Borotválkozó tükrös dobozból TrachtTag ékszertartó

Megtetszett az elektronikus bolhapiactéren. Hetekig nézegettem, de el kellett vetni a gondolatot, hogy magamnak megvegyem. Ha fel is újítom a borotválkozó felszerelésem - például az általam használt gazdaságos kiszerelésű borotvahab -, bele sem fér. Aztán eszembe jutott, hogy feleségem a minden évben megrendezésre kerülő TrachtTag-ra kis kiegészítő ékszert szokott keresgélni. Ilyenkor a lakás különböző helyein őrzött családi örökségeket elő kell keresni, ezzel most meg fog szűnni ez tarthatatlan állapot. Ezután csak ezt a dobozkát kell kinyitni, és kiválasztani belőle a TractTaghoz az ékszert.

Az eladó szerint lomtalanításból került hozzá így nem tudja az előtörténetét. Azért a darabot kézbe véve sok mindent elárul magáról. A borotválkozó nem egy sorozatgyártott darab, nem is képzett asztalos készíthette. A fenyőfa deszkából készült oldalaknál, semmi csapolás, és összeillesztés egyszerű látszó szögeléssel készült. A legmívesebb darab benne a tükörkeret. Valószínűleg a keretlécet folyóméterben vehette a készítője, és maga vágta ki a keret oldalléceit. A összeállítás itt sem kapott semmi enyvet, csak néhány szöget. A tükör, sem egy neves műhelyben készülhetett. egy egyszerű ablaküveg lett befogva. A foncsor festését is ecsettel vitték fel, ez jól látszott a hátoldalán, amikor szétbontottam. A foncsor is néhány helyen feljött, de ezt hagytam is így, hogy elkészülve, azért látszódjon a kora.

A doboz belsejét már évtizedek óta nem takaríthatták ki. Több évtized légypiszka fertőzte a doboz belső falát. A tükröt védő hátoldalon és a doboz fedelének belső oldalán jól olvasható a ceruzával írt „Szabó János” név.

Szabó János lehetett a tulajdonosa ennek a tükrös borotválkozó készletnek. Még az is lehet, hogy pénzszűke miatt a készítője is maga volt. Talán katonának hívhatták be, és oda készítette. Én úgy gondolom, hogy ez még az első világháború előtt készülhetett, talán megjárta annak több hadszínterét is.

Maga a tárgy elég gyakori, lásd a MAGYAR NÉPRAJZI LEXIKON-ból Boross Marietta szócikkét a borotválkozó tükörről. Borotválkozáshoz használt, talapzatos, állványos tükör. Nevezik még: álló, asztali, lábas, talpas tükörnek is. Alkalmazása a magyar parasztságnál a 19. sz.-ban kezdett terjedni, készítése azonban, a kései megjelenésnek megfelelően, csak korlátozottan vált népi gyakorlattá, s nagyobb jelentőséget csupán a → dunántúli pásztorművészetben nyert. Eleinte, a 19. sz. második negyedében, a polgári tükrös ládikák mintájára a nagyobb, négyszögletes, dobozalakú → tükrösök fedelét alakították felállíthatóvá, csuklós pánt segítségével (kitámasztó tükrös), majd hasonló megoldással kisebb, sőt kerek tükrösök is készültek. Elvétve → borotvatok is kaphatott ilyen fedelet. A talapzatra emelt, speciális borotválkozó tükör a 19. sz. második felében jelent meg, ugyancsak polgári példányok hatására. A borotválkozó tükört mutatós formája kiválóan alkalmassá tette baráti ajándéknak, amire több borotválkozó tükör felirata és ábrázolása is utal, s ebből következik a változatos és gyakran igen gazdag díszítés. A népi borotválkozó tükör felépítése leginkább két megoldást követ: a talprészből vagy villásan kétfelé ágazó törzs, vagy két oszlop emelkedik ki, a tükör ezek közt csavarral rögzített. A talapzat gyakran borotvatartó dobozt képez. Hordozásra szánt borotválkozó tükörnél a lábazat egy síkba forgatható. A borotválkozó tükör díszítése → spanyolozással, karcolással (→ karcolt díszítés), ill. a századfordulótól → domború faragással történt. A díszítmények közt nem ritka az → emberábrázolásos jelenet. Az oszlopok néha emberfejben végződnek, a tükröt közrefogó ágakon gyakori a → kígyó motívum. – Irod. Malonyay Dezső: A magyar nép művészete (III., Bp., 1911); Manga János: Magyar pásztorfaragások (Bp., 1972). Forrás: https://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-903.html

Én a borotválkozó tükrös tároló dobozt, elég alaposan letakarítottam, és lecsiszoltam. A doboz tároló részébe két kis lécet ragasztottam. Az első léc, szélesebb, és egy vájatot is tartalmaz, hogy ez legyen a tükör alsó kitámasztása. Ez praktikus, mert több hely marad benyúlni az ékszerekért, és a használó is többet láthat magából. A beragasztott hátsó lécnek, pedig az a szerepe, hogy a fedelet lecsukva, ne lógjon rá az ékszerekre a tükör.

A dobozt zöld filccel béleltem. Úgy gondolom majd a családi örökölt ékszerek ezt a bélést megérdemlik.

És íme, itt a kész ékszeres doboz, és fölötte a korábban bemutatott selyemmel hímzett Luzerni népviseletbe öltözött lánykát ábrázoló képeslap.

 

A szándékom szerint a feleségem, majd a TrachtTagra ebből fog kiegészítő ékszert választani. Ezt a napot minden évben meg szokták rendezni, lásd a róla szóló 2019-es tudósítást: A Magyarországi Német Kulturális és Információs Központ és Könyvtár ezúton mond köszönetet mindazoknak, akik csatlakoztak a TrachtTag felhíváshoz, és kiválasztottak egy népviseleti ruhadarabot vagy kiegészítőt, amit a hétköznapi ruhájukkal összekombinálva április 26-án viseltek. A Zentrum immár ötödik alkalommal hirdette meg a programot azzal a céllal, hogy különleges módon emlékezzünk őseinkre. A TrachtTag egy kiváló bizonyítéka annak is, hogy múltunk fontos részei nem vesznek el, nem merülnek feledésbe, hanem a jelenünkben is fontos szerepet és nem ritkán új jelentést kapnak. Forrás: http://www.zentrum.hu/hu/2019/05/mar-otodszor-unnepeltuk-a-trachttag-ot/