2019. június 6., csütörtök

Magyarországi német emlékműveket fotózva



Már korábban írtam, hogy rendszeresen járunk Magyarországi német településekre emlékműveket fotózni. A leggyakoribb két emlékműfajta a betelepítési és kitelepítési emlékmű. A Tolnai és Veszprém megyei településeken van egy harmadik fajta az Amerikás emlékmű. Ezek általában szakrális létesítmények, találkoztam már haranglábbal és leggyakrabban útszéli kereszttel. Legutóbb Veszprém megyét járva Hárskúton találkoztam egy nagyon szép kereszttel. Ennek a talapzatán levő szöveg nagy része lekopott, de két szóból lehet következtetni, hogy ezt a faluból az előző századfordulón kitelepült egykori Hárskútiak állíttatták Isten dicsőségére.

József Attila Hazám című versében is megemlékezik erről a nagy kivándorlási lázról:
Sok urunk nem volt rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk
s kitántorgott Amerikába
másfél millió emberünk.
Ennek a Magyarországról „kitántorgott” embertömegnek a statisztikai elemzése szerint kb. egyharmada volt magyar anyanyelvű. Utána olvastam, és mint kiderült a magyarországi németek közül is sokan kitelepültek, volt olyan német anyanyelvű Veszprém megyei falu, amely lakosainak harmadát elveszítette ebben a kivándorlási hullámban.

A „kivándorlási láz” Európában nyugatról keletre terjedve Magyarországot az 1880-as években érte el. Noha szórványos esetek előfordultak már a 19. század közepétől, ekkor vált rendszeressé és növekedése századunk első évtizedében tetőzött. Az 1906–07-es fiskális évben például (1906. július 1–1907. június 30.) közel kétszázezren (193 460) hajóztak az Egyesült Államokba. A kivándorlás az első világháború kitörésével torpant meg. Majd a háborús időszakból, a forradalmakból, az ország területének változásaiból eredő nyugtalanságok elcsendesülésével az 1920-as évek elején vesz újabb lendületet. Az Egyesült Államok azonban 1924-ben korlátozó intézkedést hozott: az engedélyezett bevándorlók számát kvótákhoz kötötte, hogy ezzel elzárja a kaput Közép-Kelet-Európa „nem kívánatos” népeinek tömegei előtt.

A vándorlás statisztikai adatai

Magyarországon a statisztikai hivatal 1899-től kezdte országosan gyűjteni az adatokat. Kimutatásai az 1899–1913. években a Magyar Birodalomból (Magyarország és Horvátország) 1 390 525 kivándorlót regisztráltak. 86%-uknak, azaz 1 196 747-nek úti célja az Egyesült Államok volt.

A statisztika „magyarok” és „nem magyarok” csoportosításban a következő adatokat tartalmazza:

Évek
Összes kivándorolt
Magyar
Nem magyar
USA-ba ebből kivándorolt magyar %
1899–1904
334 458
90 079
244 379
29,2
1905–1907
528 045
154 614
373 431
30,5
1908–1913
528 022
156 430
371 592
31,3
1899–1913
1390 525
401 123
989 402
30,8

Vagyis: az 1899–1913 közti időszakban a kivándorlók összességének csak kb. egyharmada volt magyar anyanyelvű. Forrás: https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/historia/84-03/ch09.html

1 megjegyzés:

  1. Nem is tudom, miért csodálkozunk a mai "népvándorláson".
    Mindig is volt. Voltak, akiknek menekülni kellett.
    Elég szomorú - és úgy tűnik, nincs rá megoldásunk....

    VálaszTörlés