Az Opera Loft Irodaház története

Ha 1945 előtti könyvek között keresgélek, ezek legtöbbjén a kiadó a „Singer és Wolfner”. Évekig munkába menet az Andrássy út 16 előtt kellett elmennem. A kiadó emléktáblája itt a járdán van, így mindig észre kellett vennem. Az évek alatt a blogon nagyon sok emléktáblát dolgoztam fel, ez eddig kimaradt. Az ünnepekre készülődve az egykori kiadó irodaházában működő on-line aukciós házból is vásároltam, így belülről is tudtam fényképeket készíteni. Volt már, hogy jobban is sikerültek a felvételeim, azért fogadjátok szeretettel az irodaház regénybe illő történetének bemutatását.

A háromemeletes, neoreneszánsz bérpalota kulcsait 1881-ben vehette át dr. Loisch Ede (18?-1906) ügyvéd, bankár, Kassa-Oderbergi vasúttársaság alelnöke, az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár képviselője, vállalkozó és felesége Melczer Ottília. Az ingatlant Bukovich Gyula tervezte.

Az épület jelentőségét azonban nem az építtetőnek, hanem 1912-ben a következő tulajdonosainak köszönhette. Báró újpesti Wolfner József (1856-1932) és Singer Sándor Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. nevű könyvkereskedő vállalatuk, ugyanis a századforduló egyik legjelentősebb ilyen típusú cége volt. A vállalat olcsó és jó minőségű sorozatai a századelőn minden középosztálybeli család polcain megtalálhatók voltak. A német Engelhorn mintájára kiadott ötszáz kötetes Egyetemes Regénytár, Bródy Sándor, Herczeg Ferenc, Ignotus, Gárdonyi Géza, Krúdy Gyula, összes művei vagy Gáspár Ferenc „A Föld körül” című impozáns munkája ma is ismert kiadások. Wolfner sokat tett az új irodalmi irányzatok elismertetéséért, az ismeretlen szerzők (pl.: Ambrus Zoltán és Rákosi Viktor) befuttatásáért, és kezében tartotta az ifjúsági könyvkiadás jelentős részét is: Filléres könyvtárából 350 kötet jelent meg.  A cég első székháza az Andrássy út 10. szám alatt volt, innen költöztek át 1912-ben ide, ahol nemcsak Wolfner lakása, hanem Herczeg Ferenc (1863-1954) író, a Revíziós Liga elnöke, irodalmi Nobel-díj jelölt, Versec (ma Вршац, Szerbia) országgyűlési képviselője vezette „Új Idők” című szépirodalmi, társadalmi és művészeti képes hetilapot szerkesztősége is működött.

Az alapító, Wolfner József halála után a kereskedést fia, a Párizsban akkor már ismert festőművész, Farkas István (1887-1944) vette át. Ő indította el 1944-ben L'art hongrois címen azt a francia és magyar nyelvű képzőművészeti zsebkönyvsorozatot is, amelynek képeit a még az apja által összegyűjtött festményekről készített felvételek adták. Egyébként szintén Farkas alakíttatta át és újítatta fel az Aradi utca 68. szám alatti Wolfner-házat is, ahol is több száz Barcsay Jenő, Borsos Miklós, Domanovszky Endre, Egry József, Ferenczy Béni, Ferenczy Noémi, Gadányi Jenő, Kmetty János, Lotz Károly, Mednyánszky László, Nagy István, Pátzay Pál, Rudnay Gyula, Székely Bertalan, Szinyei-Merse Pál és Vilt Tibor festményt őriztek. A festő egyébként a háború után egy Mednyánszky Múzeumot akart alapítani, amelyet a nemzetnek ajándékoz. A háború miatt a fontosabb képeket 1942-ben Londonba szállíttattak, a Wolfner-Farkas gyűjtemény többi részét ládákba csomagolva az Aradi utcai ház pincéjében volt egészen addig, amíg az oroszok 1945-ben a szomszédos orosz követségi épületből áttörték a falat s akkor 24 órán belül ki kellett üríteni a házat. A gyűjteményt tartalmazó ládákat átszállították a kiadó pincéjébe az Andrássy út 16-ba. Farkast származása miatt egyébként 1944-ben megölték a nácik.

Budapest ostroma alatt az Andrássy úti épület tetőszerkezete megsérült, 1949-ben pedig a háború után Új Idők Irodalmi Intézet Rt-re átnevezett Singer és Wolfnert államosították és megszűntették, és ekkor maradt abba a háború után még újraindult Új Idők folyóirat kiadása is. A dicső múltra ma már csak Wolfner József 1935-ben felállított mellszobra emlékeztet a lépcsőházban. Szintén itt állították fel azt az emléktáblát is, amely a nácik által kivégzett 22 zsidó származású szerkesztőnek állít emléket. Forrás: http://urbface.com/budapest/a-loisch-palota