Egy hétvége,
melyre az a családi döntés született, hogy ne a munkáról, hanem a pihenésről
szóljon. Mórra mentünk, a Hétforrás wellness szállóba, ahol már néhány éve egy
kellemes hétvégét töltöttünk. A feleségem megfogadta, hogy most nem
„svabológiával” fog foglalkozni. Persze, azért nem tudta fogadalmát megtartani,
mert a masszőr csontkovácsról hamar kiderítette, hogy a helyi sváb
néptáncegyüttes tagja. Két hét múlva megyünk is kvircedli fesztiválra, ahol ő
is fel fog lépni.
A fotós lányom
sem hozta el a profi fényképezőgépét. Remek fotótémákat, és helyszíneket látott
útközben az autóból. Két hét múlva várhatóan, ős is hozza magával a
fényképezőgépét, hogy az már egy családi munkás hétvége legyen. Az egyik nap pihenésképpen
elmentünk a szomszéd településre és megnéztük Csókakő várát. A várhoz aszfaltos
sétaút is vezetett, mi a meredek, lépcsős erdei utat választottuk. A vár
melletti sziklán hegymászók gyakorlatoztak. Ahogy elnéztem őket, nekem is meg
jött a kedvem a sziklamászáshoz. Amikor ezt előhoztam, a család nem nagyon
támogatott ebbéli terveimben. Semmi baj, a kilátás a várlépcsőket megmászva is
feledhetetlen volt.
Ez a vidék már a honfoglalás után a Csák nemzetség
fennhatósága alá került, kiknek korai erődítményük Csákvár lehetett. Csókakő
erődítményének első írásos említése 1299-ből származik, amikor Márk fia, István
alországbíró lakott benne famíliájával és szolgaszemélyzetével. Ők Anjou
Károlyt támogatták a magyar trón megszerzésében, de a győztes uralkodó 1326-ban
megakadályozandó, hogy hatalmára veszélyes birtoktömb alakulhasson ki, a dombói
és nyéki uradalmakért cserébe megszerezte tőlük.
Fejér vármegye királyi ispánja töltötte be egyúttal a
csókakői várnagy posztját is, ő parancsolt a várbeli népeknek és a környékbeli
alávetett lakosságnak is. A 15. században került várnagyként az élére Rozgonyi
István nemes úr, aki 1428-ban megmentette uralkodójának életét a törökkel vívott
vesztes galambóci csata idején. A Rozgonyi család kihaltával a vár több kézen
fordult meg, birtokosai között volt többek között Corvin János, illetve Bakócz
Tamás is. A 16. században katonai jelentőségét már elvesztette, hiszen a török
hódítók hatalmas túlerejével és tüzérségi fölényével szemben védhetetlenné vált
a kicsiny erődítmény. Miután 1543-ban Szulejmán török szultán hatalmas serege
megostromolta és elfoglalta a közeli Székesfehérvárt, a következő esztendőben
Ahmed fehérvári bég fegyveresei előtt kardcsapás nélkül kaput nyitottak a
megrémült katonák és feladták posztjukat. A török hódoltság idején, mint
Fehérvár egyik előretolt megfigyelőhelye játszott alárendelt szerepet,
helyőrségét egy 1552-es zsoldlista szerint mindösszesen 33 janicsár alkotta. Az
Oszmán Birodalom uralma alól véglegesen 1687 őszén szabadult fel, a
továbbiakban már nem szerepelt a harci eseményekben.
Az 1850-es években Rómer Flóris ismerte fel a vár
régészeti jelentőségét, első felmérésére azonban csak 1885-ben végezte el
Könyöki József. Őt Csernó Géza követte 1897-ben. 1953-ban a várat műemlékké
nyilvánították. 1956-ban jelent meg Fitz Jenő történeti jellegű
kismonográfiája. 1960-ban új régészeti feltárás és helyreállítás indult, amely
azonban 1963-ban félbemaradt. A 20. század második felére a gazdátlan vár igen
romossá, életveszélyessé vált, melyen csak az 1995-ben megalakult Csókakői
Várbarátok Társasága tudott változtatni, így jelentős anyagi támogatásukkal
megindultak a régészeti feltárások és helyreállítások, amelyek napjainkban is
folytatódnak. Dőlt betűs
részek forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Cs%C3%B3kak%C5%91_v%C3%A1ra
Szép helyen jártatok, és ide tényleg érdemes máskor is visszajönni, különösen, ha jó kis rendezvényekkel is csalogatnak.
VálaszTörlésMostanában van rendezvény bőven. Nehéz a sok jónak hangzó közül a tényleg arra érdemeseket kiválasztani.
Törlés