Húsvét Hétfő, vidám, jókedvű családi ünnepnek van nálam elkönyvelve. Eddig így is teltek ezek az ünnepnapok. Az idei évben aztán máshogy lett. A gyerekeink magunkra hagytak, így aztán kettőnknek kellett valami jó megoldást találni. Feleségem misére szeretett volna menni, én meg egy tavaszi sétára vágytam. Végül mindketten megkaptuk, amire vágytunk. Elkísértem a feleségem a templomhoz, és egyedül tettem egy sétát a budapesti gettó hajdani területén. Fényképeztem, és közben gondolkodtam jelenről, múltról, és jövőről. A séta végén aztán megérkeztem a templomhoz, ahonnét elindultam. Közben milyen gondolatok kavarogtak a fejemben? Talán elárulják a képek.
Azok a gondolatok nem lehettek vidámak...
VálaszTörlésVidám gondolataim valóban nem voltak, de azért a jövőre vonatkozóan, még biztosan lesznek majd vidámságra is okot adó történeteim...
TörlésEgészen biztos vagyok benne! :)
TörlésÉn örülök, hogy ezt a sétát választottad. Kell néha gondolkodni ilyesmiken - még ha nem is vidámak ezek a gondolatok.
VálaszTörlésJobb lett volna a természetben sétálni, és gondolkozni. Azért az épített városi környezet is jobb volt, mint a templombelső...
Törlés