2019. november 16., szombat

Arci, a mi vörös ördögünk


Amikor lányomékhoz került Arcinak keresztelték el. Már kicsi korában is egy nyughatatlan felfedező cica is volt. Amikor a kerámiáink közé felugrott, a családi örökségünk egyik féltett szilvalekváros köcsögét is ledöntötte. Azóta a feleségem szerint kis vörös ördög.

Már serdülő korba lépett, amikor Angliában Harry herceg és Meghan hercegnőnek megszületett a fia.
A hercegi házaspár szerda délután jelentette be, hogy milyen neveket választott a csecsemőnek. Harry herceg és felesége, Meghan hercegnő hétfőn született fiát Archie Harrison Mountbatten-Windsornak hívják. Azzal, hogy a kisfiú teljes vezetéknevet kapott, Harry és Meghan azt is kifejezésre juttatta, hogy gyermeküknek nem kívánnak semmiféle királyi titulust. Archie így nagy valószínűséggel nem részesül hercegi címben, és szüleitől eltérően az Ő Királyi Fensége (His Royal Highness, HRH) megszólítás sem illeti majd meg, hacsak a királynő ehhez nem ragaszkodik. Forrás: https://www.bumm.sk/bulvar/2019/05/08/kiderult-mi-lett-harry-herceg-es-meghan-hercegno-gyermekenek-neve

Ekkor készítettek lányomék egy fotósorozatot a mi Arci cicánkról. Az alábbi kis montázst válogattam össze.
 
Aztán a lányom most külföldön tanul, a cicája sokat van nálunk. Legutóbb jól lefárasztottam a kedvenc játékával, a tollas ostorral. A lefárasztás után a cica alvóhelyet keresett. Bebújt a szobában hagyott IKEA-s szatyorba. Ekkor fényképeztem az alábbi 2 fotót. Amíg aludt feltöltöttem a képeket lányomnak, aki jó néhány like-ot adott a képekre. Később telefonon közölte, hogy egész jól sikerültek a képek róla. Ezért is merem itt a blogon is megmutatni.



2019. november 13., szerda

Hallgatni arany


Még októberben voltunk egy esküvőn. A menyasszony nagymamája igen beszédes volt. A családtagjaimmal is hosszasan beszélgettek, én meg hallgattam. Aztán a nagymama felém fordult, és megkérdezte, hogy mindig ilyen szótlan vagyok-e. Még válaszolni sem tudtam, mert húgom és feleségem kimentett, és elmondták, hogy beszélni nem sokat szoktam, de gondolatimat leírom, és sokat fényképezek.
Ez a szótlanság nemcsak rám, hanem a lányomra is igaz. Ő is inkább képekben fejezi ki magát, nem is eredménytelenül. Novemberben a legutóbbi sorozatának egyik képe címlapra is került. Címlapkép innét: https://photonews.de/zeitung/november-2019/
A címlapfotónak is érdekes története van. Lányomék Ausztriába mentek nyaralni és fényképezni. Az egyik hegyi tó mellett lányom meglátta a hegymászók által hátrahagyott kötéllétrát. Ezt jó témának tartotta, de a kiválasztott látószögbe belelógott az egyik csapattag.
Légy szíves állj már arrébb! – Kérte lányom.
Jó, csak befejezem, amit mondani akartam – Kapta a választ.
Aztán szerencsére a barátnő, miután befejezte mondandóját, odébb állt. Így születhetett meg ez a remek címlapfotó, és benne az interjú lányommal. A két oldalas interjúban is több a kép, mint a szöveg.

2019. november 9., szombat

Csendes novemberi napok


A novembert munkával szeretném eltölteni. Gondoltam a blogomat is kicsit csendessé teszem azzal, hogy ritkábban posztolok. Erre a bolhapiacon megláttam ezt a söröskorsó alakú kicsiny csészécskét német felirattal. Nem tudtam otthagyni.

A csésze felirata: In der Ruhe lieght Die Kraft,  Genthin. Rögtön rá is kerestem, és a Google ezt egy Konfuzius idézetnek tartja. Az alábbi kép jól kifejezi ezt a mondást.

Ha csak német oldalakon kerestem, akkor már dalszövegekben is megtaláltam ezt két sort. Ajánlom meghallgatni:


Amikor csak Genthinre kerestem, akkor rá kellett jönnöm, hogy az egy Németországi település. A városban nagyon jó sört készítettek egykor, és ma is. Ennek alapján már érthető is, hogy miért söröskorsó alakú ez a kis csészécske. A funkciója is rögtön adódik, hogy ez egy emlékbögrének készülhetett kézi festéssel valószínűleg a két világháború között. A város a II. Világháború után NDK-hoz tartozott. A csészéből annak idején a sörhöz tömény kísérőt ihattak. Én a tálaló polcon egy valódi tömény kis ital mellé helyeztem. Jó helyen vannak így együtt, és emlékeztetnek az NSZK és NDK egyesülésének kerek évfordulójára.  


2019. november 2., szombat

Novemberi első és lehet, hogy .… !?


Nehéz mostanában időt szakítani a blogra. Az október szerencsésnek mondható, mert sikerült visszaállnom a heti kétszeri megjelenésre. A november viszont nagyon munkásnak látszik. Sok megkezdett felújítás, és sok kis határidős projekt a munkahelyemen, több előre definiált vidéki munkatúra. Az előbbiek miatt lehet, hogy a november blogszünetet jelent. Most egy újabb magyarországi német textíliát hoztam. A törölközőt hasonló gyűjtőtárstól vehettem meg, aki régen Budapesten, egy bolhapiacon talált rá erre a gyönyörűségre.  
Nem egy mai darab. Gondolkoztunk is rajta, hogy mikor készíthette alkotója. Az biztos, hogy ezernyolcszáznyolcvanöt utáni, mert akkor mutatták be az operettet. Az első világháború előtti, mert azután a darabot már legtöbbször magyarul játszották.



A mű háttértörténete
 A cigánybáró – a színlap tanúsága szerint – a 18. században játszódik, tehát abban az időben, amikor Magyarország megszabadul ugyan a török rablógazdálkodástól, de cserébe az osztrák rablósereget kapja, amely föléli, elpusztítja azt is, amit a basák, bégek, agák még meghagytak…

Jókai a történelmi hátteret jelképnek használja csupán. A hazatérő ifjú Barinkay félreérthetetlenül a szabadságharc hazatérő emigránsaira utal. Míg a szabadságharc külföldre menekült hősei ezer nyomorúsággal, megaláztatással és veszedelemmel küzdöttek, az itthon maradt „császárhű” elemek szépen beültek birtokaikba, a kúriákba, a zsíros állásokba, megkaparintva azokat a javakat is, amiket az emigránsok gazdátlanul hagytak.

Mikor az ifjú Barinkay híres áriájában elmondja, hogy hányféle mesterséggel próbálkozott bujdosása során, a kortársak ráismertek az 1848–49 után világgá széledő politikai menekültek sorsára. Ők is végigpróbálták a mesterségek valamennyi válfaját.

Élő figura Zsupán alakja is. Ez a hangoskodó, ravasz, alattomos, pénzvágyó kupec nem először szerepel Jókai műveiben. Zsupán édestestvérei elevenednek meg: mohó, harácsoló polgárok, a késve kialakuló magyar kapitalizmus figurái.

Így fonódik össze Jókai költészetében a jelen és a néhány ecsetvonással felvázolt múlt, a török hódoltság kora és az 1867-es kiegyezési időszak, így forr össze a történelem és mesemondás, valóság és képzelet, hogy azt az ezeregyéjbeli tündérvilágot formálja ki, amely Jókai életművét a romantikus irodalom nagyszerű alkotásává teszi.

A darab keletkezése
Johann Strauss 1882. novemberben Magyarországon járt: Pesten vezényelt, és egy magyar dalegyveleggel szórakoztatta a társaságot. A következő év februárjában Liszt Ferenc is arra biztatta, hogy írjon magyar témájú színpadi művet. Találkozott Jókaival, aki Szaffi című novelláját ajánlotta fel erre a célra. Strauss magával vitte a művet, lefordíttatta németre, és Ignaz Schnitzert, az ügyes színházi szakembert bízta meg a librettó elkészítésével. Strauss azonban más irányú elfoglaltságai miatt azonnal nem tudott foglalkozni vele, és csak 1885 októberében, nem sokkal a premier előtt fejezte be.

Az operettet 1885. október 24-én mutatták be Bécsben, a Theater an der Wienben, és nagy sikert hozott, egymás után 87 előadást ért meg. Még Strauss életében 140 színházban mutatták be, köztük – pár hónappal az ősbemutató után – a pesti Népszínházban is. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/A_cig%C3%A1nyb%C3%A1r%C3%B3_(dalj%C3%A1t%C3%A9k)