2021. április 3., szombat

Kedvenc szerszámaim.

Ez lett az egyik Húsvéti barkács munkahely. A lombfűrész és a hozzá tartozó munkaasztalka muzeális darab. Családi örökség, Jozeph bácsi hagyatéka. Ezt és két faragó kést feleségem szülői házának padláskiürítésénél találtuk. Én azóta felújítottam, és használom is ezeket. Egy szádfát már korábban találtam a padláson Jozeph bácsi hagyatékából. Erről már 2017-ben írtam is a Tatai német nemzetiségi múzeum tárgytörténeti kiállításához:

Ezt a szádfát, más néven szalagszövőt feleségem szülői házának a padlásán találtam. Anyósom elbeszélése szerint ezt férje bátyja, a Jozeph készítette még iskolás korában a két világháború között. Az elemi iskolák kézműves foglalkozásain kellett megtanulni minden fiúnak a kézművesség alapjait. Egy féléves kézműves foglakozás mesterdarabja volt ez a szalagszövő készülék. Egy kisgyereknek nem lehetett könnyű elkészíteni. Látszik, hogy a lyukakat összekötve nem egyenest kapunk, és a függőleges rések szélessége, távolsága is eltér. Ez egy kisiskolásnak megbocsátható. Azt nem tudni, hogy hányas osztályzatot kapott rá, de azt tudhatjuk, hogy hogyan maradt meg. Jozeph bácsit 1946-ben a falujukból kitelepítették Németországba. Alig volt több 20 évesnél, és ezt a kisiskolás darabját a szülői házban hagyta. Idős szülei azért kerülték el a kitelepítést, mert betegek voltak. A legkisebb fiú – az Apósom -, maradhatott szüleikkel Magyarországon, hogy a szülőket gondozza. Az itthon maradt szülőknek később a saját házukból is ki kellett költözni, mert az akkori hatalom a kollektív büntetés elvét alkalmazta a magyarországi németekre. Ezek után kész csoda, hogy ezt az iskolai házi feladatot a család megőrizte. Ez az egyik kis kézműves emlék, amit a Jozeph bácsi hátrahagyott. Forrás: http://ungarn-s-deutsches-museum.hu/targy/szadfa/

Ezen a hosszú ünnepi hétvégén Jozeph bácsi faragókéseivel dolgoztam egy kicsikét. A kivágott ecetfa ágából maradt még több kis klumpára való. Most kialakítottam a végén egy kis klumpát, mely középen hosszában át van fúrva.

Látható oldalról, hogy autentikus darab, talán még egy baba lábára elegendő is lenne, ha volna párja.

Ennek a klumpának nem is készül párja, mert ez nem is lábra készítettem.

 

Íme, a végeredmény.

 

Itt a nyakkendő kötő klumpácska talpa. Mindez egy órán belül elkészült.

2 megjegyzés:

  1. Szép és szomorú történet Jozeph bácsié. A munkád pedig ügyes megint.
    Áldott húsvétot kivánok neked és a családnak!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mostanában ezek a szép és szomorú történetek jönnek elő. Remélem lesznek majd vidám családtörténetek is. Ezek a kis munkák előkészítései egy nagyobb klumpasorozatnak, remélem őszre, majd be tudok mutatni a megvalósult
      teljes sorozatot.

      Törlés