A Dunyov István utcában járva

Egyre ritkábban írok posztot, de van rá indokom. Elromlott az autóm, az új felszerelt lakásklímám gyári hibás, a kollégáim szabadságon, a szerintük jól előkészített feladatok befejezése nehezen megy. Tovább is sorolhatnám, hogy a blogíráson kívül, milyen más időrabló teendők vannak. Az autó javíttatásnak is megvan a maga haszna. Amikor a hét órára nyitásra bejelentett autóval – fél órát késtek a forgalomra hivatkozva -, a műhely kinyitására vártam a Dunyov István utcában, akkor határoztam el, hogy írok az utca névadójáról. Szobra is van az utcájában, időm is volt fényképezni.

Ahogy az 1848–1849-es szabadságharc annyi más hőse, etnikailag Dunyov sem számítható magyarnak, hiszen szerb és bolgár felmenőktől született a bánsági Vingában. Eredetileg jogot tanult, de a szabadságharc kirobbanása után, 1848 júliusában felcsapott nemzetőrnek, és sikerrel harcolt a szerb és román felkelők ellen. A következő évben már századosként, hadbíróként tevékenykedett, és a végsőkig kitartott az „ügy” mellett – az 1849. júliusi turai ütközetben olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy hordágyon került osztrák fogságba a fegyverletételt követően.

Dunyovot 1852-ben halálra ítélte a hadbíróság, de az ítéletet később tízéves várfogságra változtatták. 1859-es szabadulása után nem sokkal Itáliába utazott, ahol sok más egykori honvédhez hasonlóan az olasz egység létrejöttében alkalmat látott nem csak az „osztrák zsarnokság” elleni harcra, de arra is, hogy Itáliát ugródeszkaként használva majd a magyar szabadságharcnak is új lehetőséget adjon.

Számos egykori bajtársával együtt Dunyov is tagja lett a Garibaldi-vörösingesek legendás első csapatának, a marsalai „halhatatlan” ezernek, és részt vett a Szicília és Dél-Itália területén vívott harcokban.

Garibaldi talán legfényesebb győzelme, az 1860. októberi volturnói csata során az ő vezetése alatt álló egység fogta fel a nápolyi főerők támadását, Dunyov súlyosan megsebesült, lábát végül amputálni kellett, hogy életét megmentsék. Ezután sem hagyta el Garibaldi oldalát, sőt az 1862-es, Róma elleni sikertelen akció után is hű maradt a cavouri reálpolitika által kijátszott, majd félredobott és száműzött szabadságharcoshoz, aki hálája jeléül ezredesi ranggal is kitüntette.

Dunyov a kiegyezés után hazatérhetett volna Magyarországra, de ő nem volt hajlandó megalkudni Béccsel, a felajánlott képviselői mandátumot is visszautasítva olasz földön maradt. Történelmi, gazdasági témájú cikkeket, könyveket írt, de Kossuthtal, illetve a magyar politikai élettel is kapcsolatban maradt egészen 1889-es haláláig. A számos magas rangú olasz állami kitüntetést megkapó Dunyov Istvánt katonai tiszteletadás mellett, fényes külsőségek között temették el. Forrás: https://index.hu/tudomany/tortenelem/2016/07/28/garibaldi_egyik_legjobb_embere_volt_a_fellabu_magyar/

Apai kötelezettség

Hétvégenként élnék a saját hobbimnak, de az élet és a család nem minden hétvégén engedi azt. Ezen a héten, már le is tettem arról, hogy posztot írjak. Szombaton lányom megkért, hogy vigyem ki Piliscsévre, mert fotóznia kell fehér lovat fehér szúnyoghálóval a fején. Gondoltam nem fogok ott unatkozni, amíg lányom végez, ezért előszedtem a fényképezőgépem és készítettem néhány fényképet én is. Olyan bagatellek lettek, de a fotóművész apukájától ne várjatok művészi ló képeket.

Kertem tele virággal.

Kimegyek a kertembe locsolni. – szoktam mondani feleségemnek reggel és este szinte minden júniusi nap. A kert itt valójában a lakáshoz vezető függőfolyosó, de a városi embernek ez már kert. Az idei évben jó későn kezdtem a kertészkedést. Csaltam is egy csöppet. Máskor áprilisban szoktam virágot vetni, hogy májusban palántázhassak a kertemben. Most ez a tavaszi munka elmaradt, és helyette egy kertészetben vásároltam május végén palántákat. 

A kertészetben minden palántára rákérdeztem, hogy bírja-e a tűző napot?  

Ezek kimondottan azt szeretik. – válaszolták az eladók. A többség valóban bírta a júniusi kánikulát. A paprikavirágok viszont nem bokrosodtak, mint ahogy ígérték, és új virágokat sem hoztak. Azért így is díszítenek, és takarják a szomszédban folyó építkezés látványát.  

Ismétlések.

Az élet úgy hozta, hogy az utóbbi két hetet mi az ismétléseknek szenteltük. Már ismert helyszínekre, és a már részemről bemutatott Lehrpfadokhoz (Lehrpfad=német nemzetiségi tanösvény) vezetett az utunk. A Fekedi tanösvényhez német pedagógusok látogattak, hogy megismerjék ezt a kicsiny, de csodaszép falut. Éppen a Stifolderfest napján érkeztek, így láthatták a lovas felvonulást is.

A Csolnoki Lehrpfadhoz az ELTE nyári egyetemének szervezésében – nagyrészt külföldről jött diákok -, leendő, vagy már gyakorló némettanárok jöttek. Én szokás szerint fényképeztem. A Csolnoki tanösvény után otthon még elkészítettem a szokásos pite tészta alapú süteményem. A Csolnoki Lehrpfad hatása ennél a süteménynél is érvényesült, és az utolsó réteg rácsai helyett most a stelázsi csíkokra emlékeztetőn készítettem a díszítést. Aki kedvet kapna hozzá, itt írtam meg az elkészítést részletesen: https://multmento.blog.hu/2013/12/14/almas_pite_zabpehelyhes_tesztaval. Most alma helyett sárgabarackot használtam tölteléknek.