Feleségemmel a szakmai túráinkat, mindig komoly előkutatásokkal kezdjük. A neten keresünk olyan magyarországi német településeket, melyeken még beszélnek németül, vagy és ápolják őseik kultúráját. Kübekházát én javasoltam, mert olvastam róla, hogy sok kétnyelvű felirat van, és van német nemzetiségi önkormányzata. Feleségem legyintett, és mesélte, hogy néhány éve telefonált Kübekházára, és érdeklődött, hogy van-e még német anyanyelvű adatközlő. Akkor az önkormányzatnál közölték, hogy már senki sincs, aki a helyi nyelvjárást beszéli. A falu történetéről kevés információ található a neten.
Kübeck Károly bécsi kamarai elnökről elnevezett, szabályos utcahálózatú falut a kincstár alapította 1844-ben. Az odatelepült lakosság szinte teljesen szegedi gyökerű volt. 1851-től svábok is kezdtek beköltözni. Földjük egy meghatározott részén a falubeliek kötelesek voltak dohányt termeszteni. A trianoni szerződés Kübekházát Jugoszláviához csatolta, majd 1921. augusztus 19-én visszakerült Magyarországhoz. A németek egy részét 1946-ban kitelepítették. Az 1850-es évektől egyre több elszegényedett kertész hagyta el a falut. A helyükre bánáti sváb családok érkeztek. Az 1940-es évekre az 540 családból már 110 német volt. A 2011-es népszámlálás során a lakosok 83,9%-a magyarnak, 2,1% cigánynak, 0,8% németnek, 0,3% románnak, 0,5% szerbnek mondta magát (16,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Források: https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%BCbekh%C3%A1za, https://www.delmagyar.hu/helyi-ertek/telepulesek/kubekhaza-tortenete-3719173/
Amikor elindultunk
a négynapos túránkra, nem is terveztük Kübekháza meglátogatást. Aztán a reggeli
szegedi találkozót átkérték délutánra. Mi meg a keletkezett űrt kitöltendő
leugrottunk Kübekházára. Igazán kellemesen csalódtunk: Nézzétek a képeket,
mintha nem is egy színtiszta magyar faluban lettünk volna.
Ez megint igazi élmény volt! Az az időjárás-házikó! :) Régen, a balatoni kis faházunkban nekünk is volt ilyen, persze kicsiben.
VálaszTörlésNagyon szép az a kép az őszi, arany színben pompázó fa alatt meghúzódó Krisztus kereszttel.
Érdekes, hogy így megmaradtak a feliratok és az emlékek, miközben alig van már német ajkú lakos.
Időjárás házikónk nekünk is volt, egy Szegedi osztálykiránduláson vettem :-)
TörlésA buszmegállón mosolyogtunk, hogy ugyan csak egy betű a két nyelv közötti különbség, de mégis kitették. A templom előtti kereszt képem nem tudtam kihagyni, olyan jól sikerült. Jókor voltam jó helyen.
Azért csak van valami oka, hogy - bár kevesen vallják magukat németnek - a falu mégis magán viseli nyelvük nyomát...Ilyenkor az is elképzelhető, hogy tán valamelyik távol-szakadt sváb család segít ebben. Legalább így megőrizve "nyomukat".
VálaszTörlésvalóban, nagyon sok volt német településen segítenek a kitelepített külhonban élők és azok leszármazottai. Sok ilyenről meséltek a látogatásinnkor.
Törlés