Lesz nekem egy szigetem

Ifjúkorom egyik kedvenc regénye volt Fehér Klára: Lesz nekem egy szigetem kisregénye. Akkoriban nem még nem volt gyerekszobám, így én egy valódi szigetet neveztem ki sajátomnak. Ez a Kaszánya patak mederfalából leszakadt gyökeres fatörzs volt a patakban. Egy kis ugrással a partról a szigetre tudtam menni. Még sétálni sem tudtam, olyan kicsike volt az én szigetem, de mégis boldog voltam, ha a szigetemen időzhettem. Ücsörögtem, néztem a vízen úszó leveleket, és fatőrt faragtam a bugylibicskámmal. Jól is sikerült a kis tőröm, de sajnos arra nem voltam képes vele, hogy meg is védjem. Két nagyfiú jött, és a túlerővel én nem boldogultam. Így esett, hogy azóta se saját fatőröm, se szigetem nincsen.

Azaz, nem volt eddig. Most már van, ha nem is szó szerint sziget. Ugyanakkor a saját tulajdonom. A ház mögött egy forrás, ahol egy patak születik, amiből majd folyó lesz. A telken egy valamikori istálló, amelyikben lesz az én szigetem.

Itt látható a szigetem kertje, még egy nyomókutam is van, ha megszűnne a vízszolgáltatás.

 

Íme, a kilátás a szigetem restaurátor műhelyének ablakából.

Több képet, most nem hoztam, mert az én kis birodalmam még csak raktár. Építési terület, mely remélem hamarosan az én műhelyem és dolgozó szobám lesz.