A lábfájdalmaimra otthoni pihenést írtak elő, és
megkértek, hogy ne végezzek erős fizikai munkát. Így hát maradt az olvasás.
Szerencsére a Vaszary Monpti regénye után az „Ő” regényét is megvettem. Így
aztán a gyógyulásom alatt Vaszary Gábor Párizsban töltött fiatalkori élete
alapján készült regényeit olvastam. Az életrajzát Géger Melinda írta meg „Egy
művészcsalád hányattatásai a XX. században” címmel a Vaszary családról. Ebből
vettem a dőlt betűs részeket.
ifj. Vaszary Gábor író
(Budapest, 1897. július 1 –Lugano, 1985. május 22.)
Vaszary Gábor
elsőszülött gyermeke, ifj. Vaszary Gábor apjához hasonlóan több művészeti
műfajban mutatott tehetséget. Eleinte a képzőművészet vonzotta: a gimnázium
elvégzése után 1915–1918-ig a díszítőfestészetet majd a grafikát tanult az
Országos Magyar Iparművészeti Iskolában. Ezt követően unokatestvére, Gadányi
Jenő példáját követve a Szépművészeti Akadémiára iratkozott be rendkívüli
művésznövendékként, amely a Magyar Képzőművészeti Főiskola jogelődje volt.
Jellegzetes frivol
humorával döntését így indokolta: „mert oda nem kell könyveket cipelni, sőt még
dohányozni is lehet”.49 Tanulmányait kihagyásokkal tarkítva folytatta, így 1921
januárjában újra kellett kezdeni az iskolát. Balló Ede után mesterként
nagybátyját, Vaszary János választotta – valószínűsíthetően családi nyomásra. A
főiskolát azonban ezúttal sem fejezte be: a második évfolyam záró félévét már
nem fejezte be. Az intézményesített tanulmányok egyre kevésbé voltak fontosak
számára, időközben ugyanis elkezdődött szakmai pályafutása: 1919-től már több
mint 40 budapesti lap számára készített karikatúrákat. Sikeres indulását jelzi,
hogy 1920-ban
2.000 és 5.000 koronás
pályadíjat nyert50, majd 1921-ben a Szinyei–Társaság díjjal tüntette ki. Az
Iparművészeti Múzeum mesekönyv-kiállításán díjat nyert és általános elismerés
környékezte a Nemzeti Szalon egy kiállításán bemutatott mese-illusztrációit is.
1924-ben rövid tanulmányútra indult Párizsba öccsével, Jánossal, és egészen
1932-ig élt a francia fővárosban.
Eleinte
karikatúrarajzolásból élt, de rákényszerült írói tehetségének
kibontakoztatására is. Rendszeresen küldött Magyarországra a Nemzeti Újságnak
tárcákat és karcolatokat, és „Párizsi pletyka” címen az Est-lapokban riport-sorozatot
vezetett. Kezdetben szűkös körülmények közt élt. Unokatestvére, Gadányi Jenő
1927-es párizsi látogatása során találkozott vele. „Együtt mentek a rue
Bobillot-ban lévő szállodába. Furcsa, sőt kínos benyomást keltett Jenőben ez az
elhanyagolt, piszkos hotel, ahol Gabi is lakott. Unokafivére anyjának írt
leveleiben azzal dicsekedett, nagyszerűen megy sora, előkelő szállodában lakik.
(…) Gabinak nem szólt, hanem indítványozta, menjenek valahová vacsorázni.
A vendéglőben Jenő
érdeklődéssel tanulmányozta az étlapot, amiből alig értett valamit, Gabi
azonban jól tudta a francia nyelvet, és ismerte az ottani ételeket. A rendelés megtörtént,
de csak Jenő részéről; Gabi savanyú arccal panaszkodott, rossz a gyomra, nem
tud enni. De amikor Jenő kijelentette, öregem, ma az én vendégem vagy,
kiderült, gyomrának semmi baja, csak a zsebe üres; úgy nekilátott a vacsorának,
mintha már napok óta nem evett volna.”
Vaszary Gábor 1925-ben
vette feleségül Aimée Maria Louise Fontant-t, akinek alakját híres regényeiben (Monpti,
Ő) megrajzolta. 1928-ban gyermekük is született, (Vaszary Gábor Claude Lajos
József), aki korán meghalt. Gábor a 20-as évek végére sikeres rajzolóként már
konszolidált jómódban élt. „Negyvennégy újságban jelentek meg rajzaim, köztük a
világ egyik legnagyobb lapja (Le Matin) az első oldalon hozott. Persze a
vicceket is én csináltam. Az első rajzomat két napig csináltam, később hatvan
rajz és hatvan vicc lett a rekordom.
Ettől is megundorodtam.
Nem bírtam a szériázást. …Egy barátom… egyengette az utamat, elvitt a nagy
lokálokba, ahol megfestegettem a nőket, akik a gazdag barátaikkal szórakoztak.
Egyszer egy ilyen gazdag fráter azzal akart kifizetni, hogy nekem adja a
legszebb nőt, akit
kiválasztok…”. 1932-ben tért vissza feleségével Magyarországra: pályafutásának
legsikeresebb évei ezután következtek. Budapesten eleinte újságíróként
dolgozott, majd 1934-től kezdve sorra jelentek meg regényei is. Első művével, a
Monpti-val a legnépszerűbb írók közé került. „Franciás” szellemű írásaiban több
életrajzi mozzanatot dolgozott fel: műveiben szerepelt Gadányi Jenő is Cirigli
Jenő néven. 1934 és 1948 között összesen két novelláskötete és tizenöt regénye
jelent meg, melyeket
többnyire maga
illusztrált. Könnyed, vidám írásai rendkívül népszerűek voltak a polgári
olvasóközönség körében s több kiadást is megértek. Regényeit gyakran ő maga
illusztrálta. Rajzait biztos, lendületes vonalvezetés, a formák nagyvonalú,
dekoratív leegyszerűsítése, továbbá frivol szellemesség jellemzik.
Színpadra írt
vígjátékait 1935-től mutatják be a fővárosi színházak. Darabjait többnyire
öccse, a szintén író (és színigazgató) János rendezte, és a Vaszary-fivérek műveiben
rendszeresen szerepelt Piroska húguk, valamint János felesége, Muráti Lili is.
Gábor színészként is bemutatkozott, Ráday Imre főszerepét vette át az Új Színház
A férfi ingatag című bohózatában,de foglalkozott zeneszerzéssel,
díszlettervezéssel, sőt belekóstolt a rendezői, színikritikusi munkába is.
Gábor magyarországi
pályafutását a II. világháború törte meg. Noha távol tartotta magát az aktív
politizálástól, morális kötelezettségének érezte, hogy a maga módján segítsen a
bajba jutottakon: a háború utolsó időszakában sokakat mentett meg a
deportálástól és nyilas üldözés elől. A Magyar Nemzetben közölt cikksorozatában
ironikus és kemény hangon bírálta a „fajvédő”, nyilas-barát politika által
kultivált Kiss Ferencet, a zsidótörvény végrehajtására megalakult Színművészeti
és Filmművészeti Kamara elnökét.
Sajátos helyzet, hogy
Vaszary Gábort sem a náci, sem a későbbi kommunista művészetpolitika nem
kedvelte. Műveinek közlését 1945 után az új hatalom letiltotta. „A Magyar Nemzet …
cikket kért tőlem … de mikor az elsőt beküldtem, azt üzenték vissza, hogyha ezt
közölnék, kétezer évi fegyház járna érte. … A másiknál viszont már le akartak
tartóztatni ezért a mondatért: Akik azelőtt a zsidókat verték, ugyanazok verik most
a keresztényeket.” 1946-ban házassága is felbomlott, felesége röviddel ezután
elhagyta az országot. A kilátástalannak tűnő jövő elől Vaszary Gábor az utolsó pillanatban, 1948
áprilisában osztrák filmesek meghívására, legális útlevél birtokában külföldre
távozott.
Élete az emigrációban
nyugtalanul, folyamatos utazgatásokkal telt, melynek során könyvei kiadását és
színdarabjainak bemutatóit szervezte. 1949-től Németországban,
Hamburgban élt. 1952
májusától 1953 januárjáig rövid időre a Szabad Európa Rádió munkatársa volt.
Utána a svájci Tessinben telepedett le. 1952. október 27-én Párizsban már
magyar menekültként regisztrálták őt és feleségét, akivel 1956. április 7-én
újból összeházasodtak. Az 50-es években meglátogatta testvéreit, az ekkor már
Spanyolországban élő Jánost és a Caracas-ban élő Piroskát. Húgával Kanadában és
az Egyesült Államokban
emigrációs magyarok előtt lépett fel. Hosszú, éveken keresztül tartó zaklatott
hányódás után 1961-ben feleségével a svájci Luganoban telepedtek le.
Vaszary
Gábort – sok más művészhez hasonlóan – az emigrációt követően kizárták a magyar
szellemi életből. Noha folyamatosan dolgozott, könyvei nem jelenhettek meg
Magyarországon. Az emigrációban működő magyar kiadók (Kárpát, Pannónia,
Amerikai Magyar Kiadó) több régi sikerkönyvét kiadták, míg újabb írásai nagyobb
példányszámban németül és más nyelveken láttak napvilágot. A 80-as években még
mindig aktív: a cleveland-i magyarok irodalmi, művészi és tudományos életének
egyik fóruma, az Árpád Akadémia irodalmi főosztálya számára dolgozott. Tagja
volt a PEN Club németországi tagozatának és bestsellereivel folyamatosan nemzetközi
sikereket ért el. Munkásságának utolsó nagy elismerése volt, hogy a cannes-i
filmfesztivál vezetősége tiszteletbeli taggá választotta. Életének utolsó éveit
ismerősöktől és rokonoktól elzárkózva, megkeseredetten élte. Hosszas
betegeskedés után 1985. május 22-én hunyt el. Forrás: http://regi.smmi.hu/publikaciok/2008/30%20Geger%20Melinda.pdf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése