A türelem mesterembert terem! – gondoltam én, amikor csörgött a telefon, hogy megkezdték a gépészeti alapszerelést a házban. Már egy hónapja, hogy fogadó készen áll a ház belseje. Legalább volt ideje kiszáradni a szerelőbeton szintnek. Már nagyon várom, hogy elkészüljenek, és személyesen le tudjak menni, megnézni. Már nagyon hiányzik a vidéki környezet. A véletlenek összjátéka aztán itt Budapesten is meghozta nekem a vadvirágos romantikát. A céklánk elfogyott, ezért vásárolni kellett. A piacon, és a legközelebbi boltban sem volt. Mentem egy kicsit távolabb, és láttam csodát. A Reformáció parkjában most vadvirágok nyílnak. Le sem kellett mennem vidékre, feljött hozzánk a vadvirágos rét.
Akárkink volt az ötlete, gyönyörű. Vagyis, én nagyon szeretem őket, jobban, mint a kertészeti csodákat...
VálaszTörlésKerestem a feliratokon, hogy mely szervezet ültette, de nem találtam nyomát a táblákon. Az is egy jó ötlet volt tőlük, hogy a vadvirágokról ismertető táblácskákat tettek ki....
TörlésDe szép! Olyan jó, hogy megmutattad, és mi is élvezhetjük. Szeretem a vadvirágokat.
VálaszTörlésKöszönöm a hozzászólásod. Remélem júliustól már egyre gyakrabban fényképezek, és irok posztot. Egy hónapig nálam sem volt a fényképezőgép, most kezdtem el újra hordani és jött vissza a fényképezős és blogirós énem.
Törlés