Ha 1945 előtti
könyvek között keresgélek, ezek legtöbbjén a kiadó a „Singer és Wolfner”.
Évekig munkába menet az Andrássy út 16 előtt kellett elmennem. A kiadó
emléktáblája itt a járdán van, így mindig észre kellett vennem. Az évek alatt a
blogon nagyon sok emléktáblát dolgoztam fel, ez eddig kimaradt. Az ünnepekre
készülődve az egykori kiadó irodaházában működő on-line aukciós házból is
vásároltam, így belülről is tudtam fényképeket készíteni. Volt már, hogy jobban
is sikerültek a felvételeim, azért fogadjátok szeretettel az irodaház regénybe
illő történetének bemutatását.
A háromemeletes, neoreneszánsz bérpalota kulcsait
1881-ben vehette át dr. Loisch Ede (18?-1906) ügyvéd, bankár, Kassa-Oderbergi
vasúttársaság alelnöke, az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár
képviselője, vállalkozó és felesége Melczer Ottília. Az ingatlant Bukovich
Gyula tervezte.
Az épület jelentőségét azonban nem az építtetőnek,
hanem 1912-ben a következő tulajdonosainak köszönhette. Báró újpesti Wolfner
József (1856-1932) és Singer Sándor Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. nevű
könyvkereskedő vállalatuk, ugyanis a századforduló egyik legjelentősebb ilyen
típusú cége volt. A vállalat olcsó és jó minőségű sorozatai a századelőn minden
középosztálybeli család polcain megtalálhatók voltak. A német Engelhorn
mintájára kiadott ötszáz kötetes Egyetemes Regénytár, Bródy Sándor, Herczeg
Ferenc, Ignotus, Gárdonyi Géza, Krúdy Gyula, összes művei vagy Gáspár Ferenc „A
Föld körül” című impozáns munkája ma is ismert kiadások. Wolfner sokat tett az
új irodalmi irányzatok elismertetéséért, az ismeretlen szerzők (pl.: Ambrus
Zoltán és Rákosi Viktor) befuttatásáért, és kezében tartotta az ifjúsági
könyvkiadás jelentős részét is: Filléres könyvtárából 350 kötet jelent
meg. A cég első székháza az Andrássy út 10.
szám alatt volt, innen költöztek át 1912-ben ide, ahol nemcsak Wolfner lakása,
hanem Herczeg Ferenc (1863-1954) író, a Revíziós Liga elnöke, irodalmi
Nobel-díj jelölt, Versec (ma Вршац, Szerbia) országgyűlési képviselője vezette
„Új Idők” című szépirodalmi, társadalmi és művészeti képes hetilapot
szerkesztősége is működött.
Az alapító, Wolfner József halála után a kereskedést
fia, a Párizsban akkor már ismert festőművész, Farkas István (1887-1944) vette
át. Ő indította el 1944-ben L'art hongrois címen azt a francia és magyar nyelvű
képzőművészeti zsebkönyvsorozatot is, amelynek képeit a még az apja által
összegyűjtött festményekről készített felvételek adták. Egyébként szintén
Farkas alakíttatta át és újítatta fel az Aradi utca 68. szám alatti
Wolfner-házat is, ahol is több száz Barcsay Jenő, Borsos Miklós, Domanovszky
Endre, Egry József, Ferenczy Béni, Ferenczy Noémi, Gadányi Jenő, Kmetty János,
Lotz Károly, Mednyánszky László, Nagy István, Pátzay Pál, Rudnay Gyula, Székely
Bertalan, Szinyei-Merse Pál és Vilt Tibor festményt őriztek. A festő egyébként
a háború után egy Mednyánszky Múzeumot akart alapítani, amelyet a nemzetnek
ajándékoz. A háború miatt a fontosabb képeket 1942-ben Londonba szállíttattak,
a Wolfner-Farkas gyűjtemény többi részét ládákba csomagolva az Aradi utcai ház
pincéjében volt egészen addig, amíg az oroszok 1945-ben a szomszédos orosz
követségi épületből áttörték a falat s akkor 24 órán belül ki kellett üríteni a
házat. A gyűjteményt tartalmazó ládákat átszállították a kiadó pincéjébe az
Andrássy út 16-ba. Farkast származása miatt egyébként 1944-ben megölték a
nácik.
Budapest ostroma alatt az Andrássy úti épület
tetőszerkezete megsérült, 1949-ben pedig a háború után Új Idők Irodalmi Intézet
Rt-re átnevezett Singer és Wolfnert államosították és megszűntették, és ekkor
maradt abba a háború után még újraindult Új Idők folyóirat kiadása is. A dicső
múltra ma már csak Wolfner József 1935-ben felállított mellszobra emlékeztet a
lépcsőházban. Szintén itt állították fel azt az emléktáblát is, amely a nácik
által kivégzett 22 zsidó származású szerkesztőnek állít emléket. Forrás: http://urbface.com/budapest/a-loisch-palota
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése