Munkába menet, munkából jövet mindig azt figyelem mi érdekeset
látok az utcán. El-el gondolkodom azon, hogy mit kellene lefényképezni, és miről
is lehetne írnom a blogon.
Nemrég figyeltem fel a Hun utcában egy kivágott fára.
Már csak a gyökér fölött látszik ki belőle egy kis darab. A favágó igen csak
kreatív volt, mert egy halacska formát vágott a törzs maradékába a
láncfűrészével. Vajon mi késztette rá, hogy ezt cselekedje? Miért éppen halat? –
Érteni vélem. Talán azért mert a kerítés
mögött van a Budapesti állatkórház és rendelőintézet? Csak azt nem értem, hogy
a járókelők közül miért gondolják néhányan, hogy a szemetüket az egykori fa
tövéhez kell dobni.
A Dózsa György út vasútvonal alatti aluljárón átmenve,
az Állatkert kerítése mellett kell áthaladnom. A kerítést már évtizedek óta
kiadják óriásplakátoknak. Az utóbbi egy évben az óriásplakátok száma csökkent.
A plakáthelyekről a plakát tartók és világításuk is elkerült. A csökkenésnek
hála, most látszanak a múlt század végén falra festett reklámképek. Senki sem
bántja őket, hírértékük már nincs. Kultúrtörténeti értékük annál több.
Itt van rögtön a PROFI-L nyomdaipari cég reklámképe. A
szójáték szerint egy profi cég, amelynek a profilja a nyomda és reklámipari
tevékenység. Ma már tudható, hogy a cég már megszűnt, a neten a hirdetett címen
és névvel már nyoma sincs ennek a profi vállalkozásnak.
Nagy színes fali reklámfestménye van itt a PARMA
PATIKA Gyógyszerellátó Vállalatnak is, mely 1950-ben alakult. A neten ma már a
cég állapota, átalakulás útján megszűnt. A neten azért még találtam 1991-es
Magyar Hírlap cikket, mely szerint számítógépes rendszert vezetnek be, hogy a
Pest megyei patikákat el tudják látni. Találtam tőlük nagyon helytörténeti
kiadványt is a Pest megyei polgári patikákról.
Micsoda kis múlt századi történetek. Gondoltam még
lefényképezem őket, mielőtt lefestik, vagy újabb óriásplakát kerülne eléjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése