2024. szeptember 18., szerda

Egyperces poszt az árnyékban álló autómról.

 

A Facebookon láttam ezt a vicces párbeszédet a cica és a postagalamb beszélgetéséről.


Erről jutott eszembe, hogy Júliusban – amikor az álmaim házán dolgoztam – az autómmal a telek végén a körtefa alá parkoltam. Másnap reggel az istálló előtt ültem, erre a kert végéből előttem elsétált egy fekete-fehér macska. Úgy vonult el előttem mintha mondani akarna valamit. Talán azt, hogy hagytam egy kis lábnyomot az autódon, viheted autómosóba. – Mindenesetre másnap valóban találtam az autómon macskalábnyomokat. Még szerencsésnek érezhetem magam, hogy nem hozta el a postagalamb barátját.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése