Régi vágyam teljesült, amikor végre egy sérült, de
menthető Török János féle figurális vázát találtam. Mindig is
szerettem volna kiegészíteni a Török féle cicás váza sorozatom egy ilyennel.
Gyártottak belőle sokat, de a bolhapiacokon, a hajszálrepedtek, vagy gyári
hibásak vannak többségben. Ezt a típusú vázást még sérülten is igen sokra
tartják az eladóik. Én már majdnem lemondtam róla, amikor hajszálrepedten az
átlagár tizedéért megleltem őt. Nem sokáig tépelődtem, és első dolgom volt,
hogy ellenőriztem hibáit. Mindkét oldalon hajszálrepedt, a repedés
átnyúlik a belsejébe is. A belé töltött vizet először áteresztette. Én két
komponensű kenhető ragasztóval kentem ki a váza belsejét. Egy nap száradás
után, kipróbáltam, és tökéletesen használható lett a váza. A külső felén azért
a hajszálrepedések még látszottak. Aztán ezek sem, mert vettem fehér és sárga
lakkfilcet. Ez igazán jó ötlet volt, mert könnyebb vele dolgozni, mint ecsettel.
Most már van három Török féle cicavázám. Remélem nem fognak unatkozni a
lakásunkban.
Életrajz: Török János keramikus, szobrász (Mezőtúr,
1932. július 11.-Pécs, 1996. szeptember 13.)
1951-56: Magyar Iparművészeti Főiskola, díszítőszobrász szak, kerámia
tagozat, mesterei: Gádor István, Borsos Miklós, Lőrincz István. 1962, 1963,
1964: Az Év legszebb terméke díj; 1974: I. Országos Kerámia Kiállítás I. díja,
Pécs; 1981: Budapesti Nemzetközi Vásár, asztali porcelánkészlet, ezüst érem;
1986: SZOT-díj. 1956-92: a Zsolnay
Porcelángyár tervezője, 1972-től művészeti vezetője. 1969-ben, 1970-ben,
1973-ban és 1974-ben részt vett a Siklósi Kerámia Alkotótelep munkájában,
1981-ben a Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió ösztöndíjasaként dolgozott. Sok
eozinmázas kisplasztikát és plakettet készített, mint pl.: a Hárfázó, a
Gondolkodó, a Házaspár, az Anya gyermekével, a Furulyázó. A porcelánfigurák
készítése végigkísérte munkásságát. A korai természethű felfogást 1960-tól
elvont formálás váltotta fel. A 70-es évektől szobrait humoros, karikírozó
ábrázolás jellemzi. A figurális plasztikák mellett gyári tervezőként érmeket,
nagyméretű dísztárgyakat, emléktárgyakat tervezett. Forrás: http://innogaleria.hu/cikk/konyvtar/eletrajzok/torok_janos.html
Nekem ez a rövid interjú nyerte el a tetszésemet, mely
1979. január 9-én kedden a Dunántúli naplóban jelent meg Sarok Zsuzsa tollából.
Jó 8—10 évvel ezelőtt, a porcelánboltok kirakatában kecses
vonalú piros eozinmázas modern figurák jelentek meg, melyek hamar népszerűvé,
keresettekké váltak. Török János alkotásai voltak.
— Szerettem ezeket — mondja Török János.
— Vonalaikkal játszani lehetett,
fordulataikkal zárt kompozíciót alkottak. Ezek közül még ma is kedvencem „A
hárfázó nő”, mellyel a herendi pályázaton díjat nyertem.
Évekig Török János volt a gyár művészeti vezetője, de
saját bevallása szerint nem volt alkalmas erre a feladatra. Nem tudott
diplomatikus, elnéző lenni, ha valami nem tetszett, s az adminisztráció is
fárasztotta. Sokoldalú alkotó. Részt vett műveivel Firenzében, Erfurtban,
Ankarában, Isztambulban rendezett kerámia-kiállításokon. Nincs, olyan munka,
amire azt mondja: nem! Legutóbb a dombóvári művelődési ház külső-belső
pirogránit burkolatának és belső térelválasztójának tervét készítette el.
— Rengeteg a lehetőség,
amit ki sem használunk eléggé. Az országban nincs még egy gyár, amelynek ilyen
széles lenne a skálája, ahol ennyi mindent lehet csinálni. Különben sem hiszem,
hogy a gyárnak „egyéniség” kellene, hanem sokoldalú, univerzális művész, aki
bármilyen feladat elvégzésére alkalmas.
— Az utóbbi évek
termékei közül mik a kedvenceid?
— Ezek a groteszkek — mutat fényképeken gömböc formájú, nagyszemű, kedvesen tréfás
emberfigurákat.
— Sajnos, nem nyerte el
sem a kritikusok, sem a közönség egyértelmű tetszését. Az előbbiek öncélúnak,
az utóbbiak kicsit csúnyának tartják. Nekem mégis tetszik, szeretem őket, úgy
érzem, vidámság, humor árad belőlük.
— S ha itt a gyárban
szabad kezet adnának?
— Nagyméretű porcelán
figurákat szeretnék készíteni. Nagyon sok lehetőség rejlik benne. A plasztikai
izgalmak, bontások, törések, finom hajlatok, görbületek ritmusa csak a
porcelánnal érhető el. Egy- egy ilyen mű megfelelő helyen feloldója,
kiegészítője lehetne az üvegbeton felületeknek, humánumot vinne a környezetbe.
Lakkfilc ? Életemben nem hallottam - de ügyes valami lehet, ha kis javításokat lehet vele eszközölni !
VálaszTörlésA három váza nagyon aranyos !
A lakkfilcet egy barátom ajánlotta. Ő szikonos flakonon végzett módosítást vele. Olyan élethűre sikeredett a lakkfilces kiegészítés, hogy meggyőzött.
TörlésÉrdeklődni szeretnék, hogy a fekete-fehér csíkos macskaváza melyik évből való? Nekem is van egy példány, de nem találok róla pontos infót...:( Válaszát köszönöm!
VálaszTörlésKedves Kriszta,
TörlésA csíkos macskavázát a Zsolnay gyárban a 60-as évektől kezdték gyártani. A fotón szereplő (csíkos) macskavázám talpán kék pajzspecsétben Zsolnay felirat van, sejtésem szerint a hetvenes években készült. Értékét tekintve nincs igazi árkülönbség a II.Vh után különböző években/évtizedekben gyártott macskavázás között. Vannak kereskedők, akik a kék pajzspecsétet (tévesen) Art Deco és a két világháború közé teszik. Ez téves, mert akkor nem gyártották ezt a sorozatot.
Nagyon köszönöm a választ! Időközben sikerült egy sárga-fekete példányra is szert tennem, rabul ejtettek engem is....:)
Törlés