Kedvenc szerszámaim.

Ez lett az egyik Húsvéti barkács munkahely. A lombfűrész és a hozzá tartozó munkaasztalka muzeális darab. Családi örökség, Jozeph bácsi hagyatéka. Ezt és két faragó kést feleségem szülői házának padláskiürítésénél találtuk. Én azóta felújítottam, és használom is ezeket. Egy szádfát már korábban találtam a padláson Jozeph bácsi hagyatékából. Erről már 2017-ben írtam is a Tatai német nemzetiségi múzeum tárgytörténeti kiállításához:

Ezt a szádfát, más néven szalagszövőt feleségem szülői házának a padlásán találtam. Anyósom elbeszélése szerint ezt férje bátyja, a Jozeph készítette még iskolás korában a két világháború között. Az elemi iskolák kézműves foglalkozásain kellett megtanulni minden fiúnak a kézművesség alapjait. Egy féléves kézműves foglakozás mesterdarabja volt ez a szalagszövő készülék. Egy kisgyereknek nem lehetett könnyű elkészíteni. Látszik, hogy a lyukakat összekötve nem egyenest kapunk, és a függőleges rések szélessége, távolsága is eltér. Ez egy kisiskolásnak megbocsátható. Azt nem tudni, hogy hányas osztályzatot kapott rá, de azt tudhatjuk, hogy hogyan maradt meg. Jozeph bácsit 1946-ben a falujukból kitelepítették Németországba. Alig volt több 20 évesnél, és ezt a kisiskolás darabját a szülői házban hagyta. Idős szülei azért kerülték el a kitelepítést, mert betegek voltak. A legkisebb fiú – az Apósom -, maradhatott szüleikkel Magyarországon, hogy a szülőket gondozza. Az itthon maradt szülőknek később a saját házukból is ki kellett költözni, mert az akkori hatalom a kollektív büntetés elvét alkalmazta a magyarországi németekre. Ezek után kész csoda, hogy ezt az iskolai házi feladatot a család megőrizte. Ez az egyik kis kézműves emlék, amit a Jozeph bácsi hátrahagyott. Forrás: http://ungarn-s-deutsches-museum.hu/targy/szadfa/

Ezen a hosszú ünnepi hétvégén Jozeph bácsi faragókéseivel dolgoztam egy kicsikét. A kivágott ecetfa ágából maradt még több kis klumpára való. Most kialakítottam a végén egy kis klumpát, mely középen hosszában át van fúrva.

Látható oldalról, hogy autentikus darab, talán még egy baba lábára elegendő is lenne, ha volna párja.

Ennek a klumpának nem is készül párja, mert ez nem is lábra készítettem.

 

Íme, a végeredmény.

 

Itt a nyakkendő kötő klumpácska talpa. Mindez egy órán belül elkészült.

A Húsvét, ahogy én szeretem

A Húsvét nálunk mindig a családi együttlétről szólt, és az otthon alkotásról. A gyerekeimmel kicsi korukban tojást festettettünk, később matricáztunk. Aztán, amikor nagyobbak lettek, valahogy ez a közös alkotás elmaradt. Múlt évben találtam ki húsvétra, hogy csak félig készítem el az ajándékot, és az ajándékozott majd befejezi. A jól sikerült múlt évi alkotós Húsvét sikerén felbuzdulva idén most a következőképpen alakult a nagypénteki ebéd.

Elkészítettem a halászlét.

 

Megterítettünk a teraszon. Feleségemnek még egy kis vegán menüt is sikerült összeraknom.

Ebéd után aztán mindenkit a barkács asztalhoz ültettem.

A feleségem választotta a pirográf munkahelyet. Éppen készül a kockásfülű nyúl.

Itt ecsetfilccel készül egy sokszínű nyúl.

Félig már kiégetve a kockásfülű, csinos fufrus frizurával.

A lányok által elkészült többszínű nyulak. Hiányolták, hogy kék színű filc nem volt már a készletben.

Íme, a teljesen kész kockásfülű nyúl.

A klumpa és a játék

Saját élmény az általános iskolás koromból: A Pál utcai fiúk Magyar Nyelv és Irodalom órán való feldolgozásakor az „Einstand”-os üveggolyós játék kapcsán kaptuk a feladatot, hogy mérjük fel otthon, hogy nagyszüleink mit játszottak.

Én a nagymamámat kérdeztem meg, aki a Káni iskolai élményeiről mesélt. Kánban –zsákfalu, Hetvehelyhez tartozik ma már csak üdülőfalu –, az iskola előtt nem üveggolyóval, hanem helyben talált kis golyócskákkal játszottak a földúton. A kis golyócskák a helyi agyagos talajok jellegzetessége, sokszor belül üregesek és zörögnek, mert egy kis zárvány van bennük és levegő. A rajtuk levő klumpát levették, és ezeket rakták ki több méterre maguk elé. A feladat az volt, hogy ki talál bele több kis golyóval a klumpába. Az nyert, aki adott darabszámú golyóból – rendszerint egy tucatból –, minél többet dobott a klumpa belsejébe.

A fotót Lengyel Beatrix: A Pál utcai fiúk című film forgatása a Nemzeti Múzeum kertjében című cikkéből vettem Forrás: https://fidelio.hu/vizual/einstand-a-muzeumkertben-146944.html

Ez jutott eszembe, amikor is megalkottam a Káni klumpás játék zsebre vágható kis változatát. Faragtam egy kis klumpát, és vágtam néhány kis korongot. Most aztán lehet játszani Húsvétkor a gyerekekkel. Azért kíváncsi leszek, meddig játszunk, és mikor vonulnak el inkább számítógépes játékot játszani.

Klumpa az asztalon.

Március utolsó hétvégéjének első napjába sok minden belefért. Reggel elmentünk piacra bevásárolni. Halat nem kaptunk, pedig Nagypéntekre mindenképpen akartam venni egy szokásos kisméretű élő pontyot. Csak három kilogrammosnál nagyobbak voltak. Gondoltam elmegyek a Lehel csarnokba, mert ott kettő halas bolt is van. Ott is csak a másodiknál kaptam. Ha már ott voltam körülnéztem a piacon. A kedvenc virágárusomnál százszorszép és árvácska palántákat láttam. Vettem is belőlük, mert gondoltam belefér a napomba, hogy a teraszon egy kicsit kertészkedjek egyet a halpucolás után. Otthon aztán megtörtént a haltisztítás, már a fagyasztóban is vannak. Utána a teraszon elültettem a virágokat. Lenéztem az udvarra, ahol láttam, hogy a garázsom tövében nőtt egy ecetfa, amit ki kell vágnom. Levittem a szemetet, aztán a garázs tövéből kivágtam az ecetfát. Néztem, hogy milyen jó puha faanyag, hasonló a Hársfához. Gondoltam kipróbálom milyen faragni. A teraszon aztán egy kis fatörzs tetejére faragtam két kis klumpát. Remek kis gyakorlat volt. Hogy, haszna is legyen ennek a kis faragványnak, fúrtam rá lyukakat. Látjátok most ceruzatartónak is használható ez a kis klumpaszobor.

Dédnagyanyám falvédője és Mitzike kendője

 

A konyhánkban van ez a törölközőtartós falvédőnk. Gyerekkoromban minden reggel, ezt láttam, ha felébredtem a lavórhoz mentem kezet mosni. A sarokban volt a vizes pad, azon egy piros vödörben egy ugyanilyen színű ceglédi kannában volt frissen hozott kútvíz. A Tatai Német Nemzetiségi Múzeumnak évekkel ezelőtt volt egy felhívása, és virtuális tárgytörténet kiállításra kértek be fotót a tárgyról, és történetet hozzá. Én ezt írtam. 

A most bemutatott kis falvédőt 1928-ban dédnagyanyám hímezte. Jelenleg konyhánkban a fűszerpolcként funkcionál. Kalandos élettörténete van ennek, most megpróbálom röviden elmesélni. A falvédő története, mint sok más, egy igaz szerelemmel kezdődött az 1910-es években.

Történt, hogy Anna Korb és Johan Klein egymásba szerettek. A szerelemből házasság lett. Ezt a házasságot aztán az Első Világháború tette tönkre, mert Jánosunkat is behívták katonának. A háborúban Jánosunk megsebesült, kórházba került. Gyógyulás után, még hazaengedték feleségéhez. A betegszabadságon feleségével összehozták  lányukat. Lánya születését már nem várhatta meg, mert visszahívták a frontra. Amíg János a fronton harcolt meg is született Anna lánya. Anna babának is nagyon szép volt.  A faluban csak a fiatal házaspár szerelemgyerekeként emlegették. A háborúban János hadifogságba került. A hadifogság után János alig várta, hogy végre megölelhesse fiatal feleségét és kislányát. A fogságból hazavezető út igencsak kalandos volt. A hidat, amely a nagy folyón átvezetett lerombolták. Jánosnak és bajtársainak két választásuk volt, vagy nagyot kerülnek, vagy átúsznak a folyón. Az átúszást választották. János szerencsésen átúszott, és hazaért szeretteihez. Már hazaúton az folyón való átúszás miatt megfázott, de otthon ez a megfázás csak erősödött. Nem sokkal hazaérkezése után tüdőgyulladásban meghalt. Így történt, hogy ez a kis család boldogságban együtt soha nem élhetett.

Anna anyukája 1928-ban – amikor levette az özvegyi fátyolt, és újra férjhez ment -, a kézmosó fölé hímzett egy kis falvédőt. „Guden Morgen” írta rá rossz német helyesírással. Neki nyelvjárásban így hangzott, akkor az úgy helyes. A falvédőre még ráhímezte a család tagjainak nevét, és a rét virágait.

Így született meg ez a falvédő, és használta egy törölközőtartó bekeretezett képeként két generáció. Én is úgy nőttem fel, hogy reggelente a dédnagyanyám hímzett virágait láttam a mosdótál fölött. Ezt a falvédőt nagymamám nekem akarta ajándékozni a nyolcvanas évek közepén. Ki is szedte a keretéből, de úgy ítélte meg, hogy menthetetlen. Nekem azt mondta, hogy a falvédő a mosáskor darabokra hullott és megsemmisült. Kétezer-tizenegyben szüleim hagyatékának rendezésekor, gondosan selyempapírba csomagolva megtaláltam a falvédőt. Textilt még soha nem restauráltam, és ismerőseim sem merték vállalni. Így kezdtem el baráti körben textil restaurátort keresni, aki segít ezt a családi örökséget megmenteni. Számomra kalandokkal és fordulatokkal tarkított lett a felújítás menete. A törölközőtartó hímzett textil falvédő része készült először, melyről az alábbiakat írta a restaurátor: „Elkészültem a falvédővel, tájékoztatásul szeretnék Önnek küldeni néhány képet. A lehetőségekhez képest igyekeztem a megnyúlt, deformálódott falvédőt eredeti formájára igazítani. Alátámasztásul savmentes kartonlapot használtam, amelyet pamutszövettel vontam be. Erre varrtam fel a megtisztított falvédőt. (A tisztítás során speciális mosószert használtam, hogy elkerüljem a gyengén kötött színezékek levérzését.) A későbbiek során a papírkarton megkönnyíti a keretezést, üvegezést. Bízom benne, hogy a tisztítási, konzerválási munkát megfelelőnek találja.”

Miután a restaurált falvédő megérkezett, egy asztalossal csináltattam az eredetihez hasonló keretet, amelyen törölköző tartó rúd, és kis polcocska is van. Azóta is minden reggel kávéfőzéskor Dédnagyanyám reggeli köszönésére ébredek. Forrás: http://ungarn-s-deutsches-museum.hu/targy/torolkozotartos-falvedo/ 

Most, azért jutott eszembe, mert egyszer csak megláttam egy ugyanolyan anyagra hímzett mintakendőt, mint a mi hímzett falvédőnk. Ezt ZEHETNER MITZI hímezte 1940-ben. Netes bolhapiacon találtam, és úgy gondoltam, hogy ez a gyűjteményünkbe kell. Ugyanolyan leheletvékony anyagra hímezte egykor a Mitzike, mint az én Dédnagymamám. Aztán le is ütöttem. Az eladót megkérdezte, származási helyéről. A Bécsi bolhapiacon vette rége. Így aztán feltehetően Wien-ben készült iskolai feladatnak. A netes keresésnek köszönhetően, az is tudható, hogy a bécsi antik címjegyzékekben a Zehetner családnak telefonja is volt, de megtaláltam Zehetner Mitzit is.

Február elején "ütöttem" le, de elég sokat kellett várnom, mire az eladó postára adta. Közben még egy újabb német feliratos kávéscsészét is ajánlott az eladó. Igen régi darab. Festett virágokkal és a következő felirattal: Der kaffee ist gut das muβ man ibm lassen 15 Bohnen und 16 Tassen. A jó kávé készítéshez adja meg a tanácsot. A felirat szerint a jó kávé lesz, ha 15 babból csésze kávét készítesz. Én azért ezt a tanácsot nem fogom megfogadni, de a csészéből biztos, hogy fogok inni Karlsbadi kannában készült kávét. Én így szeretem.

Apró kis sikermorzsák, melyek kellenek.

Az otthonomba bezárva, nem sok sikerről mesélhetek. Ráadásul még a jogosítványom is érvényét vesztette, amíg nem hosszabbítom, meg kimozdulni sem tudok a lakóhelyem környékéről. A bezártságban is lehet azért keresgélni a nagyvilágban. Vas megyében akadtam rá, egy német szövegű falvédőre, meg is vettem.

Wenn du im Herzen Frieden hast, wird dir die Hütte zum Palast. - Amikor béke van a szívedben, a kunyhó palotád lesz.  – Hímezte rá valaki láncöltéssel több színt felhasználva ezt a német nyelvterületen elterjedt aforizmát. Megszívlelendő bölcsesség, és érzem is sokszor, amikor vidéki kis kerti házacskámba pihenem ki a hét fáradalmait.

Aztán eszembe jutott, hogy én ezt a házikó mintát és virágokat, már láttam kihímezve magyarul is. Eladót is találtam belőle Fejér megyében. Így aztán meg van ugyanaz a grafikai motívum magyar szöveggel is.

A neten keresgélve Ausztriában találtam ugyanezt a házikót és virágokat egyszínű kékkel kihímezve. Ez mondhatni a leggyakoribb technika, tipikus.

A neten böngészve alpesi fogadók, menedékházak, kis vendéglátó helyeken ezt a mondást sok helyen kiírják.

Remélem, egyszer egy ilyen kis vendégházban pihenhetünk is majd.

 

Már majdnem elkészültem ezzel a poszttal, amikor eMail-en kaptam kettő kis keresztszemes német függönyt újabb aforizmákkal. Ha egy üzlet beindul!  Glück im Heim ist des Lebens Sonnensheim - Az otthoni boldogság az élet napos otthona

Wenn wir tei zusammenhalten wird die Liebe nie Erkalten - Ha összetartunk, a szerelem soha nem fog kihűlni. Ráadásul, nagyon is igaz ez reánk.

Elnyílt a sárga rózsa

Eljött idén is az 1848-as forradalom és szabadságharc emléknapja. Itt vagyunk karanténban, és félünk kimenni, ünnepelni az emblematikus helyekre, hogy együtt ünnepeljünk. Szép az idő, így gondoltam sétálunk egy nagyot a lakóhelyem környékén. Ez a hely úgyis távol esik az egykori forradalmi helyszínektől, ezért nem vártam tömegeket. A feleségem is sikerült meggyőznöm, főleg azzal, hogy ígértem neki egy kis helytörténeti sétát is.

A sétára készülődve a komódon a múlt évi sárga rózsa kiszáradva. Már kiakartam dobni, de feleségem megakadályozott. Még így szárazon is szép, és emlékeztet….- mondta feleségem.

Az első épület, ahol először megálltunk az a Feszty-Jókai műterem ház épülete volt. Ennek látszólag semmi köze nincs az 1948-as forradalomhoz. Itt készült annak idején a Feszty körkép, és itt élt fogadott lányáékkal együtt újraházasodásig Jókai Mór is.

Később eladták, és a Petőfi társaság tulajdonába került. Akkor gyűjtötték össze a Petőfi relikviákat a házba. A társaság a belvárosból elhozatta Petőfi egykori Pesti lakhelyének udvaráról a ház kútját. Ez még a mai napig itt áll a műteremház lépcsője előtt. Petőfi, amikor március 15-én otthonából elindult, el kellett mennie e kút előtt is, ezért ma nekünk ez mai túránk aktualitását is megadta.

 

A Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia Tanszék Kmety utcai épülete a Nemzeti ünnepre való tekintettel nemzeti színű zászlót, és a piros-fehér szalag helyett ideiglenesen nemzeti színű szalagot visel.

Az Epreskerti Moha asszonyt nem tudtam kihagyni. Most a télen mohatakarója megfogyatkozott, de majd biztosan meg fog újulni ismét, hogy ne fázzon.

Gyermekeink egykori játszótere megújult. Jó színes lett.

 

A forradalmi túránkat a Rózsák terén fejeztük be, ahol az 56-os forradalom emlékműve is van.

Ezen az ünnepnapon mi most ezzel a kis sétával ünnepeltünk. Mikor hazajöttem eszembe jutott, hogy a nyolcvanas években, amikor még iskolai szünnap volt ugyan, de munkanap volt, hogyan ünnepeltünk. A belváros egykori forradalmi helyszíneit kerestük fel, és egy szál sárga rózsát tűztünk a Petőfi szobor virágágyásába. Az akkori ifjú szívünkben Szörényi – Bródy páros Sárga Rózsás számát tekintettük lelkesítőnek. Itthon aztán meghallgattam kétféle feldolgozásban is. Ma is nagyon tetszett.

Részlet, az "Ezek a fiatalok" című magyar filmből.

Koncz Zsuzsa előadásában 1988-ból.