Vasárnap délelőtt

 Ha Budapesten vagyok, akkor nálam a vasárnapi program a bolhapiac látogatása. Most is ott voltam, és egy kis kerülővel mentem hazafele.

Ekkor láttam meg ezt a tűzfalat.

 

Aztán a New York kávéház előtt a sorban állókat. Ennyi embert sorban állni a hetvenes évek óta nem láttam

Egyperces poszt az árnyékban álló autómról.

 

A Facebookon láttam ezt a vicces párbeszédet a cica és a postagalamb beszélgetéséről.

Erről jutott eszembe, hogy Júliusban – amikor az álmaim házán dolgoztam – az autómmal a telek végén a körtefa alá parkoltam. Másnap reggel az istálló előtt ültem, erre a kert végéből előttem elsétált egy fekete-fehér macska. Úgy vonult el előttem mintha mondani akarna valamit. Talán azt, hogy hagytam egy kis lábnyomot az autódon, viheted autómosóba. – Mindenesetre másnap valóban találtam az autómon macskalábnyomokat. Még szerencsésnek érezhetem magam, hogy nem hozta el a postagalamb barátját.

Egyperces poszt a Lövölde térről.

A szokott vasárnapi bolhapiaci séta most sem maradt el. A szokott útvonalamon haladva megint elmentem a kirakat galéria előtt. Megálltam, és vártam. Amíg néztem a kirakati bábu megmozdult. Körbefordult a tiszteletemre. Azt hittem a skótkockás szoknyás baba meg akarja mutatni magát szemből is. Végül is megmutatta, de szemből is ugyanúgy eltakarta az arcát a haja.