Az Oktogon tér, itt van a közelünkben. Szinte minden nap látom, és el is sétálok körülötte. Nem sokat időzök a téren, de mások se. Hiába van néhány vendéglátóhely előtt kiülési lehetőség, azokon legföljebb ételfutárok ülnek, míg várakoznak az elvinni valóra.
Nemrég találtam rá egy Oktogon teret ábrázoló 1901-es képeslapra. Nagyon tetszik ez a múlt tizenkilencedik-huszadik századfordulós korzózós hangulat. A Házak tetején még nem voltak óriásreklámok. A legnagyobb „műtárgy” a tetőn levő telefonkábel rendező állvány. Annak idején ezeken mehetett a telefonhírmondó, és az első operaközvetítés. Boldog békeidők.
Aztán két
évtized után már megjelentek a téren az autók, és a levegőben a Zeppelin.
Most meg – két hete készített fényképemen -, a tér közepén csak gépjárművek mehetnek át. Az emberek pedig örülnek, ha gyorsan elhagyják ezt a forgalmas teret.
Rég jártam arra, de a közelében laktam gyerekkoromban. Sajnos, rossz emlékek is fűződnek hozzá, 56-ban ott ért minket egy sortűz. Akkoriban volt az egyik ház tetején fényújság, szaladtak a sorok a napi hírekkel.
VálaszTörlésVolt ott egy könyvtár is, oda jártam könyvekért...
Később nap mint nap átbuszoztam a téren, arra jártam dolgozni. Azóta sok víz lefolyt a Dunán.
A könyvtár sincs már ott, évekig beállványozva felújították. Úgy tudom nem könyvtárként fog újranyitni. Ha lehet én is kikerülöm, pedig régen ott sok mindent el lehetett intézni, fényképész, bankfiók, cukrászda, stb. volt ott. Egy rövid sétával mindent egy helyen el lehetett intézni. .
Törlés