Az én gyerekkoromban
ajándékot csak az ünnepekkor (Karácsony, Húsvét, Születésnap) kaptam. Kivételt
képezett a falusi Búcsú, ahol a nagynénéim, nagybácsim, nagyszüleim nekünk,
gyerekeknek búcsús ajándékot vettek. Az akkori szocialista kisipar ontotta a
fröccsöntött játékok százait. A lányoknak műanyag baba, a fiúknak műanyag
fegyverek jártak. Egy ilyen búcsús kardot talált Miki barátom a piacon.
A Tenkes kapitánya c. tv filmsorozat 1963-ban
készült, később lett belőle mozi film és ifjúsági regény is. Nagy siker volt,
rengetegszer ismételték.
Ezt a játék kardot bolhapiacon találtam. Már a
műanyag játékoknak is van értékük, ha legalább 25-30 évesek. Sokan gyűjtik,
sokszor olyan érzésem van, hogy már irreálisan magasra tartják az értéküket.
Engem inkább a jóval öregebb mechanikus bádog játékok érdekelnek. Ez sem hozott
igazán tűzbe, de kiszúrtam, hogy van rajta felirat. Közelebbről elolvasva már
érdekelt, így megvettem.
Feltételezem, hogy a nagysikerű filmsorozat
bemutatása után jutott eszébe a gyártónak ez a kard. A mintákat nézegetve nem
vagyok biztos abban, hogy korhű, de mindegy! Koromnál fogva, akár nekem is
lehetett volna ilyenem. Nem volt, most van. Úgy gondolom, az Egészségügyi
Minisztériumnak egy sokkal korábbi rendeletére hivatkozva feltüntették a gyártó
nevét, címét és a játék anyagát. Lehet nyomozni, ha valakinek van kedve hozzá!
:-)
Mi búcsúból ajándékként mindig mézeskalácsot kaptunk. Szeretem is, és valóban a gyerekkoromat idézi vissza. Vettem most a legutóbbi kéméndi búcsúban is. Fegyvereket - műanyagot se - sosem kaptunk játékként ajándékba és én se vettem soha a gyerekeknek - pedig fiúk. Nyilat, azt csináltunk, de ennyi volt....
VálaszTörlésMost, hogy írtad, valóban búcsús ajándékként sokszor szerepelt nálunk is a mézeskalács, törökméz, medvecukor, krumplicukor. Ugyanakkor sok fiús unokatestvér volt, akik a durrantós, pisztolyoknak, nyilaknak örültek leginkább...
Törlés