Blogot írok

Egy hónapig nem írtam a blogra. Egy éve ingerszegény a környezet, és alig volt téma. Az utóbbi hónapban már olyan sok helyen voltam, és annyi mindent fényképeztem, annyi blogposztot írtam képzeletben …. Aztán mégsem jelent meg egy sem. Valahogy úgy voltam, mint a bélyeggyűjtő svéd kisfiú a negyven évvel ezelőtt olvasott verseskötetben.

 Siv Widerberg

BÉLYEG

Bélyeget gyűjtöttem.

Papa hozott egyszer egy kilót.

Azóta nem gyűjtök bélyeget.

Forrás: https://mek.oszk.hu/00300/00303/00303.htm

Ugyan ez a vers jutott eszembe, de én a blogolást nem fogom abbahagyni. A sok-sok anyagból fogok én csepegtetni ide. Ebbe a posztba Hercegkútról hoztam néhány képet. Ez volt az elmúlt hónapban a legtávolabbi úti célunk. Magyarország talán legkeletibb sváb települése. Szerencsére az autópálya használatával Budapestről két és fél óra alatt le is értünk. A település Budapesttől ugyan távol, de a hajdanvolt Szovjetunióhoz közel. Ennek a falu meg is látta kárát, így sokukat vitték el német származásuk miatt málenkíj robotra. A falu ennek az eseménynek nagyon szép emlékművet is emelt. A templomukban már az ötvenes évek óta minden évben megemlékeznek a málenkíj roboton maradt hercegkútiakról, és a szerencsésen visszatértekről.

A tájházuk már egyszer leéget, de újraépítették. A település nagyon rendezett, és folyamatosan szépül. Úgy gondolom legközelebb már nemcsak a munka miatt fogunk ide visszatérni.

Aki még kedvet kap, hercegkút látnivalóinak virtuális látogatásához itt megteheti: https://www.kozterkep.hu/27342/az-elhurcoltak-emlekmuve , http://hercegkut.hu/?page_id=152