2021. január 17., vasárnap

Vissza a normalitásba?

Most az lenne a normális, hogy egy posztot írjak a bloggerkedésem 11 évéről. Kettőezer tíz januárja volt, amikor elkezdtem blogot írni. Nem volt újdonság, hiszen gyűlt már akkorra feljegyzéseimből, és felújított tárgyaim fényképeiből a saját gépemen az anyag. Normálisan most erről a tíz évről kellene írnom. Normálisan hetente kétszer kellene jelentkeznem új postokkal az aktuális hét eseményeiről. Most azonban még nem tértem vissza a normális ritmusomba. Gondolom, majd csak eljön annak is ideje.

Addig vegyetek részt velem most egy Mezőtúri sétán. Vírushelyzet volt akkor is, ezért feleségemmel elindultunk a város felfedezésére maszkba gyalogosan.

 


A főtéri Református templommal kezdtük. Ennek tervezője Homályossy (Tunkel) Ferenc, szolnoki építőmester. A tábláját feleségem rögtön le is fényképeztette, mert tetszik neki, ahogy a XIX. században a német származású építőmester nevét magyarosították. Tunkel, eredetileg sötétet jelentene, de hogy egy kicsit jobb hangzású legyen fordították homályosra, és kapott egy kis nemessy végződést.




 A templom parkjában több emlékfa Kaán Károly tiszteletére.

 



Kaán Károly (Nagykanizsa, 1867. július 12. – Budapest, 1940. január 28.) magyar erdőmérnök, gazdaságpolitikus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Nevéhez fűződik a magyarországi erdőgazdálkodás újjászervezése, az Alföld fásítási programja és a korszerű állami természetvédelem megszületése.


Középiskoláit szülővárosában, Nagykanizsán végezte. 1885–1889 között a selmecbányai bányászati és erdészeti akadémia hallgatója volt, erdészoklevelét 1890-ben szerezte meg. 1889-ben a besztercebányai erdőigazgatáshoz osztották be, ahol 1892-től erdészjelöltként, 1895-től erdészként dolgozott. 1898-ban állami ösztöndíjjal a karlsruhei műszaki főiskolán, valamint a badeni fekete-erdei erdőgazdaságban folytatott tanulmányokat. Ezt követően hosszabb tanulmányutat tett Ausztriában, Bukovinában, Galíciában és Dél-Németországban. 1901-ben főerdészi, 1907-ben erdőmesteri kinevezést kapott. 1908-ban áthelyezték a földművelésügyi minisztérium kincstári erdőket felügyelő I/B. főosztályára. 1912-től mint főerdőtanácsos a kincstári erdők gazdasági és igazgatási ügyeiért felelős I/B. I. osztály munkáját vezette. 1914-től természetvédelmi kormánybiztos volt, 1916-ban pedig a kincstári erdők I/B. főosztályának vezetője lett. 1918-ban a Károlyi-kormányban az erdőigazgatás országos vezetőjévé nevezték ki és pozícióját a Tanácsköztársaság idején is megtartotta. 1919-ben az erdő- és faügyek kormánybiztosa lett, 1924-ig helyettes államtitkári, 1924–1925-ben címzetes államtitkári címmel. 1925-ben nyugdíjba vonult és hátralévő éveit a természetvédelemnek szentelte. 1938-tól haláláig az Országos Természetvédelmi Tanács elnökeként tevékenykedett.

Az országos erdőgazdálkodás erős kezű szakembere volt, sokat tett az erdei termékek gazdasági haszonvételének racionalizálásáért, emellett újjászervezte az állami erdőigazgatás rendszerét. A fakitermelő vállalatok rablógazdálkodásának megfékezésére sürgette az állami beavatkozást. Miután Magyarország erdőterületeinek 84%-át 1920-ban a trianoni szerződéssel elveszítette és faínség veszélyeztette az országot, Kaán figyelmét, kezdeményezőkészségét és szakértelmét az Alföld átfogó fásítási terveinek szentelte. Fáradozásainak köszönhetően 1923-ban született meg az Alföld-fásítási törvény (1923. évi XIX. tc.), s a törvényben foglaltak alapján megindultak a munkálatok. Noha a terv végül csak részlegesen valósult meg, az alföldi erdő- és fás területek számottevően gyarapodtak. Kaán ezen túl egyik előharcosa volt a modern szemléletű természetvédelemnek, erőfeszítéseinek köszönhetően született meg 1935-ben az erdő- és természetvédelemről szóló törvény (1935. évi IV. tc.), amely elrendelte a védelem alatt álló növény- és állatfajok körét, valamint a természeti értékek védelmében lehetővé tette a kármegelőző állami kisajátítást is. Nyugdíjas éveiben gazdaságpolitikai kérdésekkel, erdészet- és gazdaságtörténeti kutatásokkal is foglalkozott.

Tudományos eredményei elismeréseként 1924-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. 1920–1923 között az Országos Erdészeti Egyesület alelnöki tisztét töltötte be, 1940-től pedig a társaság tiszteleti tagja volt. A finn erdészettudományi társaság már korábban, 1934-ben tiszteleti tagjává választotta, 1938-ban pedig a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karának tiszteletbeli doktora lett. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Ka%C3%A1n_K%C3%A1roly

2021. január 9., szombat

Kik laknak az új bőröndben?

Nálam előbb voltak a leendő bőröndlakók, aztán jött a már bemutatott Esztike bőröndje hozzá. Így utólag rá kellett jönnöm, hogy ez jobban nem is alakulhatott volna. Októberben kezdődött azzal, hogy egy német feliratos kenyeres zsák mellett Vas megyéből származó Holland párt ábrázoló falvédő is megtetszett.

Ez nagyon régi darab lehet, mert az eredeti kék hímzés színét a napsütés és a sok mosás kiszívta. Közelről azért még jó lehet látni, hogy egy népviseletbe öltözött szerelmes pár van a falvédőn. Én úgy gondolom ez a falvédő a XX. század elején született. A magyarországi falvédő szakirodalom az alábbiakat írja:

A kivarrott textil falvédők széles körű elterjedését háztartásainkban a 20. század elejétől a 70-es évek végéig figyelhetjük meg.

A ma ismert textil falvédők első darabjait a történeti Magyarország területén a 19. század utolsó évtizedében megjelent német nyelvű képeslapokból mintázták a felsőbb társadalmi rétegek úrhölgyeinek igényei szerint.

A ma ismert textil falvédők első darabjait a történeti Magyarország területén a 19. század utolsó évtizedében megjelent német nyelvű képeslapokból mintázták a felsőbb társadalmi rétegek úrhölgyeinek igényei szerint. Képi megjelenítésük az ízlésvilágukat, felirataikat műveltségüket tükrözték. Néhány évtizeden belül kedvelt kiegészítői lettek a középpolgárság lakásbelsőjének. Később a közkedvelt háztartási és divatújságokban megjelenve a polgári életszemléletet és értékrendszert közvetítették a parasztság és a munkásréteg otthonaiba. Az olcsó, könnyen tisztán tartható falvédők a legszegényebb otthonokba is eljutottak. A falvédőket használóik faliképként értékelték és a két világháború közötti évtizedekben már elmaradhatatlan kiegészítői voltak a kevésbé tehetős polgárok, munkáscsaládok lakásainak és a parasztházaknak. Leginkább a takaréktűzhelyek használatával modernizálódó konyhában kaptak védő szerepet. A zárt tüzelésű tűzhelyek miatt lerakódott szennyeződéstől védték meg a fehérre meszelt, illetve festett falú konyhákat, hangsúlyozva a rendet és a tisztaságot. Esetenként, ha vallási témát ábrázoltak, a szobabelsőben helyezték el őket. A későbbi időszakban a fal védésére, ill. díszítésére szolgáltak a fekvőhelyeknél is.

A képek és a szövegek az asszony és a férfi feladatát a családban, a szerelmi vágyódást, az anyai szeretetet, a hazaszeretetet, mesealakokat, a kisvárosi társadalom elvárásainak megfelelő viselkedést érintő témákat fejezik ki. A szövegek legtöbb esetben közismert hétköznapi normatívák, vers-, sláger- vagy nótarészletek, konyhai „aranymondások” vagy közmondások. A szöveges falvédőkből 45 magyar, 4 szlovák, 1 cseh és 1 német nyelvű. Huszonnégy szöveg nélküli falvédő zsánerképet (kastély, falusi táj, virágkosár, szerelmes pár, cicák, kislány a virágoskertben, holland motívum, ifjú herceg kutyával, asszony népviseletben, libapásztorlány, stb.) ábrázol.

A kivarrott textil falvédők nem váltak a népművészet alkotórészévé, csupán kölcsönhatás figyelhető meg közöttük.  Ennek oka a 20. században bekövetkezett gyors társadalmi változás, amikor is a paraszti családok számára a polgári életmód kialakítása áhított céllá vált. Ezt az intenzív társadalmi átalakulást tükrözi mondanivalójuk is. A feliratos, vagy csupán képi ábrázolást megjelenítő kivarrott, ill. nyomtatott falvédők a társadalmi helyzet és életmód változásának tárgyi bizonyítékai. A falvédők az életmód modernizálódásával és a lakások átalakulásával az 1960-70-es évektől fokozatosan eltűntek otthonainkból. Forrás: https://www.muzeumgalanta.sk/muzeumpedagogia/eloadasok/kivarrott-textil-falvedok-a-galantai-honismereti-muzeum-gyujtemenyeben-165hu.html

A következő három kis kör alakú kis hímzés Gödöllőről került hozzám. Az eladó szerint egy gödöllői hímző asszony hagyatékából került elő mindhárom. Az első körben egy ifjú pár kékkel hímezve, éppen megcsókolják egymást.

A másik kettőn talán ugyanaz a pár néhány évtized múlva. A feleség főkötőben a férj pipázik. Hasonló hímzések voltak a nagynéném tisztaszobájában a fotelok fejtámláján. Regina néném azt mondta: Ha éppen jóban vagyok a Janival a hímzett fejek egymásra néznek, ha meg haragszom rá, megcserélem őket.

 


Ez a falvédő Szegedről jött. Kakukktojás. Magyar felirattal: "HIDEG KONYHA ÜRES TÁL SOK VENDÉGET NEM TALÁL." Annyira megtetszett ez a karikatúraszerű alak lyukas nadrágban, hogy megvettem. Végül is mondható rá, hogy stilizált holland fapapucsban van.

 


Ezek után Somogy megyéből került hozzám két asztalterítő, egy kicsi és egy nagy. Körben holland népviseletben levő leány, az asztalt sarkán egy holland pár fapapucsban táncol.

 




Ha majd megunjuk a konyhánkban a törölközőtartón levő holland cipekedő ifjú párt, akkor még ők is a bőrönd lakói lesznek. A jövőben? Úgy gondolom lesz még újabb szerzeményeknek is helyük. Aztán teljesül álmom, és lesz egy vidéki házam, ahol ezek ki is lesznek állítva.



2021. január 4., hétfő

Az új bőrönd, és az Ő története.

 

Eladó egy a képeken látható fa láda. Ép, egészséges. Kulcs híján a zár nem tesztelt. Az oldalán lévő forgatós kampókkal zárható. Minden további kérdésre válaszolok. — olvastam a hirdetést, és elgondolkodtam. Kettőezer húsz utolsó negyedévében megint gyarapítottam német szövegű textilgyűjteményünk. A múlt évben ugyan már egy nagy bevonulós katonabőröndöt vettem a növekvő gyűjteményünknek, de az a decemberi születésnapi falvédőkkel megtelt.


A gondolatot tett követte, és egy héttel később meg is érkezett postán az újabb fa bőrönd. Postán maradóra kértem a csomagot, hogy otthon ne vegyék észre, hogy már megint bőröndöt fogok restaurálni. egy nagy dobozba jött, és semmi kiálló nem volt rajta, amit megfogva kényelmesen haza tudtam volna vinni. A mindig nálam levő svájci bicska segített. Megfelelő helyen csak vágnom kellett egy lyukat, és a bőrönd saját fülét megragadva az udvari garázsban levő kocsi csomagtartójába rejtettem.

 

Közben az eladó is válaszolt kérdésemre és elmesélte a bőrönd eredetét: 3 éve vettünk a nejemmel 1 hobbi telket faházzal. Mondtam az eladó Esztike néninek, hogy mindent ott hagyhat, ami neki nem kell. Így maradt ott sok minden. Konkrétan semmi infóm nem maradt a tárgyakról. De a padlás "átfésülése" ősszel történt. Röviden: nincs hozzá semmi történetem. A nénivel kb. 2x beszéltem összesen. Kíváncsian várom az újjászületés naplóját. Jó munkát és kellemes időtöltés!


Aztán karácsony előtt — amikor feleségem éppen nem volt otthon —, felhoztam a bőröndöt, és kívül belül kitakarítottam. Denaturált szeszes lemosást végeztem, így fertőtlenítve is lett. A belseje elfogadható, a külső festése patinás. Még gondolkodom, hogy lecsiszoljam-e, és natúron hagyjam. Feltételezhetően először natúron használták, és a szürke átfestés már idősebb korában történhetett, amikor a kulcsa is elveszett.

Amikor tisztítottam apósom kulcsgyűjteményében találtam is egy kicsinyke ládakulcsot. Illik a bőröndhöz, és még forgatható is benne. A zár nyelvét ugyan nem mozgatja, de lehet már nincs is benne. Majd még talán az is javítható.

Tisztítás közben padig elkezdett érdekelni a láda eredettörténete. Úgy érzem, hogy ezt a ládát eredetileg egy fiatal leánynak készítette egy szolnoki asztalos. A lányt cselédnek küldhették fel talán Budapestre egy úri családhoz. Mindez a két világháború között történhetett. Aztán a háború után a ládát átfestették, és kapta az oldalsó zárjait. Ezután évtizedekig postavagonokban utazhatott és vitte a szülőfaluból a megtermelt élelmiszereket a városban dolgozó családtagoknak. Erről árulkodtak a ráragasztott egykori szállítólevél maradékok. 

Most, látható, hogy már a gyarapodó textilgyűjteményünk lakja. Legközelebb talán arról is mesélek, hogy kik laknak a bőröndben.