Rózsa utcai rózsás képek.

A járványügyi intézkedések miatt a mozgásterem nagyon beszűkült. Az egyik szombaton gondoltam változtatok egy kicsit a vásárlási szokásaimon, és egy távolabbi Aldi élelmiszer áruházat választottam célpontnak. A bolthoz a Rózsa utcán és téren kellett átmennem. A fényképezőgépem is vittem magammal, így minden Rózsás motívumot lefényképeztem, ami az utamba került. A névnapi rózsás terítők kapcsán sokat olvastam, és kerestem rózsás mondákat, meséket. A képek közé egy-egy kis rózsás mesét illesztek. 

 A perzsa dalokból megtudjuk, hogy Allah, — az Egy Isten - maga avatta a rózsát a virágok királynőjévé. Azelőtt a gyönge lótusz volt uralkodójuk, vele azonban nem voltak a virágok megelégedve, mert esténként mindég elálmosodott, lezárta szirmait s ilyenkor nem tudott birodalma dolgairól. A virágok azt találták, hogy a lótusz — mivel éjjelre elveszti öntudatát — nem képes azokat a kötelességeket teljesíteni, amelyek rá mint királynőre hárulnának: nem elég erős ő az uralkodásra. Ezért más királynőt kértek. Erre teremtette Allah a fehér rózsát, — a gült — amelyet az egész természet megcsodált. Legjobban a fülemüle — a bülbül — lelkesedett érte s hódoló vágyakozással röpködte körül őt, nem ügyelvén a tüskékre melyeket Allah a rózsa védelmére rendelt. Ezektől halálosan megsebesült, de boldogan halt meg az imádott rózsa közelében. Elfolyó vére vörösre festette a rózsát, azóta piros a színe.

 „Gül baba története abba az időbe vezet vissza bennünket, mikor Budavár karcsú tornyain még a félhold ragyogott. Ekkor történt, hogy a mecsetté átalakított Mátyás-templom mellett egy olajbarna szép török vitéz állt őrt. Gondolatokba elmerülve föl és alá járt-kelt, bánatos szemeit pedig vágyódva emelé a szomszéd nagy házra, amelynek a Dunára néző ablakait farostély borította. E házban a budai basa lakása volt, az elzárt ablakok családjának lakosztályát és háremét védték a külvilág ellen. Egyszercsak félretolódott az egyik ablak rostélya és fehér turbános gyönyörű nő jelent meg benne: Asszira, a budai basa leánya. Óvatosan körültekintve, piros rózsát dobott a fiatal harcos lábához.

Alig múlt el azóta néhány hónap s Asszira, — ki a szultán menyasszonya volt —, hirtelen meghalt; a török fürdők mellett lévő hegyben sziklasírt vájtak neki s abban temették el. Nemsokára azután ugyané hegy kopár tetején, közel Asszira sírjához kunyhó épült, benne egy dervis (török szerzetes) húzódott meg, ki az egész hegyet rózsával ültette be. A dervisben az őrtálló ifjút ismerjük fel, ki azután sokáig mint remete

lakott ott. A nép GÜL-BABÁ-nak, a rózsák atyjának nevezte. A rózsák ápolása mellett egyebet nem tett, csak mindég imádkozott: teljesen szent életet élt. Már életében is mélységes tisztelet vette őt körül, amint pedig meghalt sírja búcsújáró hellyé lett, mely fölé kápolnát építettek. A hegy oldalába épített török kápolna alatt alussza örök álmát az egykori büszke testőr és sóvárgó szerelmes, — a későbbi rózsakertész és szent: Gül baba. — A hegy pedig az ő rózsakertjeiről a Rózsadomb nevet kapta és viseli ma is." Forrás: https://epa.oszk.hu/02600/02639/00224/pdf/EPA02639_bizalom_1939_18.pdf

 

Gyermek–éveiben már szelíd és gyöngéd szívű volt, és főképpen könyörületes a szegények iránt, úgy, hogy mint kisgyermek rendesen eljárt a konyhába, csakhogy valamit szerezhessen a szegényeknek. Ennélfogva a király szakácsai nagyon megharagudtak rá és annyit szidták a kis leánykát, hogy szavuk a király várába hallatszott. Kis gyermek korában történt, hogy a konyhában tele szedte kötényét és a szegényeknek akarta vinni, midőn eléje lépett atyja és kérdé: „édes gyermekem, mit viszesz?”

Ekkor felelt, úgy felelt, mint a Szentlélek sugallta: „uram atyám, rózsát viszek.” A király ismét kéri: „takard fel csak, had lám, rózsák-e azok?” Amint a gyermek felfödte kebelét, csakugyan a legszebb rózsák voltak a lepelben, és ez olyan évszakban történt, mikor rózsa nem terem. Látva ezt a király megdöbbent s föltette magában, hogy szabad akaratjára bízza, hogy annyi alamizsnát osszon szét, amennyi tetszik, s meg is tiltá a házbelieknek, hogy mindezekben ne akadályozzák, bármily kicsiny és fiatal volt legyen.

Mert e csodajelnél fölismerte, hogy Isten nagy és csodálatos jeleket akar vele véghez vinni.” Forrás: https://mek.oszk.hu/11300/11351/11351.pdf