Ünnepek utáni jeges vasárnap délután

Amikor írom ezt a posztot január 19-én, nem itthon kellene ülnöm. A Magyarországi németek elhurcolásának emléknapja van, és most épp annak a megemlékezésére tartott szentmisén kellene lennünk. Mi az időjárásra, és az utak síkosságára való tekintettel az itthon maradást választottuk. Tennivaló akadt bőségesen.

Az ünnepek alatt felvett súlyfeleslegem idén január közepére sikerült eltüntetnem. Egész eredményes voltam, és a nadrágszíjamon is kellett állítani. Mivel az utolsó lyukban van már a csat, ezért kellett egy újabb lyuk. Még szerencse, hogy annak idején egy nagy áruházláncnál járva az állítható bőrlyukasztó készlet éppen akciós volt. Másik szerencsés helyzet, hogy az év végi rendrakásnál előkerült a dobozok mélyéről. Év végén a régi kedvenc táskám is tönkrement. Vettem is helyette egy újat. A réginek az első lehajtható rekesze nagyon jó állapotban megmaradt. Levágtam, és csak a táska háromnegyedét dobtam ki. A bőrlyukasztó készlet ebbe a táskamaradékba került. Hamar meg is találtam.

A lyukat villámgyorsan megteremtettem, és hamar le is akartam fényképezni. 

Arcsi cica aztán amint meglátta, hogy mit csináltam, máris jött ellenőrizni. 

Íme így végzi MEO munkáját egy szakértő cica.

Itt már, végre ellenőrizve.

Amíg az új lyukat fényképeztem Arcsi már úgy döntött,

 hogy a kilátást is ellenőrizni kell.

Itt már elégedetten néz kifele. 

Én meg megállapítom. Nem ártana ablaküveget tisztítani.