Enkenbachi séta gondolatokkal.

Amikor Enkenbachba vendéglátóink utcájába befordultunk megláttam az utcanév táblát „Finkenstraße”. Szinte otthon éreztem magam, a nagyapám családnevével megegyező utcában. Ezen nem kell csodálkozni, hisz elég gyakori név Németországban. Másnap, amikor az elefántos körforgalmat fényképeztem egy nagy sétát tettem a faluban.

A szálloda, ahol megszálltunk egy szép fahtwerkes épület.

Mellette láttam egy homokkő külső falazatú romos házat. A nyitott ablakon befotózva láttam, hogy a belső válaszfalak ennél is fahtwerk szerkezetűek voltak.

A vasútállomás épülete, tipikus állomásépület, és mint Németországban minden falusi megálló rendben tartva.

A falu templomának a parkja.

A templom mögött a rovaroknak épített hotel.

A gyerekek itt játszhatnak kedvükre.

Amíg a gyerek játszik a felnőttek ilyen asztaloknál pihenhetnek.

 Nem sok árnyékot adó fa van a sétautakon, de legalább éjszaka is ki van világítva.

Itt még a békákra is gondoltak. 

A kutyásoknak sem kell aggódni.

 A Szent Norbert Templom. Ajánlott ismertető:   https://de.wikipedia.org/wiki/St._Norbert_(Enkenbach)

A templom a Szent Jakab zarándokút egyik állomása. Itt ért utol a feleségem telefonja, hogy siessek vissza, mert menni kell a következő közös családi programra. Ezen kiderült, hogy vannak véletlenek. A családi közös vacsora különtermének pincérnőjén levő névtábla a saját családnevem volt. Először azt gondoltuk, hogy lányom foglalta a különtermet. Nem . Neki is ugyanez volt a családneve, mint nekünk. A mi családnevünkről tudni, hogy Németországban nem gyakori. Kánban – ahonnét a mi családunk származik -, Baranya megye kis sváb településén Pfalzi nyelvjárást beszélnek. Mi éppen a Pfalz környékén levő étteremben voltunk. Könnyen megeshetett volna. Ha háromszáz évre vissza tudtuk volna vezetni családfáinkat, még közös szépszülőket is találtunk volna.