2021. május 30., vasárnap

Szombati hobby

Jó idő esetén, és ha a közös családi programok lehető teszik, és korán reggel már útra kelek a telekre. Május 29-én megint megtehettem. Nyolc órára már megérkeztem. Telekszomszédok még sehol – szerencse is –, mert még a motoros kerti gépek helyett a madarak énekében gyönyörködhettem. A rozmaring bokrom csak úgy ontotta a virágait.



A fehér orgonáim legjobb korszakáról lekéstem, már csak a leszáradóban levő virágokat láttam.



A sok esős napnak hála, a fű burjánzott. Neki is álltam, és szorgalmasan nyírtam füvet. Később 10 óra felé megjelent a szomszéd a fűnyíró traktorával. Szerencsém volt, és a szomszéd, ahol a növények megengedték belenyírt az én telkembe is. Így aztán délután már csak szabadidős tevékenységeimnek élhettem.



Befejeztem a korábban megkezdett antik dohányvágóm felújítását. Használni fogom kis klumpák faragásához, ezért nem restauráltam, hanem használhatóvá tettem fafaragáshoz. Meg is éleztem, és kipróbáltam. Remek eszköz lesz klumpafaragás bemutatásához.




 Áprilisban felkértek egy szeptemberi klumpafaragási bemutatóra. Én ezt elfogadtam úgy, hogy valójában még nem rendelkeztem olyan eszközzel, amelyikkel ez könnyen kivitelezhető. Egész májusban azon járt az eszem, hogy hogyan tudok egy kis klumpa összes munkafolyamatát bemutatni egy konyhaasztalon. Terveztem, rajzoltam, és íme, egy maradék vörösfenyő gerendadarab, és három asztalos pillanatszorító felhasználásával megszületett a bemutatóhoz a klumpakészítő satu.   



2021. május 22., szombat

Pünkösdi hosszú hétvége

 

Itt van egy újabb hosszú hétvége. Már leterveztem, hogy kimozdulok Budapestről. Erre az időjárás megint a Pesten maradásra kényszerít. Van itt is mit csinálni. Nemcsak a fellegekről tudok mesélni. Oka volt annak, hogy a blogon új poszttal nem jelentkeztem.


A teraszon nem sokat kertészkedtem. Még a metélő hagymát is hagytam virágozni.


Itt éppen a házunk kéményseprő járdájának a korlátján ülő vadgalambunkat akartam lefényképezni. Vándorgalamb, mert ugyanaz a pár évek óta májustól őszig a mi háztetőnkön tartózkodik. Aztán télre eltűnnek. Talán egyszer majd közeli képet is tudok készíteni róluk.


Mondanám bárányfelhő, de szerintem ez Márton gúnár, amelyik épp elrugaszkodni készül a talajról, hogy a vadludakkal tartson északra. Úgy látszik ez most nálam szakmai ártalom, mert előző hétvégén klumpakészítő szerszámokat restauráltam, és előkerült Nils Holgersson is, aki a csodálatos utazást végig facipőben teljesítette.

Ebben a záró képben benne van az eddigi három hetem. Kiolvastam az Innovátorok című könyvet. Egy innovatív csapattal befejeztünk egy új informatikai alkalmazást, mely most már mindennapos használatban van. Én megírtam hozzá a felhasználói kézikönyvét. Faragással is foglalkoztam, legalább is faragnivaló ötleteket rajzolgattam, a kis füzetembe. Közben kávét is ittam, többször ebből a Kovács Karola festette kávés csészéből.

2021. május 8., szombat

Az éghez közel.

Budapesti lakásunkban azt szeretem legjobban, hogy mi élünk a társasház legtetején. Télen, ha sokat esik a hó, van mit lapátolni, ha reggel munkába indulunk. Ha esik az eső, akkor marad a kis lakásba való bezárkózás. Amennyiben jó idő van. Hurrá csak kiülünk a teraszra, és élvezzük az életet. Jó, azért az élet élvezésének vannak előfeltételei. Már egy hete alkalmanként csiszoltam, alapoztam, festettem az asztalt. Ma végre befejeztem. Íme, felújítva a terasz szabadtéri asztala.

Az áprilisi kertészkedésem eredménye az égig érő nefelejcs, és százszorszép.


2021. május 2., vasárnap

Május első Vasárnapján

Se Nagymamám, se Édesanyám nem tudom most se felhívni, se meglátogatni. Sírjuk látogatása félezer kilométer lenne. Délután azért tettem egy kis sétát fényképezőgéppel a kezemben, rájuk emlékezve.


A Rottenbiller utcán az egykori ideiglenes Klauzál téri piac helyén levő kerítésen láttam ezt az ötletes graffitit.

A Damjanich utcában nem hagyhattam ki a virágzó lilaakácot, Nagyanyám kedvenc virága volt.


A Bajza utcai építkezés előtti sötétkék csúnya kerítését egy Graffiti művész örömvirágokkal akarta ékesíteni. Egy másik művész körömvirágoknak nézte.

A Bajza és Király utca sarkán erős orgonaillatot éreztem. Van is belőle bőven.

Itthon Édesanyám egykori piros vödrében szépen virágzik a muskátli.

2021. május 1., szombat

Rendhagyó Május elseje

Már előre elterveztem, hogy elsején jó idő esetén lemegyek a telekre, és füvet nyírok. Előző hétvégén láttam, hogy a szomszéd már lenyírta. Szokás szerint mondtam a feleségemnek, hogy jöjjön le velem.

Nem, itthon nekem sok dolgom van. – Mondta feleségem.

Ma hajnalban aztán közölte, hogy le jön velem, ha levisszük a számítógépét, hogy dolgozhasson. Össze is pakoltam mindent, és indultunk le a kocsihoz. Feleségem még hamar beszaladt, és hozta a telkes munkaruháját is. Mire a telekre értünk felségem közölte, hogy a ház előtt majd ő akarja lenyírni a füvet, mert a sok szellemi munka után most fizikai munkával szeretne kikapcsolni.

Évek óta nem történt ilyen, de ha kérte, én hagytam, hogy besegítsen a ház körül. Én közben találtam más hasznos munkát, kinyitottam az ablakokat, begyújtottam a kályhában, elszáradt ágakat vágtam le a gyümölcsfákról.

Ketten együtt hamarabb, és több mindent dolgoztunk a házban és körülötte, így 11—re már végeztünk is.

Hazafele a falvakon át mentünk hazafele, mert meg akartuk örökíteni a falu főterén állított májusfákat, amelyeket ezekben a falvakban szoktak állítani.

A májusfa a természet újjászületésének szimbóluma, az ifjúság tavaszi szokásainak Európa-szerte ismert szimbolikus kelléke. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1jusfa

Az útba eső faluk közül az idei évben rendhagyó módon csak Szomoron állt májusfa. A képkészítés sikerült. Csak azok a légvezetékek ne lennének ott.