Miért nem írok?

 

Legutóbb elhatároztam, hogy a blogom nem hanyagolom el. Alakulnak is szabadidős tevékenységeim is. Múlt héten is kedvemre szerszámokat restauráltam. A téma kedvemre való volt, de fényképeket nem készítettem a folyamatról. Időszorításban is voltam, így aztán ez a téma is ugrott. Szabadidőmben eddig Angster József életrajzi könyvét olvastam. Nagyon tetszik az önéletírás. Amikor olvasom, mindig déd- és nagyszüleim jutnak eszembe. Angster először németül írta, majd ugyanazt az életrajzot magyarul is megírta, hogy a magyar anyanyelvű unokái is megértsék. Emiatt is nekem nagyon tetszik. Nagyon látszik rajta, hogy német anyanyelvű írta magyarul. Ezért is jutnak mindig őseim eszembe e könyvről, akik német anyanyelvük helyett velem magyarul beszéltek.

Ezt a könyvet is most félbehagytam, mert kaptam ajándékba egy újabb könyvet. Egy könyvtár selejtezéséből mentették meg nekem, mert gondolták, hogy ez engem érdekel. Valóban, én már majdnem ki is olvastam, mert nagyon érdekesnek találtam, mikor beleolvastam. Olyan, mintha vadonatúj könyvet olvasnék. Ugyanakkor 1969-ben adták ki. A benne levő könyvtári karton szerint senki sem kölcsönözte ki. Így történt meg, hogy én most a könyv eddig kiolvasott részek alapján is többet tudok id. Szabó István szobrászról, mint a Wikipédia.

Id. Szabó István (Cered, 1903. augusztus 29. — Benczúrfalva, 1992. július 5..) Kossuth-díjas szobrászművész. Alkotói tevékenységet főleg a köztéri szobrászat területén fejtett ki.

Szobrászművészetet Bóna Kovács Károly műhelyében tanult az 1930-as évek elején. Kőből, bronzból, műkőből, mészkőből, bazaltból készült szobrainak stílusa is a népi fafaragó művészettel mutat rokonságot, talán ezért is vált igen foglalkoztatott köztéri szobrásszá. Már 1934-től kiállításai voltak a Műcsarnokban, majd főleg Észak-Magyarországon, Nógrád megye területén felállítandó köztéri szobrokra kapott megrendeléseket. 1938–39-ben első világháborús emlékművet készített Mátranovákon, majd annak mását 1948-ban Cereden is felállították. 1941-ben készítette Parasztfej című alkotását bronzból, 29 cm magasságban. Művéből fegyelmezett, látszólagos nyugalma mögül indulat, elszántság és erő sugárzik. A szobrot az Állami Vásárló Bizottság vette meg a művésztől, ma a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.

1945 után, a korszak hangulatának is megfelelően, előszeretettel ábrázolta az egyszerű munkás és parasztembereket. Híres A magyar bányászat 200 éves története című sorozata, melyet tölgyfából faragott 95 cm magasságban. 1965-ben faragta körtefából Palóc Madonna c. szobrát 45 cm magasságban, köztéri szoborként bronzból is kiöntötték, és Balassagyarmaton nyert elhelyezést. Mikszáth Kálmánról és Madách Imréről is készített szobrokat, s politikusokról emléktáblákat vagy szobrokat, köztük Kossuth Lajosról, Rákóczi Ferencről. Bányászszobraiból Várpalotán, Bátonyterenyén is helyeztek el köztéri alkotást.

Dőlt betűs részek forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szab%C3%B3_Istv%C3%A1n_(szobr%C3%A1sz,_1903%E2%80%931992)