Tapper új szerepkörben

 A véletlen úgy hozta, hogy a bolhapiacon egy fából készült tappert kezdtem el nézegetni. Tetszett az egyszerű vonalvezetés, és a dísztelenség. Így is szép. Az eladó ajánlotta, hogy akciós, mert nem kell már ez senkinek. Mondtam, hogy én ugyan használok tintás tollat, de van már tapperem, és erre még itatós papírt is kell venni, hogy újból használható legyen. Addig-addig beszélgettünk a tapperről, amíg kedvet kaptam hozzá, hogy legyen egy második tapperem. Kigondoltam, hogy ezt a másodikat nem tintaitató tapperként, hanem faragókés élesítésre fogom használni. Így aztán megvettem és itatóspapírt, és arra polirpapírt rögzítettem. Végül jól jártam, mert néhány perc barkácsolással lett egy jó faragókés élesítőm.

Amikor szétcsavaroztam, akkor láttam a belsejében a feliratot. Ez valaha a „2. sz. legs. otthon” szolgálatában állt egykor. A következő héten visszavittem az eladóhoz, hogy hátha tudja, honnét származik és akkor kiderült volna a tapper életrajza. Az eladó viszont, az édesanyja üzletének megmaradt készletéből örökölte, aki használt cikk és régiség nagykereskedő volt. Így aztán továbbra is rejtély a tapper teljes élettörténete. Amikor elkezdtem írni erről a tapperről, akkor láttam, hogy a régi blogomon pont 11 éve írtam:  https://multmento.blog.hu/2011/07/31/tapperolasaim

Szombati hobby

Jó idő esetén, és ha a közös családi programok lehető teszik, és korán reggel már útra kelek a telekre. Május 29-én megint megtehettem. Nyolc órára már megérkeztem. Telekszomszédok még sehol – szerencse is –, mert még a motoros kerti gépek helyett a madarak énekében gyönyörködhettem. A rozmaring bokrom csak úgy ontotta a virágait.

A fehér orgonáim legjobb korszakáról lekéstem, már csak a leszáradóban levő virágokat láttam.

A sok esős napnak hála, a fű burjánzott. Neki is álltam, és szorgalmasan nyírtam füvet. Később 10 óra felé megjelent a szomszéd a fűnyíró traktorával. Szerencsém volt, és a szomszéd, ahol a növények megengedték belenyírt az én telkembe is. Így aztán délután már csak szabadidős tevékenységeimnek élhettem.

Befejeztem a korábban megkezdett antik dohányvágóm felújítását. Használni fogom kis klumpák faragásához, ezért nem restauráltam, hanem használhatóvá tettem fafaragáshoz. Meg is éleztem, és kipróbáltam. Remek eszköz lesz klumpafaragás bemutatásához.

 Áprilisban felkértek egy szeptemberi klumpafaragási bemutatóra. Én ezt elfogadtam úgy, hogy valójában még nem rendelkeztem olyan eszközzel, amelyikkel ez könnyen kivitelezhető. Egész májusban azon járt az eszem, hogy hogyan tudok egy kis klumpa összes munkafolyamatát bemutatni egy konyhaasztalon. Terveztem, rajzoltam, és íme, egy maradék vörösfenyő gerendadarab, és három asztalos pillanatszorító felhasználásával megszületett a bemutatóhoz a klumpakészítő satu.   

Az éghez közel.

Budapesti lakásunkban azt szeretem legjobban, hogy mi élünk a társasház legtetején. Télen, ha sokat esik a hó, van mit lapátolni, ha reggel munkába indulunk. Ha esik az eső, akkor marad a kis lakásba való bezárkózás. Amennyiben jó idő van. Hurrá csak kiülünk a teraszra, és élvezzük az életet. Jó, azért az élet élvezésének vannak előfeltételei. Már egy hete alkalmanként csiszoltam, alapoztam, festettem az asztalt. Ma végre befejeztem. Íme, felújítva a terasz szabadtéri asztala.

Az áprilisi kertészkedésem eredménye az égig érő nefelejcs, és százszorszép.

Rendhagyó Május elseje

Már előre elterveztem, hogy elsején jó idő esetén lemegyek a telekre, és füvet nyírok. Előző hétvégén láttam, hogy a szomszéd már lenyírta. Szokás szerint mondtam a feleségemnek, hogy jöjjön le velem.

Nem, itthon nekem sok dolgom van. – Mondta feleségem.

Ma hajnalban aztán közölte, hogy le jön velem, ha levisszük a számítógépét, hogy dolgozhasson. Össze is pakoltam mindent, és indultunk le a kocsihoz. Feleségem még hamar beszaladt, és hozta a telkes munkaruháját is. Mire a telekre értünk felségem közölte, hogy a ház előtt majd ő akarja lenyírni a füvet, mert a sok szellemi munka után most fizikai munkával szeretne kikapcsolni.

Évek óta nem történt ilyen, de ha kérte, én hagytam, hogy besegítsen a ház körül. Én közben találtam más hasznos munkát, kinyitottam az ablakokat, begyújtottam a kályhában, elszáradt ágakat vágtam le a gyümölcsfákról.

Ketten együtt hamarabb, és több mindent dolgoztunk a házban és körülötte, így 11—re már végeztünk is.

Hazafele a falvakon át mentünk hazafele, mert meg akartuk örökíteni a falu főterén állított májusfákat, amelyeket ezekben a falvakban szoktak állítani.

A májusfa a természet újjászületésének szimbóluma, az ifjúság tavaszi szokásainak Európa-szerte ismert szimbolikus kelléke. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1jusfa

Az útba eső faluk közül az idei évben rendhagyó módon csak Szomoron állt májusfa. A képkészítés sikerült. Csak azok a légvezetékek ne lennének ott.

Szezonnyitás a birtokon

Nem egy nagybirtok, de nekem hétvégi kikapcsolódásnak épp elég volt. Csak tíz órára értem le, és láttam, hogy szomszédjaim már megtették a fűnyírást. Azt első képen látható, hogy van munka. A szomszéd traktorral nyírta, nekem az nincs. Nem is szeretnék traktorral neki menni, mert akkor a fű között nyíló kis szépséges virágokat is levágnám. Amikor a lányaim is segítettek, mindig előre figyelték a füvet, és figyelmeztettek: Apa, ezeket a virágokat kerüld ki! – Én meg szót is fogadtam nekik, hogy a virágtársulásos helyeken megmaradjon a százszorszép, a téltemető, ibolya, gyermekláncfű. Harminc éve, hogy vettük a telket, és azóta megvan a fű között az előző tulajdonos Etelka néni tulipánja is. A fűnyírás után, még fákat metszettem, és vágtam le száraz ágakat. Délután kettőre lettem kész a telekkel. Akkor vettem elő a százéves dohányvágómat, hogy restauráljam. Komoly terveim vannak, hogy fafaragáshoz használjam, ezért gondoltam, ha befejezni nem is, de megkezdem a felújítását. A fém részét le is csavaroztam a fatalpról. Vagy nagyon erős maradtam, vagy nem is volt nagyon összerozsdásodva. Mindenesetre a fém részeket lekezeltem rozsdamaróval. Aztán gyorsan elpakoltam, mert otthon még vár a terasz és az ottani balkonládák beültetése. Jó kis nap volt.

Egy normál hétvége kezdete

Abban reménykedtem, hogy majd eljön a jó idő, aztán mehetek a telekre kertészkedni, barkácsolni, vagyis aktív pihenéssel tölteni a szabad időmet.

Ma reggel összekészítettem szokásos reggelimet. Aztán a jó napos időre való tekintettel, kimentem a teraszunkra mindezt megenni.

Itt látható, milyen gazdagok vagyunk. A saját kezűleg barkácsolt biciklis tükrünkön a lányom által gyártott aranytömbök. Diplomamunkájához készülő fotó kellék. A szomorú, hogy látszik, hogy a kiülős padunkra ráfér a tavaszi felújítás.

Az én reggelim a szabadban.

 

Jók a kilátások. Azért a vidéki birtokon jobb lesz! Még sokat kell tennem, hogy a Budapesti lakás is vállalható legyen. 

Kedvenc szerszámaim.

Ez lett az egyik Húsvéti barkács munkahely. A lombfűrész és a hozzá tartozó munkaasztalka muzeális darab. Családi örökség, Jozeph bácsi hagyatéka. Ezt és két faragó kést feleségem szülői házának padláskiürítésénél találtuk. Én azóta felújítottam, és használom is ezeket. Egy szádfát már korábban találtam a padláson Jozeph bácsi hagyatékából. Erről már 2017-ben írtam is a Tatai német nemzetiségi múzeum tárgytörténeti kiállításához:

Ezt a szádfát, más néven szalagszövőt feleségem szülői házának a padlásán találtam. Anyósom elbeszélése szerint ezt férje bátyja, a Jozeph készítette még iskolás korában a két világháború között. Az elemi iskolák kézműves foglalkozásain kellett megtanulni minden fiúnak a kézművesség alapjait. Egy féléves kézműves foglakozás mesterdarabja volt ez a szalagszövő készülék. Egy kisgyereknek nem lehetett könnyű elkészíteni. Látszik, hogy a lyukakat összekötve nem egyenest kapunk, és a függőleges rések szélessége, távolsága is eltér. Ez egy kisiskolásnak megbocsátható. Azt nem tudni, hogy hányas osztályzatot kapott rá, de azt tudhatjuk, hogy hogyan maradt meg. Jozeph bácsit 1946-ben a falujukból kitelepítették Németországba. Alig volt több 20 évesnél, és ezt a kisiskolás darabját a szülői házban hagyta. Idős szülei azért kerülték el a kitelepítést, mert betegek voltak. A legkisebb fiú – az Apósom -, maradhatott szüleikkel Magyarországon, hogy a szülőket gondozza. Az itthon maradt szülőknek később a saját házukból is ki kellett költözni, mert az akkori hatalom a kollektív büntetés elvét alkalmazta a magyarországi németekre. Ezek után kész csoda, hogy ezt az iskolai házi feladatot a család megőrizte. Ez az egyik kis kézműves emlék, amit a Jozeph bácsi hátrahagyott. Forrás: http://ungarn-s-deutsches-museum.hu/targy/szadfa/

Ezen a hosszú ünnepi hétvégén Jozeph bácsi faragókéseivel dolgoztam egy kicsikét. A kivágott ecetfa ágából maradt még több kis klumpára való. Most kialakítottam a végén egy kis klumpát, mely középen hosszában át van fúrva.

Látható oldalról, hogy autentikus darab, talán még egy baba lábára elegendő is lenne, ha volna párja.

Ennek a klumpának nem is készül párja, mert ez nem is lábra készítettem.

 

Íme, a végeredmény.

 

Itt a nyakkendő kötő klumpácska talpa. Mindez egy órán belül elkészült.