Visszajöttem a blogtérbe.

Nehéz két hét van a hátam mögött. Év elején még úgy gondoltam, hogy az eltelt két hetet szabadságon, pihenéssel fogom tölteni. Az utolsó évem, amikor még ötvenes éveiben járó fiatalembernek nevezhetem magam. Persze a fiatal jelző maradni fog jövőre is, de az életkorom átmegy majd a hatodik évtizedbe. Végül is, a hatvanas évek elején születtem.

Én terveztem, aztán a sors máshogy hozta. Egy hetet remeteként töltettem el a hétvégi telkünkön. Egyedül voltam, és egyedül pakoltam ki a ház minden helyiségét, aztán alapos takarítás, javítás, meszelés, után szelektálva több minden visszakerült a házba. Aztán a telken is sikerült lenyírnom a füvet. Az első hétvégén aztán a családdal együtt a telken ünnepeltük az egy híján kerek születésnapom.

A második héten aztán már vissza kellett mennem, dolgozni. Esténként volt időm, hogy kiolvassam az ajándékba kapott könyvek egyikét, az Örökölt sorsot.  Nem volt meglepetés, hisz én jeleztem, hogy ezt szívesen olvasnám. Rekord gyorsasággal ki is olvastam, és tovább is adtam olvasásra az önként jelentkező családtagnak.

Összességében egy tartalmas két hét volt. Fizikailag elfáradtam, de szellemileg felfrissültem. Az Édesanyám kertjéből elhozott rózsabokor is tudta, mikor kell virágoznia, így még gyermekkorom rózsaillata is jelen volt ebben a két hétben.