2019. február 23., szombat

Zsolnay váza restaurálásom


Régi vágyam teljesült, amikor végre egy sérült, de menthető Török János féle figurális vázát találtam. Mindig is szerettem volna kiegészíteni a Török féle cicás váza sorozatom egy ilyennel. Gyártottak belőle sokat, de a bolhapiacokon, a hajszálrepedtek, vagy gyári hibásak vannak többségben. Ezt a típusú vázást még sérülten is igen sokra tartják az eladóik. Én már majdnem lemondtam róla, amikor hajszálrepedten az átlagár tizedéért megleltem őt. Nem sokáig tépelődtem, és első dolgom volt, hogy ellenőriztem hibáit. Mindkét oldalon hajszálrepedt, a repedés átnyúlik a belsejébe is. A belé töltött vizet először áteresztette. Én két komponensű kenhető ragasztóval kentem ki a váza belsejét. Egy nap száradás után, kipróbáltam, és tökéletesen használható lett a váza. A külső felén azért a hajszálrepedések még látszottak. Aztán ezek sem, mert vettem fehér és sárga lakkfilcet. Ez igazán jó ötlet volt, mert könnyebb vele dolgozni, mint ecsettel. Most már van három Török féle cicavázám. Remélem nem fognak unatkozni a lakásunkban.  

Életrajz: Török János keramikus, szobrász (Mezőtúr, 1932. július 11.-Pécs, 1996. szeptember 13.)

1951-56: Magyar Iparművészeti Főiskola, díszítőszobrász szak, kerámia tagozat, mesterei: Gádor István, Borsos Miklós, Lőrincz István. 1962, 1963, 1964: Az Év legszebb terméke díj; 1974: I. Országos Kerámia Kiállítás I. díja, Pécs; 1981: Budapesti Nemzetközi Vásár, asztali porcelánkészlet, ezüst érem; 1986: SZOT-díj.  1956-92: a Zsolnay Porcelángyár tervezője, 1972-től művészeti vezetője. 1969-ben, 1970-ben, 1973-ban és 1974-ben részt vett a Siklósi Kerámia Alkotótelep munkájában, 1981-ben a Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió ösztöndíjasaként dolgozott. Sok eozinmázas kisplasztikát és plakettet készített, mint pl.: a Hárfázó, a Gondolkodó, a Házaspár, az Anya gyermekével, a Furulyázó. A porcelánfigurák készítése végigkísérte munkásságát. A korai természethű felfogást 1960-tól elvont formálás váltotta fel. A 70-es évektől szobrait humoros, karikírozó ábrázolás jellemzi. A figurális plasztikák mellett gyári tervezőként érmeket, nagyméretű dísztárgyakat, emléktárgyakat tervezett. Forrás: http://innogaleria.hu/cikk/konyvtar/eletrajzok/torok_janos.html


Nekem ez a rövid interjú nyerte el a tetszésemet, mely 1979. január 9-én kedden a Dunántúli naplóban jelent meg Sarok Zsuzsa tollából.

Jó 8—10 évvel ezelőtt, a porcelánboltok kirakatában kecses vonalú piros eozinmázas modern figurák jelentek meg, melyek hamar népszerűvé, keresettekké váltak. Török János alkotásai voltak.
 — Szerettem ezeket — mondja Török János.
 — Vonalaikkal játszani lehetett, fordulataikkal zárt kompozíciót alkottak. Ezek közül még ma is kedvencem „A hárfázó nő”, mellyel a herendi pályázaton díjat nyertem.
Évekig Török János volt a gyár művészeti vezetője, de saját bevallása szerint nem volt alkalmas erre a feladatra. Nem tudott diplomatikus, elnéző lenni, ha valami nem tetszett, s az adminisztráció is fárasztotta. Sokoldalú alkotó. Részt vett műveivel Firenzében, Erfurtban, Ankarában, Isztambulban rendezett kerámia-kiállításokon. Nincs, olyan munka, amire azt mondja: nem! Legutóbb a dombóvári művelődési ház külső-belső pirogránit burkolatának és belső térelválasztójának tervét készítette el.

— Rengeteg a lehetőség, amit ki sem használunk eléggé. Az országban nincs még egy gyár, amelynek ilyen széles lenne a skálája, ahol ennyi mindent lehet csinálni. Különben sem hiszem, hogy a gyárnak „egyéniség” kellene, hanem sokoldalú, univerzális művész, aki bármilyen feladat elvégzésére alkalmas.
— Az utóbbi évek termékei közül mik a kedvenceid?
— Ezek a groteszkek — mutat fényképeken gömböc formájú, nagyszemű, kedvesen tréfás emberfigurákat.
— Sajnos, nem nyerte el sem a kritikusok, sem a közönség egyértelmű tetszését. Az előbbiek öncélúnak, az utóbbiak kicsit csúnyának tartják. Nekem mégis tetszik, szeretem őket, úgy érzem, vidámság, humor árad belőlük.
— S ha itt a gyárban szabad kezet adnának?
— Nagyméretű porcelán figurákat szeretnék készíteni. Nagyon sok lehetőség rejlik benne. A plasztikai izgalmak, bontások, törések, finom hajlatok, görbületek ritmusa csak a porcelánnal érhető el. Egy- egy ilyen mű megfelelő helyen feloldója, kiegészítője lehetne az üvegbeton felületeknek, humánumot vinne a környezetbe.

5 megjegyzés:

  1. Lakkfilc ? Életemben nem hallottam - de ügyes valami lehet, ha kis javításokat lehet vele eszközölni !

    A három váza nagyon aranyos !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A lakkfilcet egy barátom ajánlotta. Ő szikonos flakonon végzett módosítást vele. Olyan élethűre sikeredett a lakkfilces kiegészítés, hogy meggyőzött.

      Törlés
  2. Érdeklődni szeretnék, hogy a fekete-fehér csíkos macskaváza melyik évből való? Nekem is van egy példány, de nem találok róla pontos infót...:( Válaszát köszönöm!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Kriszta,
      A csíkos macskavázát a Zsolnay gyárban a 60-as évektől kezdték gyártani. A fotón szereplő (csíkos) macskavázám talpán kék pajzspecsétben Zsolnay felirat van, sejtésem szerint a hetvenes években készült. Értékét tekintve nincs igazi árkülönbség a II.Vh után különböző években/évtizedekben gyártott macskavázás között. Vannak kereskedők, akik a kék pajzspecsétet (tévesen) Art Deco és a két világháború közé teszik. Ez téves, mert akkor nem gyártották ezt a sorozatot.

      Törlés
    2. Nagyon köszönöm a választ! Időközben sikerült egy sárga-fekete példányra is szert tennem, rabul ejtettek engem is....:)

      Törlés