára kiadott ötszáz kötetes Egyetemes Regénytár, Bródy Sándor, Herczeg Ferenc, Ignotus, Gárdonyi Géza, Krúdy Gyula, összes művei vagy Gáspár Ferenc „A Föld körül” című impozáns munkája ma is ismert kiadások. Wolfner sokat tett az új irodalmi irányzatok elismertetéséért, az ismeretlen szerzők (pl.: Ambrus Zoltán és Rákosi Viktor) befuttatásáért, és kezében tartotta az ifjúsági könyvkiadás jelentős részét is: Filléres könyvtárából 350 kötet jelent meg.  A cég első székháza az Andrássy út 10. szám alatt volt, innen költöztek át 1912-ben ide, ahol nemcsak Wolfner lakása, hanem Herczeg Ferenc (1863-1954) író, a Revíziós Liga elnöke, irodalmi Nobel-díj jelölt, Versec (ma Вршац, Szerbia) országgyűlési képviselője vezette „Új Idők” című szépirodalmi, társadalmi és művészeti képes hetilapot szerkesztősége is működött.

Az alapító, Wolfner József halála után a kereskedést fia, a Párizsban akkor már ismert festőművész, Farkas István (1887-1944) vette át. Ő indította el 1944-ben L'art hongrois címen azt a francia és magyar nyelvű képzőművészeti zsebkönyvsorozatot is, amelynek képeit a még az apja által összegyűjtött festményekről készített felvételek adták. Egyébként szintén Farkas alakíttatta át és újítatta fel az Aradi utca 68. szám alatti Wolfner-házat is, ahol is több száz Barcsay Jenő, Borsos Miklós, Domanovszky Endre, Egry József, Ferenczy Béni, Ferenczy Noémi, Gadányi Jenő, Kmetty János, Lotz Károly, Mednyánszky László, Nagy István, Pátzay Pál, Rudnay Gyula, Székely Bertalan, Szinyei-Merse Pál és Vilt Tibor festményt őriztek. A festő egyébként a háború után egy Mednyánszky Múzeumot akart alapítani, amelyet a nemzetnek ajándékoz. A háború miatt a fontosabb képeket 1942-ben Londonba szállíttattak, a Wolfner-Farkas gyűjtemény többi részét ládákba csomagolva az Aradi utcai ház pincéjében volt egészen addig, amíg az oroszok 1945-ben a szomszédos orosz követségi épületből áttörték a falat s akkor 24 órán belül ki kellett üríteni a házat. A gyűjteményt tartalmazó ládákat átszállították a kiadó pincéjébe az Andrássy út 16-ba. Farkast származása miatt egyébként 1944-ben megölték a nácik.

Budapest ostroma alatt az Andrássy úti épület tetőszerkezete megsérült, 1949-ben pedig a háború után Új Idők Irodalmi Intézet Rt-re átnevezett Singer és Wolfnert államosították és megszűntették, és ekkor maradt abba a háború után még újraindult Új Idők folyóirat kiadása is. A dicső múltra ma már csak Wolfner József 1935-ben felállított mellszobra emlékeztet a lépcsőházban. Szintén itt állították fel azt az emléktáblát is, amely a nácik által kivégzett 22 zsidó származású szerkesztőnek állít emléket. Forrás: http://urbface.com/budapest/a-loisch-palota

Elefánt a körforgalomban

Az ünnepek előtti készülődésben a blog írásra és szerkesztésre nem sok időm maradt, holott rengeteg képem és történetem van az elmúlt időszak élményeiből. December elején, amikor Németországba mentünk az úti célunk Enkenbach volt. Egy kis falu Kaiserslauterntől tizenegy kilométerre.

Egy átlagos német falu. Sok új építésű házzal, kevés járdával, de rendben tartott utakkal. – mondta lányom.  

Második nap reggel még maradt időm arra, hogy körülnézzek a faluban. A vasútállomástól nem messze volt a szállásunk egy szépen felújított fahtwerk épületben. A vasútvonal fölött gyalogos felüljáró volt, gondoltam átmegyek. A felüljáró egy körforgalomhoz vitt át, és a körforgalom közepén egy elefánttal szántó embert láttam.

Ezen nem csodálkoztam, mert vendéglátóink már előző nap mesélte, hogy Enkenbachnak komoly cirkuszi hagyományai vannak, mert több cirkuszdinasztia származik a faluból. Cirkuszmúzeum is van, sajnos azt a rövid idő alatt nem tudtuk megnézni.

Az ekéző elefánttal egy valós történetet mesélnek el. Az 1917-es első világháború alatt a mezőgazdaságban használt összes lovat és más állatot a katonaság elkobozott. Ugyanebben az évben egy cirkusz vendégszerepelt Enkenbach községben, amely éppen itt felbomlott és két elefántot hagyott hátra. A Moulier családnál maradtak, ahol Schmitt az asztalos mester dolgozott. A kertet fel kell szántani, de nem volt ló a munka elvégzéséhez. Aztán Schmitt készített olyan hevedereket, amelyeknek sokkal nagyobbnak és stabilabbnak kellett lenniük, mint a lovaknak vagy az ökröknek. Fogta az ekét és a vasboronát, és az elefánthoz kötötte. Így a kertet gyorsan fel lehetett szántani. Részletesebben itt róla:  https://www.kuladig.de/Objektansicht/KLD-274541

Mindjárt itt a Karácsony.

Nem lehet elfelejteni, mert már minden arra emlékeztet. Vasárnap reggel feleségem kísértem fodrászhoz. Az üzletben is megvárhattam volna, de én helyette egy sétát tettem az üzlet környékén. Kevesen voltak az utcán, a forgalom sem volt túl nagy. A Hajós utcában találtam Pilinszky János emléktábláját. Pilinszky költészetét nagyon szeretem, így gondoltam most tőle legyen itt a rövid élettörténete, és az elgondolkodtató karácsonyi verse.

Pilinszky János (Budapest, 1921. november 27. – Budapest, 1981. május 27.) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője, Baumgarten-díjas, József Attila-díjas és Kossuth-díjas. A Nyugat irodalmi folyóirat negyedik, úgynevezett „újholdas” nemzedékének tagja 19][20] Nemes Nagy Ágnessel, Örkény Istvánnal és Mándy Ivánnal együtt; a Nyugat, s szellemi utódjának a Magyar Csillagnak megszűnése után az Újhold körül csoportosultak.  E lapnak 1946–1948 között társszerkesztője is volt. Mindemellett munkatársa volt a Vigilia, az Élet, az Ezüstkor s az Új Ember lapnak is. 

Olyan művekről ismert, mint az Apokrif, Harbach 1944, Ravensbrücki passió, vagy rövid epigrammáiról mint a Négysoros, Mire megjössz vagy Harmadnapon. Életművében a 20. század kegyetlen világát elemzi, leképezvén az ember magárahagyottságát, a létezés szenvedése elől való menekvés hiábavalóságát, az élet stációit átható félelmet és rémületet.

Költészetén megfigyelhető az 1940-es évek alatti lágertapasztalatai, a keresztény egzisztencializmus, a tárgyias líra s katolikus hitének hatása, melyek ellenére nem tartozik a hagyományos értelemben vett, szakrális témájú úgynevezett papi írók katolikus irodalmába, minthogy elutasította a vallásos és a profán irodalmat elválasztó falat („Én költő vagyok és katolikus”).

Líra mellett az epika és a dráma műnemében is alkotott. Esszéi és esszészerű prózakölteményei (Meditáció, Bársonycsomó) versesköteteiben jelentek meg, 1977-ben adták ki a „Beszélgetések Sheryl Suttonnal” című párbeszédes regényét, 1957-től kezdve pedig gyermekeknek írt verses meséket (Aranymadár, A Nap születése). Drámái az 1974-es „Végkifejlet” című kötetében szerepelnek először, köztük egyfelvonásosak (Urbi et orbi – a testi szenvedésről, Élőképek) és hosszabb színművek is fellelhetőek. A Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja 1998-tól. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Pilinszky_J%C3%A1nos

A fényességes angyal is

Emlékezés egy világháborús karácsonyra

Az égbolt elsötétedett.

S akár a végítélet

zord fellege tört volna ránk,

a föld is oly sötét lett.

Gyermekszívünk is oly nehéz!

A házak és a kertek,

az egész törékeny világ,

éreztük, velünk reszket.

Aztán a roppant csöndön át

puhán és észrevétlen,

a hangtalan meginduló

és puha hóesésben,

akár a fényes pelyhek is

vigyázva földet értek,

a fényességes angyal is,

ő is a földre lépett. 

Forrás: https://mek.oszk.hu/01000/01016/01016.htm#h3_225

Ami a Megtörtént Tárgyakból kimaradt.

A múlt hét végén ajánlottam a Megtörtént Tárgyak blogon megjelent tárgyismertetőmet. Arra a blogra nem tudtam megírni mindent, mely ezzel az „őskori” számológéppel történt. Ez poszt tartalmazza azt, ami az előző ismertetőmből kimaradt. Amikor az eladótól megvettem, akkor alaposan kikérdeztem. Mint kiderült évtizedekig őrizgette szeretetből, mert tanuló korában nagyon sokat használta a feladatok megoldásához. Most is csak a helyszűke miatt adta el. Ezt mondta erről az időkről:

Hiába volt könnyebb ezzel számolni, azért ezzel is sokáig tartott a fogaskerekek méretezése. Ma már a számítástechnika korában ez sokkal kevesebb időt igényelne. – Aztán elgondolkodott és megvallotta. – Azért, ha órákat számoltunk és tévesztettünk, azt a tanárnak is tovább tartott volna ellenőrizni. Ezért aztán biztos, hogy néhányszor tévesztett számolásra is jó jegyet kaptunk. Ezt ma biztosan nem lehetne megtenni. – Mondta nekem. Mielőtt átadta, azért megjegyezte, hogy mint hirdetésben írta a gép nem működik, vagy már elfelejtette, hogy hogyan is kell használni.

Nem gond. Már beszéltem egy barátommal, aki hasonló számológépekből már vagy egy tucatot megjavított. – mondtam büszkén.

Akkor sok szerencsét hozzá. Örülök, hogy jó helyre kerül. - Mondta és átadta a számológépet.    

Így került tulajdonomba. Két nappal később jött érte Miki barátom, akinek átadtam, hogy működőképes állapotba hozza. A tisztításáról, és javításáról folyamatosan leveleztünk, barátom küldte szorgalmasan a fotókat is róla. Az alábbi szöveg és képfolyam bemutatja, mi is történt a számológéppel:

Miki: A számológép működik! Arra kell rájönnöm, hogy mászott el a 4. és a 6. helyi értéken lévő szám és visszacsalogatni őket. Jelenleg, amikor nullát mutat, akkor a valóságban 0000403000-on áll. Négyszázháromezerről indul. Ehhez képest viszont pontosan számol.

Én: Jó hír. Végül is, ha így marad, akkor is jó bemutató gépnek. Ha egy videót készítesz, a feladat az lenne, hogy 2019-1964=?, azaz kiszámolná, hogy hány éves maga a gép.

Miki: Videót még nem csináltam, de kipróbáltam.

Végeredmény:55!

Úgy néz ki, hogy beállítom a 2019-et, leviszem az alsó skálára, itt nem 2019 jelenik meg, hanem 405019 (403 ezerrel több), beállítom az 1964-et, visszafele forgatva kivonom és megvan az 55!!!!!!

Itt meg levonta a 403 ezret és az 1964-et.) Azért szorzásnál, osztásnál kicsit komplikáltabb lenne, de pontosan számol!

Miki: A két alsó skála is már lenullázható.

Kell pár apró metrikus csavar a jobb eleje burkolatának rögzítéséhez. Utána szépen visszaáll az eredeti forma.

Megnéztem az eladó fotóit, már ott is hiányzott, a szállításkor meg egy kicsit deformálódott.

Miki: A képeken a burkolat leszedése után látható állapot van.

Rájöttem, hogy hogyan lehet helyretenni a nullákat. Azok már a helyükön.

Találtam benne egy gazdátlan csavart. Ha csak valamikor beleesett, akkor jó, ha nem, akkor viszont nem látom, hogy honnan hiányzik.

Valami lesz belőle!

Én: Nem győzök betelni a hírrel. Fantasztikusak a képek, látszik a belső szerkezet. Ha szépen ki lesz tisztítva és olajozva egy álom. Látni a múlt e csodálatos találmányát. A héten Németországba megyünk, és jövő hét első két napján szabin vagyok. Ha akkorra

Miki: Még egy hiba. Már megtalálva, de még nem megjavítva.

Annak a karnak, ahova a piros filccel mutatok, el kellene mozdulnia pár millimétert balra, akkor, amikor a tekerőkart kihúzod a helyéről jobbra. Jelenleg nem, vagy csak alig mozdul el. Amikor kézzel rásegítek, akkor számol, ha nem, akkor vagy megakad, vagy akadozik. Ilyenkor szokták a nagyon okosok erőltetni. Én nem fogom!

Érzésem szerint, onnan hiányozhat az a csavar, amit tegnap találtam benne.

Ma már nem boncolom tovább. Úgy gondolom, még a héten rendben lesz!

Azért már számoltam vele.2019-1964=55

Én: Hogy Te miket ki nem derítesz?!?! - Micsoda polihisztor vagy!

Olyan jó rágondolni, hogy jövő héten már erőltetés nélkül fog számolni. Jó látni így burkolat nélkül, hogy ugyan kosz és por került bele, de rozsdafolt egy csöpp sem.

Miki: Előszedtem a saját ugyanilyen gépemet.

A képen, a felső. A tekerőkar kihúzásakor a múltkor megjelölt tengely elmegy balra, amikor a kar visszakerül a helyére, akkor a tengely is.

A tiéden a tengely csak akkor megy balra, ha kézzel, csavarhúzóval eltolom. Vissza már magától megy. Ha az a tengely a helyén marad, akkor a kart nem lehet tekerni, ami a számoláshoz kell. A tengelyt eltolva tökéletesen működik a tiéd is.

Alaposan átnéztem minden irányból. Minden a helyén van, semmi sem hiányzik.

Már nem koszos, biztos, hogy nem ez a baja.

Valami nagyon alaposan elrejtett rugón gondolkodom, hogy – ha van ilyen - azzal lehet valami gond.

Én: Ha csak így burkolat nélkül csavarhúzóval dolgozik rendesen nem a legjobb, akkor csak dísznek jó.

Miki: Van egy ötletem. Elsőre kicsit bizarr, de én magamnak megcsinálnám.

Ahhoz, hogy burkolat leszedés nélkül lehessen használni, a hátára kellene fúrni egy pici, pár milliméteres lyukat.

Az egyik képen nyilakkal megjelöltem, hogy milyen mozgást kellene végeznie annak a kallantyúnak, amikor kihúzod a kart.

Figyelem, minden fordított, ez a hátulja!

Amikor a kar visszakerül a helyére, akkor ez is. Visszafele megy magától, kifele nem!

A burkolat hátára rajzoltam két piros pöttyöt.(Csak számítógéppel!)

Ha a felsőt fúrom ki, akkor ott benyúlva egy kb.65-ös szöggel a nyíl irányába kell eltolni, vagy ha az alsót fúrom, akkor ott, a másik irányba.

Nagyon pici erő kell hozzá és csak 2-4 mm, amit mozdítani kell.

Számolás közben nem kell megtartani, de minden újabb műveletnél meg kell ismételni.

Én: A felső lyuk nálam a nyerő, jobban kézre esik, ha használni kell.

Teljesen jó megoldás.

Miki: Pucolt változat.

A burkolatokat ismét leszedve, mosogatószeres vízben áztatva, fogkefével ledörzsölve.

Ami még maradt rajta, vagy sérülés, vagy olyan valami, amit a fenti módszer nem tud leszedni.

Így történt, hogy most az íróasztalomon itt van a Triumphator számológép. Használható állapotban. A hátulján van egy kicsi lyuk, amelyen időnként bele kell piszkálnom, hogy számolni tudjon. Van rajta egy gomb, melyet nem szabad megnyomni, mert az lezárja a számológépet, és csak a burkolat szétszedésével lehet újra kinyitni. Ha én, vagy a macskám véletlenül mégis megnyomná – és Miki barátom sincs telefonközelben-, kaptam barátomtól egy kis szétszerelési útmutató silabuszt.

A TRIUMPHATOR a BRUNSVIGA-val és ODHNER-kel együtt a világ három legismertebb mechanikus számológép gyártója. Lipcsében - Lindenauban egy szerelővel BRUNSVIGA-tól elpártolt, Otto Holzapfellel -, kezdték a számológép gyártását 1904-ben - TRIUMPHATOR márkanéven. Mint az első vállalat világszerte, amellyel a számolások 10 helyi értékű számjeggyel készültek. 1912 csatlakozott egy másik BRUNSVIGA szakember a céghez: Boleslaus Benas. 1920-ban a társaság a Lipcse melletti Moelkau-ba költözött (egy korábbi zongoragyár épületébe), és 1930-ban a TRIUMPHATOR éves gyártási kapacitása hasonló volt a versenytárs BRUNSVIGA-val. A Második Világháború után a gyár az NDK-hoz került, és a vállalat számológépeket gyártott elsősorban a "Keleti Blokk" számára. A számológépgyártás 1965-ben szűnt meg. Forrás: http://public.beuth-hochschule.de/~hamann/history/index.html#17 (Itt még sok más hasonló mechanikus számológépgyártóról és gépeikről lehet sok érdekeset találni.)

Az asztalomon az otthon használt számítógépem mellett. 

Márvány emléktábla egy ház falán.

A Dob utcán évek óta megyek el a Dob utca 82-előtt. A ház homlokzata évek óta felújítva, és azóta az emléktábla egy részét még a ráfröcskölt vakolat takarja. Mostoha ez a szocializmus idejéből itt hagyott emléktábla. A házról az alábbiakat találtam.

1895-ben Brandstädter Izsák szállítási vállalkozó, többszörös háztulajdonos számára épült 3 emeletes eklektikus lakóház. Eredeti terveket nem őriz a Fővárosi Levéltár, így nem tudni ki tervezte és építette. Azt azonban érdemes megjegyezni, hogy a Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT) 1894 és 1896 között kiadott hivatalos jelentése a kiválóbb fővárosi építkezések közé sorolta a házat. Az első és második emeleten az ablakok alatt balusztrádos mellvéd látható, az ablakok felett füzérdíszítés. Az első emelet középső három ablakát profilozott lemezen nyugvó oszlopszékes, dór jellegű oszlopok fogják közre, felettük ívesen képzett szemöldök- párkányzat. A kapubejárótól jobbra, a ház falán márványtábla örökíti meg, hogy itt jött létre 1906. január 7-én a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége. Forrás: https://mierzsebetvarosunk.blog.hu/2017/04/20/dob_utca_82

Az emléktábla leleplezéséről az Arcanumon találtam meg az alábbi MTI közleményt. Szó szerint ugyanezt közölték minden akkori megyei és országos napilapban. Úgy látszik nincs új a nap alatt.

Emléktábla-leleplezés

A Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége 70. évfordulója alkalmából szerdán, Budapesten ünnepélyes külsőségek között emléktáblát lepleztek le a Dob utca 82-es számú ház falán, azon az épületen, ahol 1906. január 7-én alakuló ülését tartotta a szövetség. Az emléktábla leleplezésénél ott volt Kiss Károly, a SZOT elnöke, Hunya István, a MEDOSZ elnöke és Kovács István, a MEDOSZ főtitkára. Az évforduló alkalmából a MEDOSZ székházában tudományos tanácskozást rendeztek, amelyen Szakács Kálmán egyetemi tanár a magyarországi földmunkás mozgalmak történetéről tartott előadást. (MTI)

Forrás: https://hungaricana.hu/hu/search/results/?list=eyJxdWVyeSI6ICJBIE1hZ3lhcm9yc3pcdTAwZTFnaSBGXHUwMGY2bGRtdW5rXHUwMGUxc29rIE9yc3pcdTAwZTFnb3MgU3pcdTAwZjZ2ZXRzXHUwMGU5Z2UgMTk3NiJ9

Az emléktáblát megörökítő eseményről még egy eladó korabeli rézmetszetet is találtam. Érdekes egy kép az alakulásról. Rengeteg ember egy nagy teremben. Nehezen tudom elképzelni, hogy ebben a házban létezett egy ilyen tágas nagyterem az alakuló ülésre.

Művész:         Gacs Gábor

Téma: életkép

Kor:     1970-1989

Szignó:          szignózott

Eredetiség:   eredeti

Pénzvisszafizetési garancia az eredetiségre:   igen

Eredetiségét szakértő megerősítette?:    igen

rézmetszet / rézkarc papíron, a hordozó mérete 30x40 cm, a nyomat mérete 20x30 cm

A mű teljes címe: Nyisztor György és Csizmadia Sándor vezetésével megalakul a magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége 1906 január

Forrás: https://galeriasavaria.hu/termekek/reszletek/kep-grafika/2434545/Gacs-Gabor-Megalakul-a-Foldmunkasok-Orzsagos-Szovetsege/ 

Új blog született

Eddig az általam követett blogokban rendszeresen panaszkodnak, hogy blogok szűnnek meg. A múlt hónapban a Facebookon az egyik ismerősöm ajánlotta a „MEGTÖRTÉNT TÁRGYAK” nevű új blogot. Akkor még csak három tárgytörténet volt a blogon, de azóta is folyamatosan gyarapszik a gyűjtemény. Micsoda élete van egyes tárgyaknak. Vannak tárgyak, melyek újjászületnek, átalakulnak, szerencsét hoznak, világot járnak, és sorolhatnám, mily hasznot hoznak használóiknak, tulajdonosuknak. Ráadásul a bloggerek vendégposztokat is várnak. Nagy kedvet kaptam én is, hogy valamelyik kedves tárgyamról én is megírjam az ott alkalmazott sablon szerint a tárgyam történetét. Vajon megismeritek, melyik az én kedvenc tárgyam, amelyet beküldtem. Segítségképpen egy tárgyfotó részletet is teszek ide, ami nem jelent meg ott.

Az ajánlott blog elérhetősége: https://megtortenttargyak.wordpress.com/   

Új falvédő szerzeményem

Egy újabb német szövegű falvédőt találtam az elektronikus piactéren. A felirata:

Schmeckt daheim der Schmaus, bleibt der Mann zu Haus. Sok hímzett német feliratú textíliát gyűjtöttem már, de ez a felirat még nem fordult elő. Szó szerint fordítása ez lenne: Ha az étel otthon jó ízű, akkor az ember otthon marad.Én még ezt nem láttam magyar falvédőn, de ezt igen: Jó főzzél az uradra, nem jár el a kocsmába. Emlékezetem szerint ez a szövegű falvédő lógott Regina nagynéném konyhájában is. A Magyarországi Német Nemzetiségi tájházakban a német szövegű falvédők általában sokkal komolyabb szövegűek.

Ennél a falvédőnél, érezni lehet a magyar hatást. Nagyon jó lesz bemutatni, hogy létezik ilyen is. – mondta a feleségem, amikor neve napjára megajándékoztam az új szerzeménnyel.

A hallgatásomról

A blogon nem látszott, de a valóságban, az agyamban rengeteget gondoltam a blogomra, és a posztokra. Rengeteg képet, készítettem, és blogra kívánkozó írást, de megjelentetni nem lehetett, mert meglepetés ajándéknak készült. A Németországban élő lányomat voltunk látogatni, ünnepelni. Lányomnak készítettünk a feleségemmel két fotókönyvet. Az egyik fotókönyv a Nagymama szakácsfüzete alapján készült nosztalgia szakácskönyv családi képekkel. A másik könyv a lányom magyarországi élettörténete képekben elmesélve. Lányom a blogomot olvasni szokta, ezért nem szabadott semmit sem elárulni belőle. A képen látható, hogy nem volt egyszerű feladat sajtó alá rendezni a nagymama recept hagyatékát. A receptkönyv egy része egy száz évvel ezelőtti névsorba rendező füzetbe volt írva, és sokat használva. Egy részét a Nagymama egy új jegyzetfüzetbe átírta, a harmadik rész, pedig cetliken a konyhaszekrény fiókjából származik.

A Nagymama a sütemények specialistája volt, ezért a gyűjtemény kilencvenkilenc százaléka sütemény. Én a bolhapiacon találtam rá, egy süteménykiszedő ollóra. Az eladó szerint a család tálalószekrényéből származik. Az eladó is nehezen vált meg tőle, mert nagyon szépnek találta, de az emlékezete szerint soha se használták. A süteménykiszedő szépen becsomagolva utazott velünk. Kisebb torlódást is okozott a repülőtéren, mert a csomagröntgen kimutatta. Bőrönd kinyit, tartalom ellenőrizve. Az ellenőr megjegyezte, hogy ő ilyen szép húsforgató ollót még nem látott. Én meg ráhagytam. Bár a fém süteménykiszedő húsforgatásra is használható lenne, én azért ezt a szecessziós darabot arra nem használnám.