Tükröm, tükröm mond meg nékem…

Miklós barátom már az előző blogomon is szerepelt írásaival. Hozzá köthető a múlt nyári szünidei matiné rovatom. Nemrég láttam a fecebookon, hogy újabb - mások figyelmét elkerülő -, bolhapiaci darabokból csinált figyelemre méltó alkotásokat. Most az egykori pipere tükrös maradékából alkotta meg a ki nem hagyható és sosem volt szépítkező állomást.

Bolhapiacon láttam, erősen a futottak még kategóriában. Szerintem az árus sem nagyon bízott benne, hogy valaha is eladja. Hagytam magamnak pár nap gondolkodási időt, és amikor egy hét múlva is megvolt, megvettem. Kifele jövet több ismerős kereskedő is jókat derült, amikor meglátták a hónom alatt. Valóban, úgy nézett ki, hogy megérett a kazánra. 

A tükrös rész hiányzott, az azt tartó darabok meg kitörve. Gondolom úgy szedték ki, hogy kitörték és közben megrepesztették a ládika tetejét. A maradék rész meg sokszor átmázolva, az is többnyire lekopva, lerohadva. 

Több rétegben lemarattam a festékeket, tapaszoltam a repedést, kicsit megcsiszoltam. Próbából kartonpapírra ragasztottam konyhai ezüstpapírt, ollóval vágtam egy körülbelüli formát. Később-szintén piacon-találtam egy virágmintás, festett falapot. Számtalan méretet próbáltak rámtukmálni, nem akarták elhinni, hogy én pontosan tudom, hogy mekkora kell és meg is tudom mérni. 

Háttal tettem fel és számítógéppel festettem pár mintát, hogy milyen legyen. Néztem úgy is, hogy a virágok legyenek elől.(A képen fejjel lefele áll.) Végül a zöld szín mellett döntöttem és tükör helyett beértem tükörfóliával. Nem éri el az igazi tükör hatását, de erre a célra tökéletes. A virágok hátul vannak, bármikor átfordítható. Még pingálhatok rá én is, mondjuk tulipánokat, de az szerintem, csak akkor jó, ha a tükör van elől. Az utolsó képen még szárad a zománc, azért nem tekertem be jobban a csavarokat. Természetesen akkor is forgatható.