A Vágány utca ikonikus épületéről, és múltjáról.

Munkába menet gyakran választom útvonalnak a Vágány utcát. Itt látható az Országos Toxikológia intézet, amely bár felújított, egykori díszei közül már sokat elveszített.

Vágány utca 2., Kaszab Poliklinika – Pesti Izraelita Hitközség orvosi rendelőintézete, Román Miklós és Román Ernő, 1923–1924 Forrás: http://www.budapestartdeco.hu/bemutatkozas.html

A bejáró betegek rendelést 1925 május óta a Kaszab-féle poliklinika látja el. A kórház tökéletes Röntgen-intézettel, fizikai gyógyintézettel és orvosi laboratóriummal van felszerelve. Kebelében működik a Bródy József és neje Weiszburg Fanny által alapított tüdőgondozó intézet. A kórház betegeinek száma állandóan növekszik. Jelenleg felekezeti különbség nélkül kb. 70 ezer fekvő és bejáró beteget kezelnek évente a kórházban. A kórház Alapi Henrik (l. o.) igazgatása alatt áll s a rendelést a kórházban és a poliklinikán 15 főorvos, 13 alorvos és 25 segédorvos, ezenkívül számos gyakorló orvos bonyolítja le. A kórház egy kuratórium felügyelete alatt áll. 1919 óta a kórházzal gazdaságilag egyesítették az 1896. Bródy Zsigmond által alapított Bródy Zsigmond és Adél nevét viselő gyermekkórházat, amely 177 ágyas pavilonból áll. Osztályai: belgyógyászat, sebészet, szemészet, orr és gégészet, fülészet, és diftéria osztály. A kórház ezenkívül ingyenes himlőoltást eszközöl. Fekvő és bejáró betegek száma kb. 30,000. Igazgatója Grósz Gyula egyetemi magántanár. A rendelést 8 fő orvos, 4 alorvos és 3 segédorvos látja el. A kórház gazdasági személyzetének száma 120. - Kaszab Aladár és veje szül. Weiszkopf Józsa Poliklinika. Az ország egyetlen zsidó P.-ja a Kaszab Aladár és neje, szül. Weiszkopf Józsa által nagyra tett nagyszabású alapítványból létesült. 1923-ban kezdték építeni s 1925 máj. végén fényes ünnepség keretében nyílt meg és alapítói nevét viseli. A poliklinika nem csupán az ambulancia, hanem a fiatal zsidó orvosok gyakorlati kiképzésének céljait is szolgálja. Jelenleg mintegy 120 orvos, szigorló orvos, illetve medikus végzi itt tanulmányait. Szervezetileg a Pesti Izraelita Hitközség kórházához tartozik. Forrás: Magyar Zsidó Lexikon (1929, szerk. Újvári Péter). http://mek.niif.hu/04000/04093/html/szocikk/13879.htm

Az épület tervezőiről sokat lehet olvasni.

A Román-fivérek, eredetileg Rennberger néven születtek a „Boldog Békeidők” idején egy budai zsidó család gyermekeiként. A korát meghaladó Eötvös-féle emancipációs törvény után már szinte semmi sem állhatta útját annak, hogy egy tehetséges zsidó gyermekből sikeres értelmiségi válljon Magyarországon, főleg a világvárossá nőtt Budapesten. Az idősebbik fiú, Miklós 1879-ben, míg öccse, Ernő 1883-ban született.

Okleveleiket mindketten a budapesti Műegyetemen szerezték, de a kor peregrinus hagyományainak megfelelve komoly, több hónapos tanulmányutakat tettek Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Hollandiában, illetve Belgiumban. Miklós az egyetem elvégzése után egy rövid ideig Lajta Béla irodájában dolgozott, majd a szintén neves Málnai Bélával közösen működtetett építeszirodát, azonban Ernő lediplomázása után szinte azonnal megalapították közös irodájukat, s 1906 és 1926 között közel száz bérházat, illetve ezen felül számos családi házat, gyönyörű villát, illetve ipari üzemeket, gyárakat, transzformátorházakat, sőt még zsinagógákat is terveztek. A magyar népművészeti formakincset felvonultató nemzeti romantika bűvölete folyamatosan egyszerűsödött, minimalizálodott épületeiken, de mégis vissza-visszanyúltak – feltehetően megrendelői kérésre – a szecesszió formavilágához.

Hatalmas szakmai tudásuk és egyedi, más építészektől megkülönböztethető ízlésviláguk - a szecessziós, art déco-ba hajló korszakuk után - elsősorban a már-már funkcionalizmusba hajló, visszafogott modernizmusban teljesedtek ki, amelynek "románossága", hogy a szecesszióval elegyedő geometrizáló díszítések mindvégig részei maradtak épületeiknek. Egyediségük lényege, hogy egyetlen stílusnak, építészeti irányzatnak sem lettek kritikátlan követői, csupán az időtálló szépség rabszolgáiként építették a szebbnél szebb, általuk tervezett épületeket, házakat, otthonokat.

Forrás: https://zsurpubi.hu/cikk/9330-egy-meltatlanul-elfeledett-epitesz-testverpar-a-roman-fiverek/

A bejáratnál Felláter Emil emléktáblája van.

Felletár Emil, (Tapolca, 1834. június 1. – Budapest, 1917. február 15.) gyógyszerész, vegyész, szerkesztő; a törvényszéki toxikológia elismert művelője, hazai megteremtője.

Apja Felletár József Zala vármegye másodfőorvosa volt, anyja Marsovszky Katalin. A középiskolákat Veszprémben és Pesten látogatta, gyógyszerészmesteri oklevelét a pesti egyetemen szerezte. 1862-ben a gyógyszerészeti tudományok doktorává avatták, a következő évben pedig a törvényszéki és rendőri kémia magántanárává képesítették. 1869 és 1879 között a pesti Kereskedelmi Akadémián a technológiai kémia előadója volt. 1871-ben Horváth igazságügyminiszter országos vegyésszé nevezte ki. 1883-tól az Orsz. Művegyészeti (Orsz. Bírósági Vegyészeti) Intézet vezetője. Főbb kémiai cikkei a Gazdasági Lapokban (1858-59), a Gyógyászatban (1861-1876), a Gyógyszerészeti Hetilapban, a Természet Tudományi Társulat közlönyében jelentek meg. Szerkesztette azonkívül a Fürdői Lapokat (1868) és a Vegyészet és Gyógyszerészet című folyóiratot (1863). Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Fellet%C3%A1r_Emil