A szokott vasárnapi bolhapiaci séta most sem maradt el. A szokott útvonalamon haladva megint elmentem a kirakat galéria előtt. Megálltam, és vártam. Amíg néztem a kirakati bábu megmozdult. Körbefordult a tiszteletemre. Azt hittem a skótkockás szoknyás baba meg akarja mutatni magát szemből is. Végül is megmutatta, de szemből is ugyanúgy eltakarta az arcát a haja.
A programjaink úgy hozták, hogy Pécsre kellett vinni a feleségem. Ha már Baranyában jártam, amíg a feleségemnek hivatalos programja volt, addig én meglátogattam Álmaim házát. Már nagyon kíváncsi voltam, hogyan is állunk. Az első képen a homlokzat. A két új ablak már a régi 99 évvel ezelőtti színben pompáznak. A gang bejárati ajtaja még vár arra, hogy az érett barnából kizöldüljön.
A második képen
a teljes utcafontunk. A betonoszlop igencsak rontja az összképet.
Itt az egykori
tisztaszobánk az alapozásra vár. Az első festésekor ilyen rózsacsokrok díszítették
a falat.
Olyan fura, hogy már szeptember van. Ez a nyár is gyorsan elszaladt, mondtuk régen. Most a nyári hőség itt marad, és az őszi hűvösség majd talán télre megjön. Félretéve a nosztalgiázást, meg kell említenem, hogy ha augusztusban nem is jártam Álmaim háza táján, azért csinosodott a ház. Kívülről olyan lett, mint volt 100 évvel ezelőtt, és ha belülről kinézünk a becsukott zsalugáteres ablakon, talán 100 évvel ezelőtt is ezt láthatták.
Aztán, ha a
zsalugátert kinyitjuk, és az ablakot is, akkor már úgy néz ki, mintha új
műanyag teli ablak lenne. Mondjuk, ennek annyira nem örülök, de mégis csak több
fény és levegő jön be ezeken a hőszigetelt ablakokon. Ha meg közel megyünk
hozzájuk látható, hogy valódi fából készültek.
A legnagyobb változás, hogy augusztusban a belső falak és mennyezetek megújultak. Néhány négyzetméteren – ahol a régi festés még elfogadható volt -, megmaradt a régi hengerelt falminta mutatóba.
