Csókakői kirándulás

Egy hétvége, melyre az a családi döntés született, hogy ne a munkáról, hanem a pihenésről szóljon. Mórra mentünk, a Hétforrás wellness szállóba, ahol már néhány éve egy kellemes hétvégét töltöttünk. A feleségem megfogadta, hogy most nem „svabológiával” fog foglalkozni. Persze, azért nem tudta fogadalmát megtartani, mert a masszőr csontkovácsról hamar kiderítette, hogy a helyi sváb néptáncegyüttes tagja. Két hét múlva megyünk is kvircedli fesztiválra, ahol ő is fel fog lépni.

A fotós lányom sem hozta el a profi fényképezőgépét. Remek fotótémákat, és helyszíneket látott útközben az autóból. Két hét múlva várhatóan, ős is hozza magával a fényképezőgépét, hogy az már egy családi munkás hétvége legyen. Az egyik nap pihenésképpen elmentünk a szomszéd településre és megnéztük Csókakő várát. A várhoz aszfaltos sétaút is vezetett, mi a meredek, lépcsős erdei utat választottuk. A vár melletti sziklán hegymászók gyakorlatoztak. Ahogy elnéztem őket, nekem is meg jött a kedvem a sziklamászáshoz. Amikor ezt előhoztam, a család nem nagyon támogatott ebbéli terveimben. Semmi baj, a kilátás a várlépcsőket megmászva is feledhetetlen volt.

Ez a vidék már a honfoglalás után a Csák nemzetség fennhatósága alá került, kiknek korai erődítményük Csákvár lehetett. Csókakő erődítményének első írásos említése 1299-ből származik, amikor Márk fia, István alországbíró lakott benne famíliájával és szolgaszemélyzetével. Ők Anjou Károlyt támogatták a magyar trón megszerzésében, de a győztes uralkodó 1326-ban megakadályozandó, hogy hatalmára veszélyes birtoktömb alakulhasson ki, a dombói és nyéki uradalmakért cserébe megszerezte tőlük.

Fejér vármegye királyi ispánja töltötte be egyúttal a csókakői várnagy posztját is, ő parancsolt a várbeli népeknek és a környékbeli alávetett lakosságnak is. A 15. században került várnagyként az élére Rozgonyi István nemes úr, aki 1428-ban megmentette uralkodójának életét a törökkel vívott vesztes galambóci csata idején. A Rozgonyi család kihaltával a vár több kézen fordult meg, birtokosai között volt többek között Corvin János, illetve Bakócz Tamás is. A 16. században katonai jelentőségét már elvesztette, hiszen a török hódítók hatalmas túlerejével és tüzérségi fölényével szemben védhetetlenné vált a kicsiny erődítmény. Miután 1543-ban Szulejmán török szultán hatalmas serege megostromolta és elfoglalta a közeli Székesfehérvárt, a következő esztendőben Ahmed fehérvári bég fegyveresei előtt kardcsapás nélkül kaput nyitottak a megrémült katonák és feladták posztjukat. A török hódoltság idején, mint Fehérvár egyik előretolt megfigyelőhelye játszott alárendelt szerepet, helyőrségét egy 1552-es zsoldlista szerint mindösszesen 33 janicsár alkotta. Az Oszmán Birodalom uralma alól véglegesen 1687 őszén szabadult fel, a továbbiakban már nem szerepelt a harci eseményekben.

Az 1850-es években Rómer Flóris ismerte fel a vár régészeti jelentőségét, első felmérésére azonban csak 1885-ben végezte el Könyöki József. Őt Csernó Géza követte 1897-ben. 1953-ban a várat műemlékké nyilvánították. 1956-ban jelent meg Fitz Jenő történeti jellegű kismonográfiája. 1960-ban új régészeti feltárás és helyreállítás indult, amely azonban 1963-ban félbemaradt. A 20. század második felére a gazdátlan vár igen romossá, életveszélyessé vált, melyen csak az 1995-ben megalakult Csókakői Várbarátok Társasága tudott változtatni, így jelentős anyagi támogatásukkal megindultak a régészeti feltárások és helyreállítások, amelyek napjainkban is folytatódnak. Dőlt betűs részek forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Cs%C3%B3kak%C5%91_v%C3%A1ra