A nagynyárádi kékfestő fesztivál után

Nálunk a sváb fesztiválok idén is az érdeklődés középpontjában álltak. Nem tudtunk elmenni mindegyikre, ezért aztán jobb híján riportot készítettünk előtte vagy utána a fesztivál ötletgazdáival, szervezőivel. Így jutottunk el Nagynyárádra is, ahol a beszélgetés után a még most is működő kékfestő műhelyt is megnéztük.  

Nagynyárád, az Árpád-kori kis település Szent István király idején már királyi birtok volt.

Nevét már 1093-ban már említi egy oklevél Narad néven, mely szerint I. László király 1093-ban a bátai apátságnak adta, s határát leíratta. 1270-ben nyárádi nemesek Adoson voltak birtokosok. 1337-ben a bátai apát panaszolta a pápa előtt panaszolta, hogy a pécsi püspök elfoglalva tartja Nyárád nevű mezővárosát, 6 faluval együtt, melyet Szent László adományozott. (A pécsi püspök jogalapját Nyárád elfoglalására egy hamis oklevél képezte, mely szerint II. Endre a királyi madarászok és pecérek Nyárád nevű földjét Bertalan pécsi püspöknek adta és határait leíratta.) A pécsi püspökön kívül birtokuk volt itt a délnyugati határon a Tétény nemzetségbeli Both utódainak is. 1332-ben papja 20 báni pápai tizedet fizetett.

A török hódoltság alatt a falu elnéptelenedett, lakói – a mohácsi csata helyének közelsége miatt – a környéken zajló csaták áldozataivá váltak, vagy elmenekültek. A török uralom után a faluban a Rajna vidékéről származó német földműves családok telepedtek le. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején magyarbólyi fiatalok csatlakoztak a Nyárádi szabadcsapatokhoz, akiknek a Dráva-vidék védelme volt a feladatuk. A második világháború után a falu német lakosságát Németországba telepítették át. A kitelepített lakosság helyére az ország különböző részeiből, és a csehszlovák-magyar lakosságcsere következtében felvidéki magyarok telepedtek be. A mai lakosság több mint hatvan százaléka német nemzetiségű.

 Kékfestés

A falu fő vonzereje a sváb hagyományok mellett Sárdi János országos hírű kékfestő mester műhelye. A műhelyében megtekinthetők a kékfestés munkafolyamatai és munkaeszközei. Az elkészült kékfestő anyagok megvásárolhatóak.

Minden év július utolsó szombatján és vasárnapján megrendezett, már tradicionálisnak számító kulturális rendezvény a Kékfestő Fesztivál. A fesztivál során különböző programokon vehet részt az idelátogató: színpadi előadások, énekegyüttesek, táncosok, kékfestő anyagokból készült ruhabemutató. A művelődési ház egyik termében kékfestő anyagokból készült ruhák és egyéb képzőművészeti alkotások tekinthetők meg egy kiállítás keretében. A kiállítás a rendezvény folyamán folyamatosan nyitva tart. Azok, akik szeretnének a kulisszák mögé tekinteni, megtehetik, hisz Sárdi János, (a népművészet mestere) kékfestőműhelye nyitva áll az érdeklődők előtt.

Hogy az idelátogatónak ne kelljen üres kézzel távoznia, kézműves kirakodó vásár várja azokat, akik szeretnének valamilyen kis emléktárgyat vásárolni. Mivel a rendezvényt nyár közepén rendezik, ezért akik megszomjaznak és kíváncsiak a nagynyárádi kitűnő borokra, azokat várják a "nyitott pincék" ahol megkóstolhatóak a királyi nedűk. A településen falusi turizmus keretében szállás és étkezési lehetőség is van. Dőlt betűs szövegrészek forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagyny%C3%A1r%C3%A1d

Kagylós imakönyv

Amikor a Facebookra jelentkezem, az biztos, hogy Miklós barátom egy újabb félperces posztját találom ott. Rendszeresen jár a bolhapiacokra, és mindig talál valami olcsót, szépet, érdekeset, felújítandót. Ezeket a felfedezéseket egy kis villámposztba szokta feltenni. A kis német gyöngyházberakásos imakönyv bejegyzése nagyon tetszett. Megkértem, hogy bővebben írjon róla, hogyan is történt a kagylós imakönyv felújítása.  

A könyvet - szokás szerint -, az egyik bolhapiacon láttam meg. Leukoplaszt ragszalaggal volt összeragasztva, három, vagy négy rétegben. Az oldalak meg nagyobb darabokban kiesve és össze-vissza forgatva. Ezzel együtt megtetszett és megalkudtam rá. Évek óta járom szabadidőmben a piacokat, viszonylag kiismerem magam. Az alkudozás nagyon nem tetszett, de ez hozzátartozik, csak tudni, érezni kell, hogy kinél, mire, meddig lehet alkudni.

Itthon alaposan átnéztem, összerendeztem a kihulló oldalakat. Egyetlen lap hiányzik, a 447-448 oldal. Sokkal rosszabbra számítottam. Pici könyvecske 7x11 centi, a vastagsága 3.5 cm. Leoperáltam a ragasztó szalagot, a legtöbb idő a ragacsos nyomának az eltüntetése volt. Már most sokkal jobban nézett ki.

Az utolsó képen, az utolsó oldali halvány ceruza bejegyzés.

Gyöngyház kagyló az eleje és a háta borítása. Nem berakás, ráragasztás. A középső részek szinte mind megvoltak, a szélein meg alig pár darab. Gitárboltban láttam eladó gyöngyház lapocskákat. Gondolom a hangszer díszítéséhez. Ártól függetlenül sok lett volna a vágási hulladék és a többszörös vastagságukkal meg semmit nem tudtam volna kezdeni. A körömlakk jutott eszembe. Persze szintén piacon vettem négyféle lakkot, olyan színben, ami hasonló volt a gyöngyházhoz. Vékony, pár tized milliméteres tenyérnyi lapra felkentem az alapnak használtat, majd amikor megszáradt, a többi hárommal találomra húzgáltam rá csíkokat. Aztán felszabdaltam. Az egyik képen, próbából feltettem egyet, egy meglévő tetejére. Pirossal megjelöltem.

Nekem tetszett az eredmény. Méretre vágtam és felragasztottam az összes hiányzót. Aztán még beragasztottam a kieső oldalakat, a gerincet, az elő- és hátlapot. A végeredmény látható. Lett belőle egy lapozható, egyben lévő könyvecske, ami -szerintem - még jól is mutat. A lapok oldalai aranyozottak. A KB, vagy BK monogram megfejtetlen.

Végiggondoltam az elején, meggyőződésem, hogy figyelembe véve az eszmei, anyagi értékét is, nem csináltam vele semmi rosszat.

 Külön köszönet a lakkoknak!

Megláttam, eszembe jutott…és megvettem

Röviden, ahogy a címben írtam. Bővebben ez, amikor megláttam a bolhapiacon a kis oltókést. Nagyapámnak volt ilyen kése. A gyümölcsfa, szőlő és rózsakertészkedést művelte vele. Nekem is mutatta mire, hogy kell használni. Általános iskolás koromban, amikor a nemesítésről, keresztezésről, növények szaporításáról tanultunk a gyakorlatban is használtam a nagyapámtól megtanult oltást. Városunk határában vadrózsa töveket ástam ki. Az utcánk legszebb rózsáiból kértem a levirágzás után rózsaágakat. Az életképes szemeket aztán a vadrózsába oltottam. Néhány év múlva a házunk előtti kiskertünkben volt a legváltozatosabb rózsakert.

Azóta, mikor ez történt már eltelt közel egy fél évszázad. Nagyapám egykori kése és a házunk is másé. Ez a kiskés a bolhapiacról már az enyém is lett. Már csak idő kérdése, és röpke évtized múlva újból szeretnék a vidéki házam kertjében ezzel a késsel egy újabb csodás rózsakertet létrehozni.

Nem akármilyen kése volt ám nagyapámnak. A késen a VIKTORIA SWISS MADE márkajelzés, melyet a svájci késgyár – ha hinni lehet a Wikipediának -, 1909 és 1921 között gyártott.

A Victorinox egy késgyártó cég, melynek központja Ibach-ban (Svájc) van. Mióta 2005-ben felvásárolta Wenger nevű riválisát, újra egyedüli kés-beszállítója lett a svájci hadseregnek. A vállalat 1884-ben alakult meg, és 1891 óta szállított késeket a hadseregnek. A híres Victorinox embléma – a pajzson lévő kereszt – 1909 óta létezik. Ebben az évben az alapító, Karl Elsener édesanyja elhunyt, így az ő tiszteletére "Victoria" lett a vállalat neve. 1921-ben, az "inox" [a "rozsdamentes acél" francia jelentéséből (acier inoxydable)] termékeik közé történő bevezetésével a vállalat neve és márkája a jelenlegi "Victorinox" (Victoria + Inox) lett. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Victorinox

A neten meg is kerestem, hogy hogyan is kell szemezni. Meg kell hagyni, hogy a tűrő használatát is jól magyarázta el nagyapám, és a kés élesítését is a tankönyvnek megfelelően tanította. Ezek után biztosan mintaszerű lesz majd a rózsakertem.

Minden oltás alapeszköze az éles oltókés (d, e, f ábra). A kések pengéje jó minőségű acélból készül, élük egyenes, ami a sima, egyenes metszlapvágáshoz szükséges. A héj alá oltásoknál a héj felnyitására a penge végén levő tűrő szolgál, de enélkül is készülhetnek oltókések. A kések méretét általában a nyél centiméterben mért hosszúságával adják meg. Jól kézbe illő, kezünknek megfelelő méretű, kényelmes fogású kést válasszunk. Az oltókés a penge egyenes éle miatt a szemzésekhez nem előnyös.

A szemzőkések éle enyhén ívelt, s a penge végén mindig található tűrő, de a tűrőt a nyél másik végén is elhelyezhetik (g, h ábra). A szemzőkést inkább csak szemzésre használják, oltáshoz nehéz velük jó metszlapot vágni, mivel rövidebbek, mint az oltókések. A méret megadásának módja az oltókésekével azonos.

Ábra magyarázat - Kések dugványvágáshoz, szemzéshez, oltáshoz a) és b) kacor, c) dugványvágó kés, d), e) és f) oltókések, g) és h) szemzőkések, i) kétpengéjű sípolókés

A kacornak nagyobb, erősebb, befelé hajló élű pengéje van, ennek megfelelően a nyél is többé-kevésbé ívelt. A fűrésszel vágott sebek peremének lesimításához, ha van, kacort, hiányában oltókést is használhatunk. A kacor jó szolgálatokat tehet vesszők, gallyak lemetszésekor, illetve törzsnevelési munkák során is.

Az oltó- és szemzőkéseket csak egyik oldalukról élezzük. A megnedvesített fenőkőre azzal az oldallal fektessük rá a pengét, amelyiken a kinyitásra szolgáló, a körömnek készített vájat található. A fenőkőre teljesen ráfektetett kést körkörös mozgással kellő élességűvé fenhetjük. A jó kés borotvaélességű, ezt az állapotot új késeknél csak hosszabb idő alatt lehet elérni, később viszont már csak utánélezésre van szükség. Fenéskor a pengét ne emeljük meg, mert akkor „hirtelen éle” lesz. Forrás: https://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tamop425/2011_0001_521_Gyumolcsfaiskola/ch02s04.html

Az adattárolás története

Informatikatörténeti kiállítás megnyitóján voltam. Hívtam több kollégámat, de legtöbbjüktől elutasítást kaptam. Épp elég a munkahelyen informatikával foglalkozni. Erre még a szabadidőmből is az informatikára szánjak időt? – mondták védekezésképpen. Az adattárolás története azért sokkal érdekesebb annál, hogy kihagyjam. – gondoltam én. A kiállítás után állíthatom, hogy nem csalódtam. A kiállítás kurátori vezetésén ki is derült számunkra, nemcsak a múlt, hanem a jövő is. A kiállítás mondanivalója számunkra, szakemberek számára az volt, hogy bizony az őseink kőbe vésett adattárolása tartósabb, mint a mostani. Van még mit fejlesztenünk, hogy az emberiség folyamatosan bővülő adattárházai megmaradjanak még évszázadokig.

A kiállítás plakátja

A kiállítás vezető füzete letölthető innét: http://ajovomultja.hu/sites/default/files/attachments/mentsuk_ami_mentheto_fuzet.pdf

Herr den es bleib bei uns will aben werden.

A német szövegű textilgyűjteményünk egy újabb darabbal gazdagodott. Mint ilyenkor lenni szokott megkérdeztem az eladót, hogy mit tud a származásáról. Tótkomlósról származik egy hagyatékból. Több szöveges falvédő volt a hagyatékban, A legtöbb falvédő szlovák nyelvű volt, német nyelvűből ez az egyetlen darab. – válaszolta az eladó. Azért nem is olyan különleges Magyarországon, hogy egy családban több nyelvet használtak. A szöveg és a hímzés pedig a BIBLIA újszövetségi történetét meséli el.   

Az emmauszi (vagy emmausi) tanítványok Jézus két tanítványa az Újtestamentumban, akik Jeruzsálemből hazafelé menet Emmauszba, találkoznak Jézussal és így tanúi lesznek feltámadásának.

A történet részletesen csak Lukács evangéliumában olvasható, Márk evangéliuma két versben emlékezik meg róla.

A tanítványok kezdetben nem ismerték fel a hozzájuk csatlakozó vándort, aki szomorúságuk okáról kérdezte őket. Amikor megérkeztek a faluba, már esteledett, ezért marasztalták, hogy töltse ott az éjszakát.

"(30) Amikor az asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik. (31) Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltűnt a szemük elől. (32) "Hát nem lángolt a szívünk – mondták –, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?" (33) Még abban az órában útra keltek, s visszatértek Jeruzsálembe. Ott együtt találták a tizenegyet s társaikat. (34) Azzal fogadták őket, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. (35) Erre ők is beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel a kenyértöréskor" – írja Lukács. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Emmauszi_tan%C3%ADtv%C3%A1nyok

A biblia történet alapján Luther írt egy imádságot, melyet megzenésítettek, és ezt evangélikus közösségekben gyakran játszották és énekelték. Tótkomlós megyéjében, Békésben rögtön három anyanyelven (magyar, német, szlovák) egyszerre volt jelen az evangélikus egyház. Így aztán nem csoda, hogy a tótkomlósi szlovák evangélikus családban német falvédő is volt. A jelek szerint használatban is volt sokat. Akinek van kedve egy kicsit időzni a blogon, annak ajánlom meghallgatni az ének alábbi feldolgozását.

Liptódi kirándulás

Ha nyár, akkor sokaknak nyaralás, nekünk munka. Feleségem nyáron kutat, és ősszel tanít, azaz előadja azt, amit nyáron tapasztalt. Az idei év sem volt kivétel. Megkaptam az útitervet, és kedvemre vezethettem az ország különböző helyeire. Amíg feleségem a szakmai interjúkat készítette én kedvemre fényképeztem. Liptódi túránk igencsak emlékezetes. Kedvemre való kis zsákfalu. Szeretem ezeket a kis zsákfalukat, melyekről mindig eszembe jut nagymamám szülőfaluja. Az alábbi kis sorozatot készítettem. A képek alatti dőlt betűs szövegeket a falu honlapjáról és egyéb helyekről szedtem. Az álló betűs részek saját megjegyzések.

Liptód a Geresdi-hátság déli vonulatán, egy észak-déli irányú völgyben, Maráza és Erdősmárok szomszédságában fekszik. Könnyű elkerülni, hiszen főutak ide nem vezetnek és a közelben épült új autópályáról is ritkán kanyarodnak le felfedezni Baranya ezen szegletét. Pedig érdemes az alig több mint kétszáz lelket számláló településre időt szánni.

A községet a török hódoltságig kizárólag magyarok lakták. Az 1690-es években a lakosság összetételében változás következett be, mivel itt telepedett le a juhtenyésztéssel, pásztorkodással foglalkozó szerb és rác nemzetiségű lakosság. A jelenlegi németajkú lakosság az 1751-es évtől kezdődően telepedett le, kiépítették saját infrastruktúrájukat, meghonosították saját szokásaikat.

A Mindenszentek tiszteletére felszentelt, késő barokk stílusban épült Római Katolikus Templom 1788-ra készült el. A főoltár néhány évtizeddel későbbi alkotás. Magyarországon egyedülálló sajátosság az 1905-ben készült stációk, melyeket egy tiroli fafaragó keze munkáját dicsérik.

A 19. század a kemény munka és a biztos gyarapodás korszaka. Az itt lakók szőlőt vásároltak, pincét építettek, állatot tartottak. Néhány helyen még ma is láthatóak az eredeti hosszútornácos, vakolatdíszes házak és a tágas gazdasági épületek.

A kereszt mögött látszik egy garázssor. Amikor ott voltam azt nem fényképeztem le, mert rondának találtam ott a falu közepén. Aztán kiderült, hogy ugyan ronda, de érdekes. a garázsokig történt meg a falu bekötő útjának aszfaltozása. A jómódú falusiak a vásárolt MERKUR autóikkal eddig tudtak bejönni, ide garázssort építettek, majd az autó elhelyezése után a sáros utcákon és járdákon hazamentek.

Az 1950-es években a községnek saját Tanácsa volt. Az 1960-as évektől Babarc központtal Közös Tanács jött létre. Majd az évek folyamán megindult Liptód község sorvasztása. Megszűnt a bölcsőde, az óvoda, később pedig az iskola is. Az 1970-es évektől már négy település, (Babarc, Liptód, Szajk, Versend) Közös Tanácsa működött, mely időszakban már építési tilalom is vonatkozott Liptódra. Mindezek a fiatal generáció elköltözését eredményezték, ami a lakosság radikális csökkenésével járt. Ezen korszak összes pozitív eredménye az aszfaltozott bekötő út, az elektromos hálózat kiépítése, valamint a vegyes boltban és a tanácsházán elérhető kurblis telefonvonal volt. A tanácsi rendszer utolsó ajándéka, a település belterületén lévő utcák aszfaltozása.

A rendszerváltást követően a falu saját Önkormányzatot választott és ismét fejlődésnek indult. Az első tizenkét évben kiépült a vízvezeték, a telefonvezeték, a kábel TV rendszer. Járdák kerültek felújításra és játszótér épült.

Később megnyílt ismét a községi könyvtár, létrejött a Teleház ingyenes internet szolgáltatással. Elkészült a Fiatalok Háza és az Önkormányzati Vendégház. Folytatódott a járda felújítás, elkészült a Községháza akadálymentesítése és díszudvara, valamint a nyílászárók cseréje, mely összességében nagyon szép látvány az itt lakóknak. A falu Római Katolikus Temploma országos hírű, egy kis ékszer az itt élők számára. Betekintést engedünk a közösségünk életét színesítő rendezvényekbe. A településen élőknek fontos a hagyományok megőrzése, ennek érdekében ma is megrendezik az évente szokásos télűzést (hutzlkretje), a húsvéti kerepelést, a pünkösdi fesztivált, a karácsonyi betlehemezést. Forrás: http://www.liptod.hu/liptod-bemutatasa-es-tortenete

A kis templomuk egy kész csoda. A templom belső stációképeit egy tiroli mester készítette. Csodálatok kidolgozású fából faragott stációk. Méretük, is a szokásosnál nagyobb, alig fér el a templomban. Mindenszentek templom freskóit 1954-ben Gebauer Ernő festette ki.

Gebauer Ernő a stájerországi Hartbergben született, 1882. január 17-én. Édesapja, Gebauer Gusztáv erdőmérnök. Felmenői között több kiváló művész volt a festészet és a zene területén. Édesanyja, Siebenlist Mária nagyváradi születésű volt, Szegeden nevelkedett.

Tanulmányait Grazban kezdte, majd Pécsett tanult. Az érettségi vizsgát a Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskolában (a mai Széchenyi Gimnáziumban) tette le 1901-ben. Ezt követően Budapesten tanult, a Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde növendékeként, a rajztanári képesítést 1905-ben szerezte meg. Ezután 1910-ig Székely Bertalan tanítványaként a művészeti mesteriskolán folytatta tanulmányait. Mint festőnövendék, többször vett részt olaszországi tanulmányúton, a mesteriskola befejezését követően is egy évet tartózkodott Itáliában.

Székely Bertalan igen nagyra értékelte tanítványának kompozíciós érzékét. A mester meglátása végigkísérte Gebauer Ernő egész életét, freskók és seccók sokaságát alkotta. Vallási témájú faliképei és seccói 58, elsősorban pécsi, baranyai, tolnai és Bács-Kiskun megyei templomban csodálhatók meg. Világi témájú freskói pécsi közintézmények – többek között a Nagy Lajos Gimnázium, a pécsi belvárosi filmszínházak, továbbá az egykori pécsi „Nagycsemege” (ma étterem) – falain láthatók.

A faliképek mellett festőművészeti alkotások - olajfestmények, akvarellek - is sorra kerültek ki a keze alól. Közel hat évtizedet átívelő munkássága során portrékat, városképeket, tájképeket festett, valamint életképeket alkotott vásári forgatagról, külszíni bányajelenetről, viharról. A Magyar Nemzeti Galéria három olajfestményét és egy freskóvázlatát őrzi. A pécsi Janus Pannonius Múzeum Képzőművészeti Osztálya tulajdonában van 39 leltározott műve: olaj-, tempera-, akvarellképek valamint tusrajzok és freskóvázlatok.

Grafikai munkássága szintén szerteágazó: tervezett ex libriseket, bélyegeket, könyvborítókat – például Mollináry Gizella (Gebauer Gusztávné – Ernő sógornője) magyar költő, írónő több könyvéhez. Illusztrált pécsi könyveket, egyházi kiadványokat. Az 1925-ös genfi Eszperantó Világkongresszuson részt vett, az erre az alkalomra általa készített eszperantó képeslapok bejárták az egész világot.

A festészet mellett oktatott is. Bár hivatásos pedagógus nem kívánt lenni, életét mégis végigkísérték a tanítványok: 1919-től működtetett festő- és rajziskolát, s még az 1950-es évek végén is számos pécsi fiatal hozzá járt tanulni. Volt, hogy egyszerre három festőiskolát vitt: a városit, a szabolcsi bányászokét és a vasutas festőiskolát. Neves tanítványai: Gádor Emil, Kelle Sándor, Őry József, Vass Bertalan.

Gebauer Ernő élete összeforrt szeretett városával, Péccsel. A város köztiszteletben álló polgára volt: festőművészi munkája, művészetszervező tevékenysége, oktatói munkája mellett kedves és szerény személye tette népszerűvé. Életében csak három egyesületnek volt tagja: a Mecsek Egyesületnek, az Állatvédő Egyesületnek és a Pécsi Művészkörnek. 80 éves korában, 1962. március 24-én hunyt el Pécsett.

Forrás: http://www.gebauer2012.hu/eletrajz.html

A baranyai sváb településeken divat lett fesztiválok rendezése. Liptód felvállalta a pacskerfesztivált. Próbálják feléleszteni a pacskerkészítés hagyományát. Én szorítok nekik, mert tényleg egy praktikus viselet.

A rendszerváltáskor megpróbáltak ipari tevékenységet is meghonosítani. Egy szerelőcsarnok építéséig el is jutottak. Ott volt kihasználatlanul. Erre gondoltak egyet és egy kiállítási csarnokká léptették elő. Van itt a helyben lakó modern szobrászművésztől, és a környékbeli népművészektől egyaránt alkotás.