VILLÁMLÁTOGATÁS

Mai nap úgy terveztem bolha piacozok egy jó nagyot. Aztán neki is indultam 10 körül, hogy majd meg-megállok, fényképezek, jó sokat nézelődök, beszélgetek majd a bolhapiacon. Aztán… Egészen jól indult a Nagymező utcában megálltam fényképezni, mert nagyon tetszett a Mexikói étterem kerthelyiségének kerítésére festett street art mű.

A képeket én készítettem róla, a művet alkotó további dolgait megtaláljátok itt: https://baloghattila.art/. Azután a piacon több volt az árus, mint a vásárló, de még így sem voltak ott az én kedvenc eladóim, akikkel beszélgetni szoktam a piacon. Így aztán a fél naposra tervezett kiruccanásom tényleg csak villámlátogatásra sikeredett. Sebaj. Most - még januárban -, legalább írogatok a blogomra.

Egy könyvvásárlással kezdtem, és regénybe illő történetet kaptam.

Amikor egy antik könyvet veszek, azzal a könyv írójának, készítőinek, használóknak történét is megvásárlom. A könyv történelmét az ember legtöbbször csak érzi, de a legutóbb vásárolt „Szállok az Úrnak” című könyvnél szemmel jól látható. Kiadója a RÉVAI, melyről a legtöbbünknek a lexikonja jut eszünkbe. A címlap magyaros motívumokkal gazdagon illusztrált. Középen az R.L jelzés rögtön elárulja, hogy Reiter László készítette.

 

Reiter László (Bp., 1894. okt. 15. – Sopronbánfalva, 1945. febr. 12.): könyvkiadó, grafikus, író. Képzőművészeti és műegy.-i tanulmányai után 1920-ban Angyal Gézával megalapította az Amicus Könyvkiadót, amely haladó szellemű könyveket olcsón és bibliofil kiállításban adott ki. Illusztrátorai neves művészek voltak. Alapító és vezetőségi tagja volt a Magyar Bibliophil Társaságnak, tiszteletbeli tanára a New York-i iparművészeti isk.-nak. 1933-ban a New York-i Brooklyn Galleryben volt kiállítása. A fasizmus áldozataként pusztult el. Forrás: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/r-775E4/reiter-laszlo-7772F/

Aztán, ha belelapozunk, a belső címlapon egy ajánlás a szerzőtől. Hálás barátsággal ajánlja kollégájának 1933 január elsején. Csodálkoztam is rajta, hogy pont az év első napján adta át Grexa Gyulának.

Grexa Gyula (Bp., 1891. jan. 2. – Bp., 1977. nov. 13.): művelődéstörténész, tanár. A bp.-i tudományegy. bölcsészkarán végzett, bölcsészdoktorátust szerzett. Áll. ösztöndíjasként tanulmányozta a firenzei Laurentiana könyvtárat, a lipcsei Buchgewerbehaust, a berlini és müncheni áll.-i könyvtárakat. A polgári demokratikus forradalom idején gr. Károlyi Mihály belső munkatársi köréhez tartozott (1918–19). Könyvtáros a MNM-ban 1919-től, majd 1927-től nyugdíjazásáig, 1949-ig a Werbőczi (ma Petőfi) Gimnáziumban tanított, működését emléktábla őrzi. Gazdag hanglemezgyűjteményéből több zenei előadást tartott a Magy. Televízióban. – M. Caraffa és az eperjesi vértörvényszék (Rozsnyó, 1913); Arany János Csaba királyfija (Bp., 1917); A Csaba-monda és a székely hunhagyomány (Bp., 1922); A közművelődési könyvtárak fonotékáinak feladata a zenei ismeretterjesztésben (Bp., 1971); A magyar királyi korona problémái – Die Probleme der ungarischen Königskrone (Überlieferung und Auftrag, Wiesbaden, 1972). – Irod. Palojtay Béla: Elment a Tanár úr, akinek rossz diákja nem volt (Magy. Nemzet, 1977. 279. sz.). – Szi. Bárány Tamás: Apátlan nemzedék (r., Bp., 1960). Forrás: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/g-gy-757D7/grexa-gyula-75A46/    

Amikor megláttam a könyvben az Ex Librist, és ott a bölényben Szántó András nevet láttam, azt hittem Grexa Gyula tovább ajándékozta. De aztán láttam, hogy a bal felső sarokban a betűk kiadják, hogy GREXA EXLIBRIS.

Amúgy, Kertész Manó egyik legjobban sikerült könyvét vettem meg, amelyiket szívesen olvasok én is meg feleségem is. Kertész Manóról ajánlom elolvasni: Egy magyar nyelvtudós halálára

Oly észrevétlenül tűnt el az élők sorából Kertész Manó, mint amily csendesen, félrehúzódva élt. Ha magam elé idézem, alakját, ahogy annyiszor láttam élete egyetlen útján a budai otthon s a pesti iskola között, elmosódik öltözetének a papok polgári ruhájára emlékeztető tartózkodó előkelősége, csak a szemét látom, szemüvege éles csillogása megett ezt az álmatag, derűt sugárzó tekintetet, „Bocsássatok meg, de ti új tudósok veszedelmesen hasonlíttok az álmodozókhoz” – írta neki és róla Kosztolányi.

Nemcsak a szeme hasonlított a költők szemére, eleven s írott szavából is sugárzott valami, ami több volt tudós szabatosságánál. A fanyar, szárazszavú Tolnai Vilmos egy szakfolyóiratban írta róla, hogy „előadásának van sava-borsa, színes és kellemesen folyó, zamatos és kifogástalan magyarságú, melyen érzik a balatonmelléki íz”.

Ez a balatonmelléki jelleg sohasem kopott le róla, nem kophatott le, mert nem külső máz volt, világelméletének ez volt, titkos jegye, kedvességében ez sugárzott, szelíd derüjét ez ízesítette. „Dunántúli gavallér” – így jellemezte tréfásan Gombocz Zoltán. Valóban gavallér volt, vidám társ a fehér asztal mellett (a fiatal Zemplén Győző olykor távirat-pergőtűzzel ugratta ki ágyából, ha elmaradt egy symposionról), férjnek is lovag, a lövészárokban derék katona a töretlen ember. Törtetni nem tanult meg soha, de sokakat megtanított arra, hogy kell zokszó nélkül, gavallérosan visszavonulni, hogy lehet némán hűnek lenni a hangos igazságtalanág zajában. Mi csak mosolyát láttuk, sebeit csak szíve tudta, mely most, idő előtt, felmondta a szolgálatot.

A magyar nyelvtudománynak abba a nemzedékébe tartozott, mely Simonyi Zsigmond, Munkácsi Bernát, Szinnyei József tanítványaként építhette nyelvtudományunk hőskora fölé azt az aranykort, melynek legnagyobbjai mostanság ejtik ki kezükből a tollat. Kertész Manó neve a súlyos nevek közé tartozott. Széleskörű munkásságából, ha csak a magyar és finnugor mondattani kutatások terén végzett alapvető munkájának legkiemelkedőbb eredményeit tekintjük át (A magyar mondat ősi sajátosságairól, Finnugor mondat ősi sajátosságairól. Finnugor jelzős szerkezetek. A finnugor birtokos jelzős szerkezetek. A finnugor birtokos személyragozás némely használatáról, Uber die finnisch ugrische Wortfolge, Zur Frage der finnisch ugrischen Verneinung stb.), akkor is a magyar nyelvtudomány európai színvonalának egyik komoly képviselőjét kell látnunk benne.

De tudományos munkássága elsősorban mégsem mondattani kutatásaival épült bele a nyelvtudomány történetébe, hanem azzal a két művével, mely nyelvtudománya irodalmunk kevésszámú klasszikus alkotásai között foglal helyet. (Szolásmondások.  Szülők az úrnak. Az udvarias magyar beszéd története. Budapest, é. n. Révai). E két nagyszabású jelentéstani szaktanulmány nemcsak a nyelvtudománynak, hanem a magyar művelődéstörténetének, a magyar társadalomtudománynak és nem utolsósorban a magyar írásművészet történetének is alapvető kézikönyve. Tőle vártuk a magyar köznyelv kialakulásának történetét s a magyar osztály-nyelvek kérdésének kidolgozását. Most szorongva várjuk, mit rejt hagyatéka.

A magyar nyelvhez nemcsak a tudós tárgyilagos érdeklődésével közeledett, hanem azzal az áhítattal és szeretettel, amivel a férfi anyja kezére borul. Tudományának tárgya lelkének menedéke volt. Mikor megsokasodtak a szelek felettünk, nem hajlongott erre s amarra, hanem megkapaszkodott a szent gyökerekben: tudta hol őrzi szívét. Emléke nemcsak a tudományé. Sírkövére költők hordják a virágot.        Bóka László     Forrás: http://www.huszadikszazad.hu/1942-majus/kultura/egy-magyar-nyelvtudos-halalara

Tizenkettő éve vagyok blogger.

Ez ugyan nem kerek évforduló – pontosan egy tucat éves –, de mégis fontos megemlíteni évenként, hogy 2010 január 15-én jelent meg első posztom.

Most nincs arra időm, hogy az elmúlt tucatnyi év posztjairól elemzést írjak, de egy hosszabb poszt megírására se jut most szabadidőm. Nemrég voltam egy két és fél órás ArtDeco felfedező sétán. A sétára majdnem egy órával előbb érkeztünk. Ott kiszúrtam egy szecessziós bérpalotát, melyet szecessziós mozaikképek díszítettek. Rögtön lőttem néhány képet is. Most ezeket hozom, és a ház rövid történetét, melyet a neten találtam.

Tervező: Mód Lajos

Építés éve: 1914, 1915

Kutatás: Galamb Zsuzsanna

A Rómer Flóris 26. (akkor Zárda utca 26.) alatti négyemeletes bérházat Mód Lajos építész, a Magyar Iparművészeti Társulat tagja tervezte saját maga számára. Az L-alakú bérház tervei 1914 májusában készültek el. Általában szintenként két lakást alakítottak ki, a lépcsőház az „L” hosszabbik szárában kapott helyet. A földszinten egy jelzett terv szerint ugyancsak két lakás lett volna, létezik viszont egy szintmegjelölés nélküli terv is, amely az utcai fronton irodákat jelez. Itt az épület bal oldalán húzódik a kapubejáró, amely elrendezés a mai állapotnak felel meg. /Galamb Zsuzsa Az elegánsabb, háromszobás nagyobb lakások az utca felé néztek, minden helyiséget – a cselédszoba kivételével – az előszobán keresztül lehetett megközelíteni. A kisebb, kétszobás udvari lakásokban nem volt cselédszoba, viszont minden szinten egy nagyjából cselédszoba méretű ruhatárat találunk. Az 1914-ben készült tervek a negyedik emelet udvari szárnyaiban irodát jeleznek, míg a padlásalaprajzon a középtengelybe műtermet tervezett Mód Lajos – ezt a homlokzaton felirattal jelölte. A keskeny épület homlokzata vertikálisan hangsúlyozott, erőteljesen, rizalitszerűen előreugró középrészét mozaikképek díszítik. Az alsó mezőben építkezésen dolgozó munkásokat láthatunk, itt olvasható az 1914-es dátum is. A felsőbb szintek mezőiben egy-egy antikos ruhájú nőalak, a művészeteket jeleníthetik meg. Az alsó kezében ecset, a felette levőében körző és tervlap látható, a harmadik kezén egy kis szobrocskát tart. A kis képek Mód Lajos tervrajzain még nem szerepelnek, készítőjük kilétét még homály fedi. A ház padlásterét 1921-ben átalakították, beépítették, az 1921. február 14-én kelt használatbavételi engedély szerint három utcai szobát, egy előszobát, egy konyhát, egy fürdőszobát, egy „closettet” és egy éléskamrát hoztak létre./Galamb Zsuzsa Forrás: https://budapest100.hu/house/romer-floris-utca-26/