Teázó a vén hársfához – harmadik rész

Mániám, hogy ezeken az unalmas téli napokon a gondolatban létrehozandó teaház leendő termékeit kipróbáljam. Gondoltam, itt az ideje, hogy kipróbáljam, milyen kekszet fogok felszolgálni a teaházamban.  Találtam is a neten egy kekszreceptre, melyet egy kekszmintázóhoz ajánlanak:

Kekszrecept a Bodzásból:

- 200 g BL 55 liszt

- 100 g holland kakaó

- késhegynyi só

- 70 g porcukor

- 200 g hideg vaj (itt sajna a margarin nem válik be)

- 1 egész citrom lereszelt héja

- 1 tojás

Az összetevőket szépen ki kell dolgozni - segíthet a botmixer - és lefóliázva hideg helyen jó pár órát pihentetni kell.

Nem véletlenül hangsúlyoztam ki a vajat - megpróbáltam margarinnal is, de a mintát kevésbé adta ki. Ebbe a sütibe nem került semmiféle "puffasztó" anyag - sütőpor, szódabikarbóna, élesztő -, mégis egy dekoratív keksz kerekedett belőle. Úgy gondolom, a minőségi vajnak és a hideg helyen való pihentetésnek köszönheti szép állagát - és a jó minőségű kakaónak??? (Itt lenne a reklám helye...)

Recept forrása: https://egycseppbodzas.blogspot.com/2012/07/ujra-kekszmintazorol.html

Én a leírásban megadott intelmeket betartottam, és meg is született az általam készített kekszmintázóval a végeredmény. A képek a készítés folyamatát ábrázolják.

Mivel teaházamnak vendégei nincsenek, így magam voltam megkóstolni. Véleményem szerint egyszer meg lehet enni, és a gyömbéres hársfavirág teával isteni finom.

Szabadságos napok

Itt az év eleje, és még mindig szabadságon vagyok. Biztosan meglesz majd ennek is böjtje, ha a jövő héten ismét munkába kell állni. Az ünnepek előtt még azt hittem, hogy majd most lesz időm és posztokat írok. Nem jött be. Barkácsolok a karácsonyi ajándékaimmal, olvasom a karácsonyra kapott Tolnai Ottó könyvet. Eredetileg azt gondoltam, hogy gyorsan kiolvasom, de aztán lassan haladok. Tulajdonképpen nem hosszú regény, de annyi utalás van Palics és Európa elmúlt jelenkori és több száz éves múltjának szereplőire, akiknek mindig utánanézek. Így aztán olvasok, utána a neten keresek. A szabadidőm lassan elmúlik. Mire a könyv végére érek, 2019 januárjának is vége lesz.

Golyóstoll az unalmas órákra

Miklós barátom már megint iskoláskori emlékeket ébresztett fel bennem, amikor posztolta  az úszós tollakról készített videóját a Facebookra. Nekem is volt hasonló tollam. Az országház volt rajta vörös csillaggal a tetején, és egy sétahajó úszott el előtte a Dunán. Akarom mondani csak akkor úszott, ha éppen nem írtam vele, és unalmamban úsztattam.

Emlékeim szerint a '70-es évek vége felé jelentek meg és sok évig gyártották őket. Szerintem több kisiparos, talán még állami cég is készítette. Ki másolta kiről, honnan volt az eredeti ötlet, azt nem tudom. Divat volt ez is és mostanában is, mint retro. Egyszerű színes nyomatok voltak bennük és pár változat, hogy mi az ami "úszik" előttük. Hívták folyadékos, vagy úszós tollnak. A folyadékot nem tudom, biztos, hogy nem víz.

Bolhapiacon láttam egy kosárral és az árus látva érdeklődésemet, kirakott még egy szatyornyit. Dohos szaguk volt, valami pincében lehettek évtizedekig. Gondolom egy trafik, papírbolt megmaradt készlete, ami egy lomtalanításkor kerülhetett elő. Úgy, mint eredetileg voltak külföldi és magyar városok és régi mesefigurák. Hiánytalan, működő csak elvétve akadt köztük.

Megkérdeztem, megengedték a guberálást, több darabból összerakást. Ezt a hatot legalább negyed óra alatt szedtem össze. Mesefigura kevés volt és azok sem "úsztak". Valószínűleg azokat válogatták ki először. Kis szerencsével találok hozzájuk új tollbetétet is. A maradékból még vagy 50-100 darab hiánytalan összeszedhető. Volt még pár nyugati nagyváros és további 5-6 féle magyar is.

A kiválasztott hatból hármat megversenyeztettem. Több nem fért el a kezemben úgy, hogy látni is lehessen.

1. A debreceni lovaskocsi.
2. Az esztergomi busz.
3. A hortobágyi csikós, meg elakadt.

A végére egy jó hír azoknak, akik most akarnak ismerkedni vele. Ismét kapható, különféle változatokban. Forrás: http://www.promoajandekexpressz.hu/page/Uszos__vetkozos__toll__egyeb_uszos_termek

A kihagyhatatlan búcsús ajándék.

Az én gyerekkoromban ajándékot csak az ünnepekkor (Karácsony, Húsvét, Születésnap) kaptam. Kivételt képezett a falusi Búcsú, ahol a nagynénéim, nagybácsim, nagyszüleim nekünk, gyerekeknek búcsús ajándékot vettek. Az akkori szocialista kisipar ontotta a fröccsöntött játékok százait. A lányoknak műanyag baba, a fiúknak műanyag fegyverek jártak. Egy ilyen búcsús kardot talált Miki barátom a piacon. 

A Tenkes kapitánya c. tv filmsorozat 1963-ban készült, később lett belőle mozi film és ifjúsági regény is. Nagy siker volt, rengetegszer ismételték.

Ezt a játék kardot bolhapiacon találtam. Már a műanyag játékoknak is van értékük, ha legalább 25-30 évesek. Sokan gyűjtik, sokszor olyan érzésem van, hogy már irreálisan magasra tartják az értéküket. Engem inkább a jóval öregebb mechanikus bádog játékok érdekelnek. Ez sem hozott igazán tűzbe, de kiszúrtam, hogy van rajta felirat. Közelebbről elolvasva már érdekelt, így megvettem.

Feltételezem, hogy a nagysikerű filmsorozat bemutatása után jutott eszébe a gyártónak ez a kard. A mintákat nézegetve nem vagyok biztos abban, hogy korhű, de mindegy! Koromnál fogva, akár nekem is lehetett volna ilyenem. Nem volt, most van. Úgy gondolom, az Egészségügyi Minisztériumnak egy sokkal korábbi rendeletére hivatkozva feltüntették a gyártó nevét, címét és a játék anyagát. Lehet nyomozni, ha valakinek van kedve hozzá! :-)

Egy elfeledett konyhai tűzhely

A bolhapiacon sokféle ma már nem használt konyhai eszközt lehet vásárolni. Miki barátom most egy igazi kuriózumot hozott. Ilyen működőképes állapotba hozottat ma már nem igen lehet találni a múzeumokon kívül. Most olvashatjátok, és nézhetitek, hogy mit is lehet kihozni a rakás vashulladéknak látszó tárgyból. 

 

Kérdezték már páran, hogy mi ez. Petróleum főző, három szabályozható lánggal. Piacról való, az akkori állapota az első képen. A tetején lévő rézedény nem tartozéka, én tettem rá, mert pont passzolt a méret. Itthon szétszedtem és zuhany alatt zsírtalanítottam. A váz öntöttvas, ezt lefújtam hőálló kályhaezüsttel és sütőben megkeményítettem a festéket. A tetején lévő feltét szerepét nem tudom, az sem biztos, hogy hozzá való. Azt levéve, megfelelő méretű fazékban. lábosban lehet főzni. Biztos, hogy volt hozzá még szűkítő, kisebb edényekhez olyasmi, mint akár egy mostani gáztűzhelyhez. Méret szerint keresem, biztos fogok találni. Az alsó tartályba kerül a petróleum, ebbe lógnak a "lámpabelek", csak ezek nagyon szélesek. A réz tekerőkkel-mint a lámpáknál-a láng szabályozható. Nem az a kimondott hordozható méret.8 kiló + a petróleum. A "forgatós" videón, amin forog az szintén nem tartozéka, csak véletlenül, az is kék. Nem tisztem a stílusát, korát meghatározni, láttam egy nagyon hasonlót, azt viktoriánusnak mondták. Bármi is,jobb lett, mint volt!

 

 

Barátom, már megint alkotott.

Nemrég mutattam be a blogon Miki barátom pipere tükör felújítását, melynek igen nagy olvasottsága volt. Most egy újabb talált tárgyának felújításáról, és újrahasznosításáról küldött rövid beszámolót, és képeket. Eredeti funkciójában — állatkínzás lenne ebben madarat tartani —, ez a kalitka már nem  hasznosítható. Az utolsó kép mutatja, egy romantikus nyári estét igencsak megszínesíthet.

Egy panzió udvari sufnijában találtam, a tulaj engedélyével. Meg is egyeztünk az árban. A fa része el volt korhadva, a drótváz rozsdás volt és deformálódott. Hasonló, mint a tükrös pipere dobozka, mert ezzel a kezemben sem néztek teljesen normálisnak. Aztán megcsináltam. Lehet lámpa (petróleum, elektromos), vagy csak öncélú dísz. A narancssárga egy lufi. Bedugtam a rácson és felfújtam.:-)

Tükröm, tükröm mond meg nékem…

Miklós barátom már az előző blogomon is szerepelt írásaival. Hozzá köthető a múlt nyári szünidei matiné rovatom. Nemrég láttam a fecebookon, hogy újabb - mások figyelmét elkerülő -, bolhapiaci darabokból csinált figyelemre méltó alkotásokat. Most az egykori pipere tükrös maradékából alkotta meg a ki nem hagyható és sosem volt szépítkező állomást.

Bolhapiacon láttam, erősen a futottak még kategóriában. Szerintem az árus sem nagyon bízott benne, hogy valaha is eladja. Hagytam magamnak pár nap gondolkodási időt, és amikor egy hét múlva is megvolt, megvettem. Kifele jövet több ismerős kereskedő is jókat derült, amikor meglátták a hónom alatt. Valóban, úgy nézett ki, hogy megérett a kazánra. 

A tükrös rész hiányzott, az azt tartó darabok meg kitörve. Gondolom úgy szedték ki, hogy kitörték és közben megrepesztették a ládika tetejét. A maradék rész meg sokszor átmázolva, az is többnyire lekopva, lerohadva. 

Több rétegben lemarattam a festékeket, tapaszoltam a repedést, kicsit megcsiszoltam. Próbából kartonpapírra ragasztottam konyhai ezüstpapírt, ollóval vágtam egy körülbelüli formát. Később-szintén piacon-találtam egy virágmintás, festett falapot. Számtalan méretet próbáltak rámtukmálni, nem akarták elhinni, hogy én pontosan tudom, hogy mekkora kell és meg is tudom mérni. 

Háttal tettem fel és számítógéppel festettem pár mintát, hogy milyen legyen. Néztem úgy is, hogy a virágok legyenek elől.(A képen fejjel lefele áll.) Végül a zöld szín mellett döntöttem és tükör helyett beértem tükörfóliával. Nem éri el az igazi tükör hatását, de erre a célra tökéletes. A virágok hátul vannak, bármikor átfordítható. Még pingálhatok rá én is, mondjuk tulipánokat, de az szerintem, csak akkor jó, ha a tükör van elől. Az utolsó képen még szárad a zománc, azért nem tekertem be jobban a csavarokat. Természetesen akkor is forgatható.