Ahány ház, annyi szokás.

Nagyobb vásárlásomhoz ajándékba kaptam ezt a kis hímzett terítőt. Éppen a feleségem születésnapját készültem megünnepelni. Illik ez a mi ünneplési módunkra, mert nem szoktuk hétköznapi módon megünnepelni.  Az ünnepnapi reggeli megemlékezés úgy indult, hogy Zsolnay pipacsos mokkás csészében – ezt nemrég találtam a bolhapiacon -, kapta a reggeli dupla eszpresszó kávéját. Én a szokásos – már fél éve kaptam ajándékba -, nagy csészémben ittam a németes hosszú kávémat.

Aztán jött a fő ajándék. Egy nagy, és sok munkával hímzett lepedő. Feltételezhetően legalább száz éve készült. A terítőn szereplő szöveg egy 1711-ben született, Lambert Gedicke által írt evangélikus egyházi ének, és nagyobb növénydíszes betűkkel a Kempf családnév szerepel. A fenti képen a terítő egy részlete a családnévvel.

Kinyomoztam, hogy ez a terítő feltehetően a Nagybörzsönyi Evangélikus Kempf családnak készülhetett. Így aztán adódott, hogy Nagybörzsöny, Ipolydamásd, Márianosztra, Nagymaros autós körút túrát tegyük meg. A Nagybörzsönyi evangélikus templomnál megtudtuk, hogy a Kempf család több tagját málenkíj robotra vitték, és kiűzték szülőföldjükről. A Nagybörzsönyi temetőben levő sírköveken is találhatók családhoz tartozók.

Nagymarosnál láttuk, hogy a betelepülési emlékművüket az ártérből a mobilgáttal védett főtérre költöztették. A valóságban a túránk sokkal gazdagabb látni, és ízlelnivalókkal volt megtöltve. Ebbe a posztba most ennyi fért bele.