Ifjúkorom egyik
kedvenc regénye volt Fehér Klára: Lesz nekem egy szigetem kisregénye. Akkoriban
nem még nem volt gyerekszobám, így én egy valódi szigetet neveztem ki
sajátomnak. Ez a Kaszánya patak mederfalából leszakadt gyökeres fatörzs volt a
patakban. Egy kis ugrással a partról a szigetre tudtam menni. Még sétálni sem
tudtam, olyan kicsike volt az én szigetem, de mégis boldog voltam, ha a
szigetemen időzhettem. Ücsörögtem, néztem a vízen úszó leveleket, és fatőrt
faragtam a bugylibicskámmal. Jól is sikerült a kis tőröm, de sajnos arra nem
voltam képes vele, hogy meg is védjem. Két nagyfiú jött, és a túlerővel én nem
boldogultam. Így esett, hogy azóta se saját fatőröm, se szigetem nincsen.
Itt látható a szigetem kertje, még egy nyomókutam is van, ha megszűnne a vízszolgáltatás.
Íme, a kilátás a
szigetem restaurátor műhelyének ablakából.
Több képet, most nem hoztam, mert az én kis birodalmam még csak raktár. Építési terület, mely remélem hamarosan az én műhelyem és dolgozó szobám lesz.
Igaz, nem sok, de amit hoztál és amit írtál, az nekem nagyon tetszik. Hangulatos, szép. Érezd ott nagyon jól magad! :)
VálaszTörlésKöszönöm. Igyekszem elérni, hogy a felújításkor megmaradjon a korhűség, de mégis korszerűen tudjak ott létezni. Remélem, hogy majd gyakrabban, és hosszabban fogok itt a blogon is beszámolni élményeimről.
TörlésVárom! :)
VálaszTörlésBoka nem lesz gyedül ! Én is kíváncsi vagyok képekre, mesére...mindenre....
VálaszTörlésBocs...Néhány betű kimaradt...Tehát: Borka nem leszel egyedül...stb..
VálaszTörlésÖrülök az érdeklődésnek. Legutóbbi szigetlátogatásomon annyit dolgoztam, hogy a fényképezés elmaradt. Lesz még fényképes poszt róla.Aztán, ha a sziget látogatható lesz számítok rá, hogy Borka és Aranyosfodorka személyesen is látogatást tesz a szigetemen.
Törlés